2008. március 14., péntek 01:00

Diákkeresztút Debrecenben

A debreceni Szent József Gimnázium, és a Svetits Intézmény kollégiumának diákjai és nevelői városi keresztutat szerveztek 2008. március 12-én, szerdán este 3/4 7-től. Az esős időre való tekintettel azonban most nem mentek ki az utcára, a keresztúti imájukat a Svetits Intézet Szent Kereszt kápolnájában elcsöndesülve gyertyákkal a kezükben tették meg. A hajdú fővárosban már harmadik alkalommal kísérik el közösen lélekben Jézust a keresztútján a diákok, akikhez egyre többen csatlakoznak más közösségekből. Ebben az évben a Római Katolikus Egyetemi Lelkészség diákjai, a Svetits Kollégium egyetemista lakói, valamint a Megtestesülés, és a Szent László plébánia fiataljai, családjai is részt vettek a keresztúton.

A bevezető elmélkedésben Ferenczi Richárd a Szent Anna székesegyház káplánja elcsöndesedésre hívta a diákokat és kérte, hogy merítsenek erőt Jézus szenvedéséből a bűn elleni küzdelemben.
„Úgy tudtál elesni Uram, hogy nem avattad magad néma hőssé." – a diákok imádkoztak szüleikért, a csöndes teherviselőkért, azokért, akik önként vállukra veszik a nehézségeket, a fájdalmakat.

„Nem szégyellted, hogy nem bírod egyedül, hogy ezt mások is látták.... Ettől nem lett kisebb az áldozat, de értéket adtál a segítségadásnak." A szenvedésnek megváltó értéke van... nem maradunk egyedül a kereszt súlya alatt, vannak cirenei Simonok az életünkben, akik segítenek.

„Áld meg mindazokat a Veronikákat, akik letörlik a szenvedők verejtékét, akik nem félnek a szenvedőktől" – utaltak imájukban az imádkozók segélyszervezetek önkénteseire, a betegápolókra, akik bátran szembenéznek a szenvedéssel. De imádkoztak azokért is, akik szenvedélyek rabságában élnek, akik elesésükkel magukkal rántják a körülöttük élőket is.

„Ott álltál ruhátlanul, kiszolgáltatottan, mindent elvettek tőled, egy dologtól azonban nem tudtak megfosztani, attól, hogy szeress." Az Isten szeretete erőt ad, az újrakezdésre, a folytatásra.

„Öledből indult el, és öledbe tér vissza Krisztusod." Öröm és fájdalom az édesanya sorsa, öröm és fájdalom a nemzet sorsa. „Fájdalmas Anyánk fogadd öledbe, öleld karjaidba szegény szenvedő magyar népedet is..." – imádkoztak a diákok a Szűzanyához nemzetünk felemelkedéséért.

Kovács Ágnes
sajtóiroda