Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Az idősekkel és betegekkel való bánásmódunk legkegyetlenebb hibája az, ha nem vesszük észre, hogy mást is fontosnak tartanak a puszta életben maradáson és biztonságon kívül; hogy az életünk alakításának lehetősége nélkülözhetetlen feltétele az értelmes életnek.” Atul Gawande ( sebész, író )

Az idős, beteg hozzátartozójukat otthonukban ápoló, gondozó hozzátartozók számára induló Támogató csoport a debreceni Szent László Plébánián (Füredi u. 6.) február 23-tól kezdődően minden hónap 4. keddjén 16.30-tól várja az érdeklődőket.

Az öregedés kapcsán folyamatról beszélünk, melynek vannak általános jellemzői, de mindenki a maga sajátos, egyedi módján öregszik meg és egyedül fejezi be földi pályafutását. Az öregedés, a halál az élet természetes részét kellene képezzék, de számos példát látunk arra, hogy ezt nem egyszerű elfogadni.

Fontos megállapítanunk azt a tényt, hogy az öregedés nem egyirányú, csupán negatívumokkal meghatározható folyamat, nem elváltozás, hanem különböző irányokba mutató változás, egyedi módon zajló történés. A testi – lelki – kapcsolati - hitbéli változások együttesen, egymásra hatva zajlanak az öregedő ember életében, kihatással vannak egymásra. Igen fontos a szemléletmód, ahogyan az öregedéshez közelítünk: félünk, szeretnénk elkerülni, minél később elérni ezt az időszakot, vagy próbálunk értelmet találni, a lehetőségeinkhez mérten kiteljesedni életünk ezen szakaszában.

Egy Bali szigetéről származó legenda elgondolkodtathat bennünket, hogyan is vélekedik társadalmunk, hogyan gondolkodunk mi magunk az öregeknek mondott (bélyegzett) embertársainkról. Vajon feláldozzuk az öregeket, elűzzük őket az élők közösségéből? Mi is elveszítettük a hagyományokat, melyek segíthetnének életünk megértésében? Meg tudjuk-e különböztetni a dolgok színét a visszájától?

„Azt mesélik, hogy valaha egy távoli hegyi falu lakói feláldozták és megették az öregeiket. Eljött az a nap, amikor már egyetlen öregember sem maradt, kihaltak a hagyományok. Nagy házat akartak építeni a gyűlések számára, de amikor eljöttek megnézni az erre a célra kivágott fatörzseket, senki nem tudta az aljukat megkülönböztetni a tetejüktől. Ám ha a gerendákat fordítva teszik fel, abból mindenféle baj származhat. Az egyik fiatalember azzal állt elő, ha megígérik, hogy soha többé nem eszik meg az öregeket, ő tud egy megoldást. Rá is bólintottak. Ekkor elhozta a nagyapját, akit addig rejtegetett, és az öregember megtanította a közösséget, hogy miként tudják megkülönböztetni a fatörzsek alját a tetejétől.” ( in: Henri J.M. Nouwen – Walter J. Gaffney : Időskor – Az élet beteljesedése )    

Annak ellenére, hogy sok esetben a családtagok jelentős részt vállalnak az idős, beteg hozzátartozóik mellett a gondozási feladatokból, az ellátórendszerek szinte kizárólag a gondozottak ellátására fókuszálnak, a családtagok támogatására nincsenek szolgáltatások. Ha az interneten keresünk segítséget, csak az idősek, betegek ellátására szakosodott szolgáltatókra akadunk rá. Ugyanakkor, ahhoz, hogy segíteni tudják az idős hozzátartozót, a családtagoknak is támogatásra van szükségük, a támogatás biztosítása mellett szükséges lenne a családi gondozók partnerként való elismerése is az ellátórendszerek részéről.

Az elmúlt évtizedekben számos kutatás bizonyította, hogy az időseknek segítséget nyújtó családtagok számára a gondozás felvállalása jelentős megterhelést okoz, amely súlyos következményekkel járhat, akár teljes kimerüléshez is vezethet. A demográfiai folyamatok következtében a gondozás felvállalásakor a gondozók életkora is várhatóan magasabb lesz, így újabb problémákat vethet fel, ha az idősebb gondozottal párhuzamosan ők maguk is gondozottakká válnak majd.

A kutatások a mentális és fizikai egészségre gyakorolt hatásokon túl hangsúlyozzák a megterheltségnek a családi kapcsolatok minőségével, és a munkavégzéssel való összefüggéseit, valamint a gondozás nyomán fellépő anyagi nehézségeket is.

A támogató csoportnak nem célja és feladata, hogy megoldja ezeket a problémákat, de segíthet abban, hogy a találkozások, beszélgetések és megosztások során a résztvevők töltődjenek, újratervezzenek, megerősítést kapjanak, hogy nincsenek egyedül, lássák, hogy nehéz helyzetekből is fel lehet állni. A csoport lényegi eleme az a társas támogatás, amely által kölcsönös érzelmi támaszra, együttérzésre, hasznos információkra, az összetartozás érzésének megtapasztalására és akár konkrét, kézzelfogható segítségnyújtásra is számíthatnak egymástól a csoporttagok.

„…Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba, és nem lesznek magányosak.” ( Gyökössy Endre: Boldogmondások margójára )

Berényiné dr. Felszeghy Márta

szolgálatvezető, koordinátor

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Kórházlelkészi Szolgálat

Öröm-hír Sajtóiroda