Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Keresztények, krisztusiak, mutassátok meg a ti Jézusotokat, ahogyan szerettek, áldozatot vállaltok, olykor megfeszültök, másokért éltek. Mutassátok fel a hiteles képet a ti Megváltótokról, akit követtek, akihez hasonlóan a búzaszem sorsát vállaljátok, amely nem az elmúlásról szól, hanem az élet csodájáról.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök nagyböjt ötödik vasárnapján a debreceni Szent Anna-székesegyházban mutatott be szentmisét, amelyen hívek nem vettek részt. A súlyosbodó járványügyi helyzet miatt hozott rendelkezések értelmében március 15-től visszavonásig a nyilvános liturgiák szünetelnek. A főpásztor továbbra is mutat be szentmisét vasárnaponként, 11.30-tól a székesegyházban, amelyet élőben közvetít a Debrecen Televízió, és követhetünk az egyházmegye You Tube felületén is.

Ferenc püspök nagyböjt ötödik vasárnapján arról az evangéliumi szakaszról elmélkedett, amelyben Jézus megjövendöli megdicsőülését (vö.: Jn 12,20-33).

„…ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok” (Jn 12,32). Az Isten magához vonzza az embert annak szívén keresztül. Az ünnepre sokan zarándokoltak Jeruzsálembe, köztük görögök is, akik kérésükkel Andráshoz és Fülöphöz fordultak, hogy láthassák Jézust. Nem tudni, milyen indíttatásból kérték ezt, hallottak-e a csodáiról, tanításáról, de szívük mélyén az Istennel való találkozás vágya élt. Ez a vágyakozás mindannyiunk szívében jelen van – kezdte elmélkedését a főpásztor. Vágyok-e az Istenre, és ha nem, akkor miért nem? A püspök atya hangsúlyozta, a nagyböjti időszak készületében bele kell tekintenünk a szívünkbe és fel kell tennünk magunknak a kérdést, hol tartunk most, merre halad az életünk? Istennel, vagy nélküle éljük az életünket? Figyelünk-e az üzenetére, a szívünk rezdüléseire, hogy benne mi történik, mi játszódik le? Törekszünk-e életünk megmentésére, arra, hogy itt a földön igazi boldogságban éljünk?

Jézus arra hívott bennünket, hogy kövessük Őt és eljussunk az élet teljességére. Ha valaki meri odaadni az életét mások szolgálatára, mer másokért élni, akkor nyeri el az örök életet, az élete teljességét – fogalmazott a főpásztor, majd Jézusnak a búzaszemről szóló hasonlatát idézte: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz” (Jn 12,24).

Jézus bennünket is meghívott. „Aki nekem szolgál, az engem kövessen” (Jn 12,26). Hová kövessük őt? A keresztútra. Ő maga is megdöbben azon, hogy meg akarják ölni, és akkor mondja ki, hogy „éppen ezért az óráért jöttem” (Jn 12,27). Nem a szenvedésről beszél, hanem, hogy megdicsőüljön az ember fia: „Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” (Jn 12,28).

Annak ellenére, hogy sok nehézség ér bennünket, ragaszkodunk földi életünkhöz, mert olyan szép az élet. Különösen most, a járvány idején féltjük szeretteink életét, imádkozunk egymásért, az áldozatokért, azért, hogy minél hamarabb megszűnjön a járvány. A betegséget elkerülhetjük, de az életünket nem tudjuk túlélni. Előbb utóbb mindannyian elérkezünk a kapuhoz, amikor ki kell lépni a földi életünkből, de nem mindegy, hogyan állunk Isten elé, az ítélet hová fog juttatni bennünket – figyelmeztetett a püspök atya.

Az életünk attól szép, hogy odaadható, mákokért élhető. „Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is.” Ebben a mondatban benne van a jutalomnak az ígérete. Ha végigjárjuk keresztutunkat, a szeretet útját, megtapasztalhatjuk napról napra Jézus jelenlétét, szeretetének a jóságát. Ahhoz, hogy életünket oda tudjuk adni a szeretetben, és életünk gyümölcsöző legyen, le kell mondanunk az önzőségről, a saját elképzeléseinkről. Legyenek terveink, vágyaink, kell, hogy a jó, igazi célokért fáradozzunk és küzdjünk, de soha ne feledjük el, hogy a mi hazánk a mennyben van, onnan várjuk az üdvözítőt – hangsúlyozta Ferenc püspök.

„Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki” (Zsid 5,9). A mi dolgunk az engedelmesség. Jézus megjelenik az életünkben ott, ahol merjük az Ő életét élni, a szeretetét megmutatni.

Ő nem szenvedni, meghalni jött erre a világra, hanem, hogy megtanítson bennünket szeretni. A szeretet mindig áldozattal jár.

Ezután a püspök atya Hegyi László, pécsi egyházmegyés pap keresztútjának elmélkedésére utalt, aki a következőképpen fogalmaz: „Uram Jézus, ezt a képet tartottad magadról hitelesnek. Odaszegezett lábbal, sokkal több utat tettél meg a világban, mint annak idején, Galilea útjain.” Ez a kép bejárja a világot, sokakat irritál, támadják Jézust, és vannak, akik szeretnék rajtunk keresztül Őt meglátni, és kimondva kimondatlanul hozzánk fordulnak, hogy találkozhassanak Jézussal.

Keresztények, krisztusiak, mutassátok meg a ti Jézusotokat, ahogyan szerettek, áldozatot vállaltok, olykor megfeszültök, másokért éltek. Mutassátok fel azt a hiteles képet a ti Megváltótokról, akit követtek, akihez hasonlóan a búzaszem sorsát vállaljátok, amely nem az elmúlásról szól, hanem az élet csodájáról.

Kérjük az Urat, segítsen bennünket, hogy azzal a fáradhatatlan szeretettel szerethessük, segítsük egymást, amivel Ő szeretett minket, hogy eljussunk az élet teljességére. Segítsen, hogy az életünket ne csak túléljük, hanem eljussunk az igazi boldogságra, amelyet Jézus azoknak ígért, akik engedelmeskednek neki – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye