Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye „Esti beszélgetések" című közéleti vitafóruma első félévét zárta be Bosák Nándor az egyházmegye főpásztora november 12-én Debrecenben a Szent József Gimnáziumban. Ezúttal három tudományágon keresztül – Bartha Elek tanszékvezető, egyetemi tanár, néprajztudós, Bitskey István akadémikus, a Debreceni Akadémiai Bizottság elnöke, egyetemi tanár, irodalomtörténész, A Molnár Ferenc nyelvtörténész, egyetemi tanár közreműködésével – vizsgálták a Biblia és a magyar kultúra kapcsolatát.
A főpásztor bevezető gondolataiban kiemelte, hogy a Szentírás az egész emberiség számára hordoz üzenetet és a különböző – a néprajz, nyelvészet, irodalom, ... – tudományágakban eszközként tölt be fontos szerepet, mindezeket a tudományokat gazdagítatva és megtermékenyítve. A kerekasztal beszélgetést Dr. Keresztesné Várhelyi Ilona muzeológus három kérdéskörben irányította.

Keresztesné Várhelyi Ilona: – Az európai kultúrák egyik közös vonása éppen a keresztény szellemiség. Mennyiben tekinthető a magyar kultúra keresztény kultúrának? Milyen szerepe van a Bibliának a magyar nyelv fejlődésében?

A. Molnár Ferenc nyelvész: – szükséges volt egy olyan terminológiát, szókincset teremteni, amely erre alkalmas volt, ez megfelelt egyrészt a magyar nyelv korábbi szókincsének a finnugor eredetű szókincsnek, a vándorlásunk során szerzett jövevényszavaknak és a belső keletkezéssel alkotott szavaknak. Példaként említve, a mindenki által ismert egyház szóban az előtagban az „egy" nem mint szándék jelentkezik, hanem ez, az ógörög örmény „így" „egy" szó, amelynek jelentése: szent. Így lesz szentház, azaz templom. Ma is őrzi a székesegyház ennek a szónak a jelentését.

Szent István elrendelte, hogy minden tíz falu építsen templomot, majd törvényben is kötelezte a lakosságot, hogy hallgassák a prédikációt. Ez páratlan kulturális élményt jelentett. A rovásírás nem volt annyira elterjedve, a Bibliát magyarázni kellett. A magyarázat szónak is az anyanyelv volt az alapja: magyarázni – magyarra fordítani.

K.V.I.: – Az írásbeliség előtt és mellett is a magyar kultúra szokásaiban, hagyományaiban, műalkotásaiban fellehető a Biblia valamilyen hatása.

Bartha Elek néprajztudós: – A népi, paraszti kultúra egyértelműen keresztény kultúra, ami három pilléren áll. Az egyik pillér a görög római műveltség, a másik a közvetlen kereszténynek nevezhető réteg, a harmadik pedig a kereszténység előttinek nevezett pogány réteg, hiedelem világ. Érdekessége, hogy a három pillér mindegyike magában hordozza a másik két elemet is. Például a Luca-nap, antik eredetre visszavezethető hagyományokban is bővelkedik, de olyan eleme is van, amely a népvándorlás kulturális hagyományait, valamint keresztény hagyományokat is őriz. A Biblia – ugyanúgy mit az összes többi európai nép kultúrájába is.

K.V.I.: – A magyar nyelv és irodalom kezdetei szoros kapcsolatot mutatnak a Biblia megismerésével. Az első részleges és a teljes bibliafordításokat követve, hogyan jellemezhető a humanizmus és a Biblia viszonya?

Bitskey István irodalomtörténész: – 2008 a reneszánsz és a Biblia éve volt, a kettő, a humanista gondolkodás és a Biblia világa szorosan összetartozik. Rotterdami Erasmus, aki az Itálián túli európai humanizmusnak a legnagyobb tudósa, polihisztora volt, 1516-ban az Újszövetség új fordítását készítette el, ami előtt többek között azt írta: „... lehet, hogy a királyok titkait jobb nem dobra verni, ám Krisztus azt kívánja, hogy az ő titkai mentől szélesebb körben visszhangozzanak. Én azon volnék, hogy minden asszony olvassa az evangéliumot, olvassa Pál leveleit. Minden lehető nyelvre jó volna lefordítani őket, hogy ne csak a skótok és írek, hanem még a törökök és a szerecsenek is elolvassák és felfogják az értelmét. ... Jó volna a ha a paraszt az írásból énekelne az ekéjét tartva, a szövőszéke mellett a takács az írásról dünnyögne valamit az orra alá, az utas bibliai elbeszélésekkel űzné el unalmát." Ezeket a szavakat Luther Márton tanainak kihirdetése (1517) előtti évben írta. Az egyházszakadásig még eltelt néhány év, ami után került sor Luthernek a Biblia fordítására. Erasmus, és Luther a Biblia népnyelvre való lefordításában mélységesen egyetértettek. A reformáció teljesítette Erasmusnak ezt a törekvését, de a gyökere a humanizmusból ered. A humanisták egyik alapelve, hogy a forrásokig kell visszamenni, az antik szövegeket meg kell tisztítani a rárakódott félreértésektől és utána a népnyelvre lefordítani, amit le lehet. Erasmus csak az újszövetséggel foglalkozott, kiváló grécista volt, a görög és latin nyelvnek a magas szintű ismerője. (A latin nyelvnek mai kiejtése is az erasmista kiejtés.)

A humanizmus és a bibliafordítások kapcsolata rendkívül szoros. Az Erasmus nyomán kialakult programhoz csatlakozott a magyar erasmista triász: Komjáthi Benedek, Pesti (Mizsér) Gábor és Sylvester János, akinek 1541-ben jelent meg az Újszövetség fordítása Budától 200 km-re Sárvár szigetén Nádasdy Tamás birtokán. Ugyanebben az évben az ország fővárosa hosszú időre iszlám uralom alá kerül. A magyar kultúrának az életképességét is szimbolizálja ez az évszám, hiszen akkor jelenik meg az első magyar nyelvű könyv, amikor egy ilyen csapás éri az országot. Ezután még sok bibliafordítás született. Az irodalom rendkívül sokat köszönhet a Bibliafordításnak. Sylvester ekkor fedezi fel, hogy a magyar nyelv a hangsúlyos verselés mellett alkalmas a görög római időmértékes verselésre. Egy költemény lehet hangsúlyos és időmértékes is, amit a magyar költészetben Ady emelt a csúcspontra. Heltai Gáspártól, Méliusz Juhász Péterig sokan fogtak hozzá a Biblia részleges fordításához, végül a teljes Károlyi Gáspár többféle szöveg alapján fordított bibliája 1590-ben jelent meg Vizsolyban, 1626-ban pedig Káldi György jezsuita szerzetes készítette el a katolikus Bibliafordítást.

2. kérdéskör

K.V.I.: – A Bibliának a folklórban, szokásrendszerben való megmutatkozása a hitvallásból ered, a nép a maga módján továbbadta a prédikált hitigazságokat. Hol lehet a népi kultúrában a Biblia konkrét hatását kimutatni?

Bartha Elek: – A Biblia bizonyos részeit a kereszténység felvétele óta, a magyar nyelvre való fordítás előtt is ismerték. De az olvasottság fordítás után sem állt magas fokon. Felvetődik a kérdés, hogyan jutott el a Biblia a néphez. Mindenekelőtt a templomi igehirdetést továbbadták egymásnak, de a templomok falán lévő ábrázolások is ezt segítették. A hagyomány jelenti a Biblia egyik létezési módját a népi kultúrában, valamint a Szentírás olvasása. A másik, amit közbefoghatunk, olvashatunk, magyarázhatunk. Az üzenet mindenkié, ezt az írástudatlan embertől a professzorig mindenki megpróbálja a maga módján értelmezni. A Parasztbiblia a bibliai történeteknek a falvakban történt újrafogalmazásai, amelyek egy naiv életszemléletet tükröznek. A népi színjátszásnak színes, érdekes darabjai is a templomok falai közül kerültek ki és a középkori misztérium játékokból folklorizálódtak, amelyek száma több tucatra tehető. (betlehemes, passió stb.)

K.V.I.: – A népköltészet is különböző módon foglalkozik Bibliával. A magyar költészet az Ómagyar Mária siralomtól (első magyar vers) kezdődően napjainkig őrzi a Biblia igen erős hatását.

Bitskey István: – Ha a kérdést a kommunikáció történeti összefüggésében vizsgáljuk, akkor elmondhatjuk, hogy kezdetben szóban kommunikáltak, amit felváltott az írásbeliség korszaka a középkorban. Gutenberg találmánya – a könyvnyomtatás elterjedése – során a Biblia szövege is új kommunikációs helyzetbe került. A vizsolyi bibliát mintegy 800 példányban nyomtatták. Ez óriási lendületet adott az elterjedésnek. Az analfabetizmus még a XVI. XVII. században is sokáig élt Magyarországon, de a reformáció során az iskolakultúra fellendülése mindezt csökkentette. A jezsuita rend működésével a katolikus oldalon is fejlődött az írástudás. A kommunikáció fejlődésének további nagy fejezete az elektronikus kommunikáció.

A Kárpát-medencében a XVI. századi bibliafordítás, kiadás sokkal nagyobb mértékű volt, mint ami a köztudatban élt. Az Európa Humanisztika sorozatban megjelent az európai humanista elméleti szövegeknek a sorozatgyűjteménye. Ez a kötet a Kárpát-medence bibliafordításait és a kiadóinak előszavait gyűjti össze két nyelven (magyar, vagy egyéb nyelv és francia). Ez is bizonyítja, hogy milyen széles körben foglalkoztak a Bibliával a Kárpát-medencében a XVI. században. A gyűjtemény a XVI. századból 17 bibliafordítót, illetve kiadót tart számon, összesen 44 kiadást, (ezekben a részleges bibliafordítások is benne vannak) teljes filológiai dokumentációval. A kiadások közül 31 magyar nyelvű. A XVII. század elején heves vitákat folytattak a bibliafordítások körül katolikus protestáns vonalon, de egyes protestáns felekezeten belül is. Pázmány Péter bírálta a vizsolyi bibliát, mert a fordításnál nem a Vulgatát vették alapul. A Vulgatát Szent Jeromos egyházatya fordította. A katolikus érvek között az szerepelt, hogy az ótestamentum szövege arámi nyelven, az óhéber nyelv egyik változata alapján készült. Itt csak a mássalhangzókat jelölik. A korabeli ember a szövegkörnyezetből kikövetkeztetve hitelesen el tudta olvasni a szavakat. Hieronymus (Jeromos) még közel volt időben ehhez a korszakhoz, tehát ezt az óhéber szöveget hitelesen el tudta olvasni. Azonban az V. században Tiberias városában a rabbinusok összegyűltek és a vokálisok helyébe punktokat rendeltek, azokkal olvasták a Bibliát. Ekkor az eredeti óhéber szöveg megváltozott. Azok tehát, akik a héber szöveg alapján fordítanak, azok már nem helyes szöveget fordítanak.

K.V.I.: – A kat. egyház máig is ragaszkodik a Biblia hiteles magyarázatához. A mai napig nagy számban vannak a bibliafordításainkban nyelvi különbözőségek. A protestáns és katolikus bibliafordítások terminológiai egységesülésére vannak e jelek, vagy éppenséggel megtartják ezek a fordítások a felekezeti különbségeket?

A. Molnár Ferenc: – Nem vonom kétségbe a Vulgata jelentőségét. A Káldi bibliának is voltak revíziói 1908-ban. Sokan nem szerették, hogy újítottak a szövegen. Az új protestáns fordításnál is előfordult ez, ami már nem a Károlyi Bibliát vette alapul, hanem visszament az eredeti szövegekhez, de ott is az volt az alapelv, hogy azt, ami már jobban átment a köznyelvbe, azt meg kell hagyni. Ebben mindkét felekezetnek hasonló az álláspontja. A kritikusok azt fogalmazzák meg, hogy talán katolikusok bibliafordítása, jobban mert modernebb lenni, mert kevésbé kötött a hagyományokhoz. A protestáns fordításnál ennek ellenkezőjét tapasztaljuk. Az köti össze a két fordítást, hogy igyekeznek közeledni a mai nyelvhez, a nyelvi egységesülésre viszont nem látok jelet, de nem is szükséges.

3. kérdéskör

K.V.I.: – Hogyan működik az isteni kinyilatkoztatásban, a bibliában rejlő kultúra, kincs és az erkölcsi erő ebben a szekularizált világban, az oktatási rendszerben. Van- e olyan lehetőség, amelyek révén a fiatalabb nemzedék jó bibliaértését elő lehetne segíteni akár a tudomány segítségével is?

Bitskey István: – A Biblia éve mindenképpen figyelemreméltó kezdeményezés, hisz fokozott figyelem irányult a Szentírásra. Biblia Sacra Hungarica címmel értékes kiállítás nyílt az Országos Széchenyi Könyvtárban. (biblia.drk.hu oldalon is megtalálható) A Bibliából akkor lehet belőle tanulni, erkölcsi erőt meríteni, ha ismerjük. Pázmány a prédikációiban sok bibliai idézetet használt. A régiek a biblia szövegeit kívülről tudták, különösen a zsoltárokat. A ma embere mennyire ismeri a bibliát? Ha valaki intenzíven olvassa, a történetekből sok tanúságot leszűrhet.

Bartha Elek: – A XIX. században a Bibliához való viszony felekezeti szempontból nagyon megosztott volt, ennek ellenére a biblia mindannyiunknak a kincse. Jelen van az erkölcsünkben, a nyelvhasználatunkban még akkor is, ha nem tudjuk, hogy mi a Bibliához fordultunk. Nem mindenki vallásos céllal használja fel kultúrájának ezeket a mélységeit. Egy kutatónak mindig az a feladata, hogy a lehetőségeivel próbálja megvilágítani a valóságnak egy-egy szeletét. A kulcsszó: az ismeret és a tudatosítás. A vallásosságnak ez az alapkritériuma. Csak azt birtokoljuk, amit ismerünk.

Kovács Ágnes
sajtóiroda