Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Bosák Nándor megyéspüspök Zsinati Napra hívta a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye első 1999-es Egyházmegyei Zsinat résztvevőit és az egyházközségeket képviselő világi híveket. A két évente megrendezett konferencia témáiban visszatekint, felidézi az egyházmegyei zsinat irányelveit, és segíti azok megvalósulását a plébániákon. Ez a nap Szent Erzsébet év lezárásaként is tekinthető, hiszen az Árpádházi szent legalapvetőbb tanúságát szem előtt tartva határozták meg a jelenlegi témát, a diakoniát, mint szeretet szolgálatot. Ez az Egyház nélkülözhetetlen feladata, amit Jézus megbízásából eredően az emberek javára végez, különböző területeken. A püspök atya megnyitó beszédében kiemelte, amikor gyakoroljuk ezt a szeretetet Szent Erzsébet példájához hasonlóan mi is gazdagodunk. Az emberek szenvednek az önzőségétől. A szeretetgyakorlásában ezt az állapotunkat gyógyítjuk. Mindennek a jelenléte kereszténységünknek, a lelkiéletünknek a minőségét mutatja meg. A nap folyamán diakonián belül az öregek és a betegek gondozásának, a cigányság problémájának, a szenvedélybetegek segítésének kérdését vizsgálták.
„Félj az öregségtől, mert nem egyedül jön" – idézte Platón görög filozófus gondolatát Tóth László püspöki titkár előadásában, majd hozzátette, feladatunk, hogy elűzzük ezt a félelmet, és enyhítsük az öregkor nehéz terhein a magányon, a nélkülözöttségen, a esti lelki terheken, a halálfélelmen. Míg a patriarchális családokban az idős embernek volt szerepe, feladata a családban, addig a jelen időskorú embere fölöslegessé vált, így a legnehezebben elviselhetőbb terhe a magány. Ezt statisztika is igazolja, hiszen hazánkban az öreg embereknek csak 13 %-a él együtt gyermekével. Angliában ez a mutató 40 %. A 75 év fölötti idős emberek 2/3-a nő. Fontos a helyes szemlélet kialakítása mind a beteg, mind az idős emberről. A mai liberális és materialista világszemléletben a betegség és a halál kudarcot jelent. A gyógyíthatatlan betegnek nincs helye világban, otthonainkban, ezért sokan száműzik őket kórházakba, szociális otthonokba, sokan szállnak síkra az eutanáziáért, vagy döntenek az abortálás mellett.

Híd az élt és a halál között

Kerekes László kápán atya a beteglátogatásai során szerzett tapasztalatait osztotta meg a résztvevőkkel. Szerinte fontos, hogy a beteg embernek a pap először emberségét mutassa, aztán keresztényi mivoltát, végül, mint Isten szolgája álljon a beteg ágya mellett. László atya szerint a halálfélelem igazi oka, elsősorban nem a fájdalom, hanem annak tudatosulása, hogy megszűnik a hozzátartozók szeretetet. Különböző gesztusokkal biztosítani kell szeretetünkről a haldoklót, hogy érezze, nincs egyedül. A szeretet jelenléte hidat teremt az élet és a halál között.

Fehér Józsefné, a polgári egyházközség tagja többek között a világi hívek közreműködésével történő betegek áldoztatásáról számolt be. Az elmúlt évben közel 700 alkalommal áldoztattak betegeket az egy évre szóló püspöki engedéllyel. Majd Goller Jánosné a gávavencsellői Szent Rita karitász csoportot és annak tevékenységét mutatta be. Ők részt vesznek a csomagosztásban, beteglátogatásban, segítenek megoldani, hogy minden beteg eljusson a betegek miséjére.

A társadalom sebe

„Az Egyház jele az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének." (II. V. Zs.) Ha igazán Jézus egyháza szeretnénk lenni, nem hagyhatunk ki senkit az evangelizációból. Dúl Géza a MKPK országos cigánypasztorációs referens kiemelte, fontos ismerni a cigányság történetét, kultúráját, azt megértve közelíthetünk hozzájuk. Nem értjük, ha felelőtlenül elköltik a pénzüket, ha ellenségesek. Mindezeket megmagyarázza az ő kultúrájuk, amelynek mentalitása teljesen más, mint a mint a nyugati kultúra. Természetesen ott van az ördögi kör, amelyből nem tudnak kitörni. A szegénység, a lakáshelyzet megoldatlansága, a képzettség hiánya, a munkanélküliség, majd az ebből eredő szegénység... „A szeretetben nincs félelem" – A szakadékot, amely a cigányság és a magyarok között van a félelem mélyíti. – "Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet." (Jn.4.18).

Dúl Géza plébános javasolja a plébániai cigánypasztorációs referensek jelenlétét, az evangelizálást, hiszen az evangélium megtisztítja a kultúrát.

Nem hittem volna, hogy ilyen jó rendes asszonynak lenni...

„A plébánosunk megkülönböztetés nélkül szeret bennünket. Nem hittem volna, hogy ilyen jó keresztény embernek és rendes asszonynak lenni. Mostmár elhiszem a jó Istennek, hogy minden ember egyenlő előtte. Így már nem szégyellem, hogy cigány vagyok...." – vallotta a Napkorról érkezett Nagy nevezetű cigányházaspár, akiket plébánosuk Lázár István atya kísért el a konferenciára. Megtérésük óta rendszeres szentmiselátogatók, a 25 unokájuk közül 3-4 minden vasárnap ministrál. A férj elmondta „Krisztus bűnös és cigány voltom ellenére normális keresztény életre hívott engem. Ma már otthon imaórákat tartunk a feleségemmel, rokonságommal, tagjai vagyunk a rózsafűzér társulatnak, a cursillot, Szentlélek szemináriumot is elvégeztem." Majd a Borsod megyei Bali József, Dúl Géza plébános munkatársa számolt be a településükön végzett cigánypasztorációs munkájukról. A rendszeres összejöveteleiket egy otthonosan berendezett közösségi házban tartják. A közösségnek magyar hívő tagjai is vannak.

– Miért iszol?
– Mert szégyellem magam.
– Miért szégyelled magad?
– Mert iszom. (S.Exupéry: Kis Herceg)

Itt is megjelenik az ördögi kör. Dr. Berényi András szakpszichológus előadásában a szenvedélybetegség kialakulásának, lefolyásának és annak kezelésének lehetséges módját vázolta. Idézte az 1999-es egyházmegyei zsinatnak a szenvedélybetegséggel kapcsolatos irányelveit, terveit, és feltette a kérdést, hogy 8 év alatt mi valósult meg ebből? A betegség körül vesz bennünket, alig van család, ahol ne szenvednének különböző formáitól. Nem veszünk tudomást a jelekről, amikor még segíthetnénk. Kialakul a társfüggőség, amikor a hozzátartozó mindent megtesz, hogy a krízis ne jöjjön létre, helyettesít, kimenti a beteget a kínos helyzetből..., mígnem ő is elesik, összeroppan. Nem szabad megfeledkeznünk az ilyen családban élő gyermekekről sem, akik szintén viselik a betegség következményeit. Elnyomják érzéseiket, bezárkózottá válnak. Berényi András javasolja, hogy legyen helye a vasárnapi prédikációkban a szenvedélybetegség kérdésének. Egyházmegyei szinten szervezzenek gyűjtést a szenvedélybetegek javára, ezáltal, mint betegség, elfogadottabbá válhat, a köztudatban, amit nem szégyellni kell, hanem megoldani.

„Jézus segítségével és a saját akaraterőmből tettem le poharat" – az orvosok nem hiszik el nekem, hogy így sikerült. Tarnóczi Lajos szenvedélybeteg tanúságtételében elmondta, katolikus tanításon alapuló szenvedélybeteg csoportot vezet.

Ebéd után szekcióüléseken az előadás témáival kapcsolatos további konkrét tervek fogalmazódtak meg helyi problémák, és a lehetséges megoldási módok tekintetében.

A Zsinati Nap szentmisével záródott, ahol Bosák Nándor püspök oklevelek átadásával fejezte ki köszönetét az egyházmegye karitatív munkájában végzett kiemelkedő tevékenységért plébánosok és világi munkatársak számára. Gégény Bélának az Egyházmegye Karitász igazgatójának áldozatos szolgálatáért átadta a 2007-ben alapított „Pro Communitate Christiana" díjat.

Elismerésben részesültek: Papp János esperes plébános Kisvárdáról, Lázár István plébános h. esperes Napkorról, Szegedi Kálmán plébános Debrecenből, Takács András plébános Demecserből, Móré Mihály és Móré Mihályné Sóstóhegyről, Maklári Antalné Demecserből, Angyal Jánosné Gávavencsellőről, Rácz László Rakamazról, Bárdos Ilona Nyírbátorból, Goller János és Goller Jánosné Ajakról, Dr. takács Lászlóné Kisvárdáról, Reiter Ferencné, Devera Józsefné, Kastura Miklósné és Buhály Ferencné Nyíregyházáról.

Kovács Ágnes
sajtóiroda