Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Jelentős állomásához érkezett a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében, a Szatmári síkságon található Csenger, Szamos-parti határváros és Pátyod római katolikus közössége a közelmúltban. A település plébániaépületének, a Szentháromság templom belső, a pátyodi templom teljes körű felújításának, valamint a képviselőtestületek megújulásának is örvendezhettek a hívek. Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök főpásztori áldását adta a közösségre és buzdította híveket a további belső építkezésre, az egységre való törekvésre. Lengyel József plébános szerint, ékszerdobozzá varázsolták a két templomot. Beszélgetésünk során kiderült, a csengeri katolikus élet alakulását nagymértékben befolyásolta a múlt történelmi viharainak, a reformációnak közvetlen hatása, ami nem a meghátrálást, hanem inkább a töretlen hitet, a hívő lélek élni akarását eredményezte.
Váradi Regestrumban már 1212-ben Senguer formában említik a települést, nevét ősi magyar személynévből származtatják. Az 5234 lakosú város már a középkortól egyik legjelentősebb települése volt a Szent István által alapított történelmi Szatmár vármegyének. 1388-ban Zsigmond király Visegrádon kelt oklevelében jogot adott a környező települések központjának minden 4. vasárnapon országos vásárok tartására, ami évente 13 nagyvásárt jelentett még a XIX. században is. Szatmár vármegye gyakran tartotta itt a közgyűléseit a XIV-XV. században. 1429-től már mezővárosként említik, birtokosainak, földesurainak építményei: kastélyok, kúriák is hozzájárultak a városiasodáshoz. A reformáció igen hamar elérkezett Csengerbe is, ahol a mai református kora-gótikus templom számos zsinat színhelyévé vált. Csengerben tartották a legfontosabb – a kálvinista Rómában Debrecenben, és Óvárban megrendezett zsinatok után –, az 1576. évi református zsinatot, itt Méliusz Juhász Péter összeállította a „csengeri hitvallás" néven ismertté vált téziseket, ezzel kialakult a magyar református egyház teológiai arculata. A szatmári területeken szinte egyedülálló, hogy Csengerben az egész lakosság áttért a református hitre. A reformáció gyors elterjedése után 1629-ben a Szatmár vármegyében csak egyetlen plébánián, Ecseden szolgált római katolikus pap.

Egri után a Szatmári Egyházmegye

1799-ig Gróf Eszterházy Károly az Egri egyházmegye püspökének haláláig a tizenkét vármegyében több mint kétezer községben 356 plébániája volt az egyházmegyének, köztük Bereg-, Szabolcs-, Szatmár megye is. A terület ekkor rendezés alá került, és 1804-ben ebből a részből alakult ki a Kassai-, valamint a Szatmári Egyházmegye, ez utóbbi Szatmárnémeti székhellyel, 58 plébániával. Első püspökeként Báró Fischer Istvánt köszöntötték. Az egyházmegye határán Vásárosnamény volt, attól függően, hogy állt-e a Tisza híd vagy nem. Ha igen, akkor Szatmárnémetihez tartozott, de ha lerombolták, akkor az Egri Egyházmegyéhez. Szatmár és Bereg határát a Tisza vonala húzza meg. Az új egyházmegye bizonyítani akart, ennek eredményeként a százéves jubileumon már 95 plébániáján 174 pap szolgált, a katolikus hívek száma pedig 39 091-ről 142 094-re emelkedett, de ugyanez a fejlődés tapasztalható a szeretetotthonok, kórházak, iskolák, szerzetesrendek létszámának növekedésénél is. Hám János szatmári püspök nevét minden szatmári ember ismeri. 30 éves (1827-1857) működését nemcsak a Szatmárnémeti piacára épített székesegyház fémjelzi, hanem 40 falu temploma is. Az ő idejében a papok létszáma 23 főről 39-re emelkedett. Szegények intézetét, kórházat, fiúnevelő konviktust alapított, de fontos volt számára az irgalmas szeretet és a nőnevelés problémája is. A „Szatmári irgalmas nővérek" rendet ő álmodta és alapította meg. Napjainkban a világon összesen közel 1500 irgalmas nővér működik.

Katolikus ébredés

Az 1800-as évek elején Csengerben is újraéledt a katolikus hit. Ez egyrészt Kelemen Didák nyírbátori minorita szerzetesnek köszönhető, aki vándorprédikátorként hirdette az ősi vallást, valamint az 1800-as évek elején a lakosságot tizedelő pestistől való félelem hozott ebben fordulatot. A reformátusok közül sokan azt mondták: „Most ver meg bennünket az Isten, amiért elhagytuk az ősi hitet!". Ekkor sokan áttértek. Azok, akik nem merték földesurukkal szemben nyíltan vállalni a katolikus hitre való áttérést, azok a temetések során segédkeztek, kivitték a temetőbe a koporsókat, elhantolták, dacolva a járványveszéllyel. A csengeri Historia Domus feljegyzései szerint ezek az emberek csodával határos módon nem betegedtek meg. Ennek hatására kezdett tért hódítani ismételten a katolikus hit, de a reformációval nem tudta felvenni a versenyt. Az embereknek nem volt templomuk, a reformáció után épített fakápolna leégett, ennek okai ismeretlenek. Később, 1829-ben a fatemplom helyére épült a jelenlegi csengeri katolikus templom klasszicista stílusban.

„a rab gólya, szűk helyen is fel tud szállni a magasba".

A trianoni határok a szatmári egyházmegyét három részre szakították dr. Boromissza Tibor püspök akkori szolgálata alatt: 44 plébánia a püspöki székhellyel együtt Romániához, másik 44 plébánia Csehszlovákiához került, mindössze 14 plébánia maradt az anyaországban. A szatmári magyar területek egyházkormányzati központja Mérk lett, élén Székely Gyulával, a mérki plébánossal. Csenger a Szatmári Egyházmegye magyar észének legnagyobb plébániája volt. A „csonka szatmár" területén nem voltak iskolák, intézmények, csak a hívek, akiknek papjai mindent elkövettek, hogy töretlen erővel, a legkisebb falvakba, tanyákra is megszervezték az evangélium hírdetését, bízva abban, hogy a megcsonkítás gyógyszere az egészséges lelkület, és felkészülve arra, hogy majd a magyar, román, cseh rész összeforradásakor boldogan köszönthetik a hazatérőket. A léleknek biztonságot, menedéket jelentve plébániák jöttek létre, ehhez segítséget nyújtottak a jómódú emberek, akik uradalmi kápolnákat, gazdatiszti épületeket, telkeket adományoztak az egyháznak. Székely Gyula a trianoni húsz év alatt 14ről 22 plébániát építtetett.

Közelebb a főpásztorhoz

1982-től a Szentszék Egerhez csatolta a szatmári püspökség magyarországi részeit. A szatmári plébániák ismételten messze kerültek a főpásztoruktól. Az egri püspöknek egy napig kellett utaznia, egy-egy szatmári plébániáig. Ahhoz, hogy vasárnaponként két plébániát meglátogatva eljusson minden papjához, 18 évre lett volna szüksége. Alig tíz év múlva 1993-ban az egyházmegyék közötti területi aránytalanságok megszűnése érdekében II. János Pál pápa megalapította a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét. Ezzel a változással hatékonyabb evangelizálás érhető el az 5400 lakosú főként reformátusvallású városban is. 300-400 fős katolikus közösségből vasárnaponként 60-70 fő részt vesz a szentmisén. Ezzel szemben a református hívek csak néhány százaléka gyakorolja a vallását. Hasonló figyelhető meg Pátyodon Csenger fíliájában, ahol 50 százalékos a templomba járási arány. Ez jelenség a Hajdú-Bihari településeknél is megfigyelhető.

„Ut omnes unum sint"

Egy dolgot azért nem felejtenek el a csengeriek sem, a határon túli testvéreiket. A vértanú szatmárnémeti püspök Scheffer János (1942-1952) – akinek boldoggá avatásáért imádkoznak –, tudatosan választott jelmondata így szól: „Ut omnes unum sint" – „mindnyájan egyek legyenek" (Jn. 17,11). Lengyel József csengeri plébános álma az egységre törekvés következő lépése a régi nagy Szatmári Egyházmegye szakrális és művészeti értékeinek összegyűjtése, egy egyházművészeti múzeumban, mintegy üzenetet küldve a jelen és jövő nemzedéknek a szétszakíthatatlanságról az egység megbonthatatlanságáról.

A múltból üzenő történelmi dokumentumok nagy részét elégették, megsemmisítették. A mai napig kerülnek elő unokáktól, nagyapáik által megmentett, padláson féltve őrzött dokumentumok, csengeri Historia Domusok, adatokkal szolgálva Csenger évszázados katolikus történelméről.

Templomok utcája

Csenger nagyon szép város. Ékszerdobozként is említik. Különösen a Makovecz tervei alapján épített közintézmények varázsolják el az odalátogatókat, de ritkaságnak számít az is, hogy három egyház ugyanabban az utcában építi fel templomát. Csengerben a három különböző felekezet tagjai békésen élnek egymás mellett a „Templomok utcájának" elnevezett városrészben. A klasszicista stílusban épült római katolikus templom mellett az 1322-ben épült, az Alföld egyetlen monumentális középkori kora-gótikus stílusú, nyolcszögű tornyú református templomot és nem utolsó sorban a Makovecz Imre tervei alapján készült az új modern, görög katolikus templom is érdemes megtekinteni.

Kovács Ágnes
sajtóiroda