Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A hajdúszoboszlói Szent László Római Katolikus Plébánia Magyarország leginkább reformátusok által lakott vidékén található. A római katolikus hívek maroknyi gyülekezetét nagy szeretettel fogja össze és vezeti - mint a jó pásztor - Dr. Krakomperger Zoltán esperes-plébános. Hogy ne süllyedjünk el a hétköznapok szürkeségében, időről időre érdekes, közösségösszetartó és lélekemelő programokkal színesíti az életünket. Ilyen volt az április 20-án 16 órától megtartott rendezvény is, a gyermekek húsvéti versmondó versenye és a szülők hittanversenye. Az erre jelentkezők a felkészülést már jó néhány héttel előbb megkezdték. A gyermekek kiválasztották és szorgalmasan tanulták a verseket.
A templomunkban tartott ünnepség megnyitójában Zoltán atya összefoglalta a versmondó verseny lényegét: ne csak imáinkkal, hanem énekünkkel és verseinkkel is dicsérjük a feltámadt Jézus Krisztust. A bevezető gondolatok után Fülöp Eszter, Oláh Kitti, Szemán Gabica és Tar Boglárka közös éneke következett. Csodálatos és szívmelengető érzés volt hallgatni a legkisebbeket, amint csilingelő hangjuk betölti a templomunkat. Köszönet a felkészítésért Répási Borikának, a kántorunknak. Ez után kezdetét vette a versmondó verseny. A felkészülésben segítettek hitoktatóink: Sándorné Erőss Hajnal és Fülöp Kis Katalin. Az értékelést Szántóné Nyircsák Eleonóra és Vitézné Réczés Éva pedagógusok végezték nagy hozzáértéssel. Minden versmondót külön-külön értékeltek és jótanácsokkal láttak el.
Az 1. korcsoportban Oláh Kitti (Túrmezei Erzsébet: Tavasz) és Szemán Gabica (Mentovics Éva: Az én titkom) szavalatát hallhattuk. Bár ők voltak a versenyzők közül a legfiatalabbak, de előadásuk arról tanúskodott, hogy nagyon is komolyan vették a felkészülést. Mindketten 1. helyezést értek el. A 2. korcsoportban Ercse Gergő (Túrmezei Erzsébet: Te és az Isten), Asztalos Dávid (Reményik Sándor: Csendes Csodák), Dancs Dorka (Reményik Sándor: Csendes csodák), Fülöp Kata (Reményik Sándor: Csendes csodák), Szoboszlai Anikó (Ady Endre: A szép Húsvét) és Szoboszlai Petra (Túrmezei Erzsébet: Szeress, amíg szeretni tudsz!) előadását hallgathattuk meg. Olyan átéléssel és szeretettel adták elő a verseket, hogy néha könny csordult ki a hallgatóság szeméből. Fülöp Kata és Dancs Dorka 1. helyezést ért el, 2. helyen végzett Asztalos Dávid és Szoboszlai Petra, 3. helyezett lett Ercse Gergő és Szoboszlai Anikó. A 3. korcsoportban Dancs Marci (Bódás János: Virágvasárnap) és Sándor Szilvia (Túrmezei Erzsébet: Te és az Isten) verselt. Egyéni kategóriában pedig Sándor Szabolcsot (Reményik Sándor: Csendes csodák) hallgathattuk meg. Érdemes elolvasni a felsorolt műveket, egyrészt az általuk hordozott üzenetek miatt, másrész azért, mert így jobban megérthetik, milyen nehéz is lehetett ezeknek a gyermekeknek a felkészülés. Amíg a zsűri elkészült az értékelésével, a gyermekeket nagy meglepetés várta a templomkertben: három nyuszit kapott az egyházközség, azokat lehetett símogatni és etetni.
Az oklevelek és a díjak kiosztása után következett a szülők hittanversenye a Közösségi Házban. Amíg mi – hol mosolyogva magunkon, hol meg a fejünket vakarva – szedtük össze minden tudásunkat, addig a gyerekeket fagylalt és mindenféle finomságok várták a szomszéd teremben. A verseny négy témakört ölelt át: 1. A liturgikus év szerkezete, 2. Az Eukarisztiáról szóló legfontosabb tudnivalók, 3. A szentmise szerkezete és kellékei, 4. Jézus Szent János evangéliumában található „Én vagyok..." bevezetésű mondásai. Bár a felkészüléshez minden segítséget megadott Zoltán atya, mégis sokan úgy éreztük, bizony itt-ott hiányos a tudásunk. Talán pont ezért izgultunk annyira. A jelentkező 10 szülő 3 csoportot alkotott, a feladatlapok kézhezvétele után – sokszor emlékezetünk legmélyéről előbányászva – igyekeztünk maximálisan, a lehető legpontosabban megválaszolni a feltett kérdésekre. Ahogy oldódott a feszültségünk, úgy lett egyre jobb a hangulat. Hol egyik, hol másik csoportnál hangzott fel a nevetés egy-egy megoldási lehetőség hallatán. A feladatlapok szerkesztői kitettek magukért: a feladatok érdekesek és sokszor elgondolkodtatóak voltak. Szent János „Én vagyok..." bevezetésű mondásait Activity-s játék keretén belül találhatták ki a csapatok. Az egyes feladványok mozgásbeli és rajzos megformálása végképp feloldotta a bennünk lévő feszültséget: mindannyian könnyünk csordultáig nevettünk. Első helyezett a „Birkák" csapata, második a „Sándor csapat" (bár ők előnyben voltak, hisz a vasárnapi sekrestyésünk a csapat tagja volt), és harmadik – pár pont lemaradással – a „Szenvedő szülők" csapata lett. Úgy gondolom, egyikőnknek sem a helyezés, sokkal inkább a felkészülés és a részvétel volt a lényeg.
Az eredmény hírdetés és az értékes ajándékok átadása után a délutáni rendezvény összes résztvevőjét várta még egy meglepetés: Zoltán atya elvitt mindekit egy Dottó-vonatozásra a városban. Mindent együttvéve csodálatos és emlékezetes délután volt ez. Szerencsések vagyunk, hogy olyan lelkipásztort kaptunk, mint Zoltán atya! A szeretete, türelme és példamutató magatartása nélkül – úgy érzem – ez a maroknyi közösség nem lenne ilyen összetartó, és talán ez a szép rendezvény sem jöhetett volna létre.
Záró gondolatként íme két vers az elhangzottak közül: Reményik Sándortól a Csendes csodák című, valamint - a közelgő anyák napjára gondolva – Mentovics Éva Az én titkom című költeménye.

Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Mentovics Éva - Az én titkom

Megsúgok egy titkot halkan,
el ne áruld senkinek!
Kukkants be majd egyszer hozzánk,
hogyha nekem nem hiszed.

Szárnyait és angyalhaját
én láthatom, senki más,
nem lehet ő, csak egy angyal
angyal bizony, nem vitás.

Este, mikor ágyba bújok,
hozzám hajol, betakar,
mesét olvas - kettőt-hármat -
nem távozik egyhamar.

Kakaót főz, mikor reggel
felkelek az ágyamból,
az iskola kapujában
búcsúzóul átkarol.

Aztán fürgén tovalebben
- s hogy ne sejtse senki meg,
angyalszárnya láthatatlan -
s embermódon elsiet.

Később, mikor otthon vagyunk,
fény rezdül a nyomában,
s újra csillan angyalhaja
ott, az esti homályban.