2009. február 16., hétfő 01:00

Mindannyian misszionáriusok vagyunk… Verbita szerzetesek találkoztak fiatalokkal Nyíregyházán

Mi a misszió? Megkérdezni a másiktól..., megtalálni benne azt, ami a szívében van, az istengyermekséget, ami csak így kerül felszínre, ha megkérdezed, és ő elmondja azokat a boldogságokat, bánatot, amit önmagában hordoz. Jézus is ezt akarja előhozni. Beteg az egész világ! Ezért a legfontosabb feladatunk, hogy gyógyítsuk meg az emberiséget! Mert mindannyian misszionáriusok vagyunk. Tanítsuk meg egymást beszélgetni, időt adni a másiknak, mosolyogni egymásra.
Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya Plébánián az egyházmegyei ifjúsága 5. éve találkoznak a közösségükbe meghívott különböző karizmájú szerzetesrendek tagjaival a megszentelt élet napjához közeli időben, hogy megismerjék hivatásukat, életmódjukat, előtérbe helyezve a szerzetesi, papi hivatást ráirányítva a figyelmet az élethivatásra is. Az idei – február 14-i – találkozó központi gondolata Szent Pál évéhez kapcsolódik, azzal a céllal, hogy a Népek Apostolának példáját figyelve a fiatalok ismerkedjenek az Egyház missziós tevékenységével, képet kapva arról, hogy modern világunkban hogyan lehet ezt megvalósítani. A katolikus világ hetedik legnagyobb férfi szerzetesrendjének, az Isteni Ige Társasága, más néven a verbita közösségből – két atya és hat teológus (erdélyi, fülöp-szigeteki, ghánai, indonéz) – a lelki ajándékok mellett a sokszínűség élményével a megajándékozták a fiatalokat.

Életük és hivatásuk a misszió

– Nehéz beszélni a szerzetességről azon a napon, amikor a szerelmesek a Valentin napot, egymást ünneplik – kezdte gondolatait Ohoiledwarin Ellias (Eli atya), indonéz származású verbita szerzetes aki 8 éve szolgál Magyarországon. Ezen a napon viszont Szent Cirill és Szent Metód szláv misszionáriusokra is emlékezik az egyház.

Eli atya bemutatta a rendet, az alapító atyák – Szent Arnold Janssen német pap és P. Josef Freinademetz életét, törekvésüket. A világon több mint 70 országban, Magyarországon Budatétényen és Kőszegen működnek missziós szerzetesek. Bizonyos területeken a nők érzékenysége sokkal jobban megnyeri az emberi szíveket, ezért női missziós rendet is alapítottak. Őket a „Szentlélek Szolgálói" névre keresztelték el. Emellett Arnold atya arra is rájött, hogy a misszió eredménytelen imádságos támogatás nélkül. Ezért megalapította a „Szentlélek Szolgáló Örökimádó Nővérek" társaságát, akik állandóan ott virrasztanak az Oltáriszentség mellett, odaadó imádságban. Ők egész életükben a rendházban maradnak, az utcára sem mennek ki.

Küldetésük a pogányokhoz szól

A szerzetesi hármas fogadalmon (tisztaság, szegénység, engedelmesség) mellett a verbiták alapvető célkitűzése a katolikus világmisszió. Mindenekelőtt ott dolgoznak, ahol az evangéliumot még nem, vagy nem kellő mértékben hirdetik, és ahol a helyi egyház önmagában még nem életképes. Továbbá missziós hivatásuk jellemzője, hogy a rend elöljárója bármikor, bármilyen más kultúrába is elhelyezheti őket. Erre a missziós küldetésre készen kell állniuk. Munkájuk a világmisszió sokféle módon jelenik meg. A szentíráson alapuló apostolkodásban, a missziós öntudatképzésben, az igazságosság, a béke és a teremtet környezet megőrzésében és a sajtó apostolkodásban.

Eli atya mindezeket részletesen kifejtve külön kiemelte a mindennapos bibliaolvasást, elmélkedést, megosztást, a Bibliai fordítást abban az esetben ha a missziós területen még nincs az adott nyelvre lefordítva. Plébániai misszió során évente két hétvégén családoknál laknak, iskolai programokon vesznek részt evangelizálnak a piacon, énekelnek az utcán. Falvakban barátságosabban, míg a nagyvárosokban, kezdetben szektásokként kezelik őket. Nyári missziós táborokat szerveznek gyermekeknek, fiataloknak, ifjúsági lelkigyakorlatok, ifjúsági virrasztás, önkéntesek képzése a missziós munkára számtalan lehetőséget kínál az egyre népszerűbb küldetésben. A verbita lelkiség szerint a tömegkommunikáció alapjában véve az önközlés a szeretetben. Minden országban van saját folyóiratuk, honlapjuk, több országban rádiójuk.

Mindannyian misszionáriusok vagyunk

A bemutatkozás után a szerzetesek pantomim előadása a missziós munka legfontosabb módszerére a párbeszédre hívta fel a figyelmet, majd a felmerülő kérdéseket, gondolatokat kiscsoportokban osztották meg egymással a résztvevők. Az egész világ missziós terület. Ezért mindannyian keresztelésünktől fogva misszionáriusok vagyunk. A missziós munka az egész emberrel foglalkozik. Ma sokak számára Isten a nagy ismeretlen. A modern világban sok boldogtalan ember van. Eli atya nehezen szokta meg az ázsiai kultúra, után azt a képet, amit nap mint nap tapasztalt Magyarország utcáin. A fiatalok szerelmeskednek mások előtt. Indonéziában ez udvariatlanság és ezért büntetés jár. A nagy szerelmes világban mégis sok a sikertelen házasság, a boldogtalan ember. Hol van ez a szerelem? Nehezen tudunk összehozni egy találkozót, nincs időnk, állandóan az óránkat nézzük. Eli atya hazájában tengernyi idő van a másikra. Nehezen szólítjuk meg a másikat, ha rámosolygunk, egy idegen emberre meggyanúsítanak, hogy kineveted őt vagy éppen más szándékkal teszed azt. Beteg az egész világ! Ezért a legfontosabb feladatunk, hogy gyógyítsuk meg az emberiséget! Kezdjük saját családunkban, tanítsuk meg egymást beszélgetni, időt adni a másiknak, mosolyogni.

A mintegy 130 fiatal nagy érdeklődést tanúsított a szerzetesi életmód iránt, így személyes kérdéseikre is választ kaphattak az egész napos program során.

Kovács Ágnes
sajtóiroda