2006. augusztus 10., csütörtök 02:00

Nemzetközi Életvédő Építőtábor Konyár-Sóstón

Egy szekér, egy használt rozoga trabant, talicskák, de egy nagyobb szekrényt elbíró karok is jó szolgálatot tettek. Tavaly még ló húzta a szekeret - amire felpakolták a romos kastélynál kapott adományokat: bútorokat, használt centrifugát, háztartási cikkeket, ruhaneműt -, de az idén már a férfi állt a két szekérrud közé. És mit tesz adott esetben a gyermekét váró feleség, egy „terhes" nő ...? Ez a szociális mélypont az oka a magyar társadalomban elvégzett abortuszok 90%-ának.
Hajdú-Bihar megyében, Hosszúpályihoz tartozó régen gyógyhatásáról híres fürdőhelyen Konyár-Sóstó településen az egykori Zichy-kastélyt a budapesti székhelyű Anya-Ország Alapítvány vásárolta meg 3 éve, hogy 14 terhes anya ellátására alkalmas közösségi terhesgondozó otthonná alakítsa. A kezdeményezésben nincsenek egyedül. A skót, ír, angol (United Kingdom Life League), svájci (Human Life International-Switzerland), osztrák (Ja zum Leben) és magyar életvédő szervezetek (Alfa szövetség, Anya-Ország Alapítvány, Magyar Örökbefogadók Országos Egyesülete) nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak az alapítvány számára.

Az elmúlt hétre Skóciai Szent Margit nevét viselő, nemzet- és felekezetközi életvédő építőtábort szerveztek 16 éven felüli önkéntesek számára, ahol a csákány, ásó, talicska a szintén önkéntes Dr Téglásy Imre és magyar munkatársai, valamint a külföldi életvédő szervezetek képviselőinek kezében is megkerült az otthon megteremtéséért.

-- A kifejezetten anyaotthon, anyaotthonok megépítésére, működtetésére létre jött Anya-Ország Alapítvány az ország első közösségi terhesgondozó otthonát építi, alakítja Konyár-Sóstón - kezdi beszélgetésünket Dr. Téglásy Imre az alapítvány alapító tagja. - Olyan határok nélküli anya-ország megalapításán fáradozunk, amelyben az anyaságuk miatt elmagányosodó nők magzati életkorú gyermekeikkel együtt menedéket találnak. Terveink között szerepel, hogy az intézmény megnyitása után a nemzetközi életvédő szervezetek közép-kelet európai képzési központja is helyet kap majd.

-- Mire elég egy hét egy otthon megteremtésére?

-- Nem elég, de örülünk, hogy elkezdődött a folyamat. Az épület megvásárlása is nagy anyagi áldozatot kívánt, de ezt az egy hetet is, amit most itt töltünk, külföldi életvédő szervezetek támogatásának köszönhetjük. Igaz a részvételi arány is nagyon csekély volt. 1200 meghívót küldtünk ki az ország összes plébániájára ezen kívül több helyen hirdettük az életvédő tábort, de szomorúan tapasztaljuk, hogy nem jutott el a kezdeményezésünk a potenciális segítőkhöz.

-- Az ember természetéből adódóan benne van a tenni, a segíteni akarás érzése...

-- Ez így igaz, de a magyar társadalom valahol ezt elnyomja. Az érdeklődés nagyon alacsony. Ez érvényes azokra is akik nincsenek vallásilag motiválva, de sajnos azoknál is tapasztaljuk az érdektelenséget, akik valamelyik felekezethez tartozónak vallják magukat. De a szociális, az oktatási szférában dolgozók, a politikusok, és mindazok, akiknek tulajdonképpen dolguk lenne itt, elzárkóznak.

-- Mi történt a tábor egy hete alatt?

-- Ezen a héten könnyű fizikai munkát ajánlottunk a résztvevőknek az épület pincéjének és udvarának állagmegóvási, illetve felújítási munkálataival. A délelőtti munkát délutánonként családvédelmi előadások, nyelvtanulást szolgáló angol társalgás váltotta fel külföldi vendégtanárok részvételével, de szabadidős programokat is biztosítottunk.

-- A kastély megvásárlásával a keleti régiót célozták meg?

Nem feltétlenül. Ez egy alkalmi vétel volt, de a következő lépés, ha ennek befejezésére lesznek megfelelő erőforrásaink, akkor a nyugati országrészt célozzuk meg.

Fő célcsoportunk azok az egyetemista fiatalok, akik nemileg érettek, de társadalmilag még nem, mivel még tanulnak. Nekik szeretnénk menedéket nyújtani, lehetőséget biztosítani számukra a tanulmányaik további folytatására. Elsődlegesen Debrecenre figyelünk de országos a felvevő körzetünk. Hazánkban jelenleg 80-88 anyaotthon működik, ezekben hosszú várólistára kerül, aki szeretne bejutni.

-- Hogyan reagálnak a helyi lakosok erre a kezdeményezésre?

-- Tavaly kezdtük a munkát, a helyiek látták, hogy ablakot tisztítunk, az asszonyok jöttek és elvitték függönyöket kimosni. Ez az az aktív cselekvő részvétel, amikor az ember érzi, hogy nemcsak egyoldalú a dolog, és azok is akarnak tenni, akik kapnak tőlünk. Amíg nem kerül átadásra az intézmény, évente adományokat osztunk az itteni embereknek, akik fillérekből élnek. A kb 120 lakosú településről legalább 70 ember jött el az adományosztásra. Mikor és hol beszélünk ekkora részvételi arányról a lakosság számához képest? Fontosnak tartjuk, hogy az életvédő mozgalom ne egy demagóg moralizáló bélyeget kapjon, hanem az emberek lássák, hogy nincsenek egyedül. Innentől kezdve van egy erkölcsi fedezete a dolognak. Nálunk az abortuszok 90 %-a elsősorban a szociális nyomor, és a társadalmi érettség (diákok) hiánya miatt történik. Évente 7000 tizenéves körében végeznek terhesség-megszakítást. Ezt próbáljuk enyhíteni. Sajnos ez alapprobléma, és mi akkor jövünk, amikor megvan a baj, hogy a „terhet" levegyük az anyák válláról, de nem abortusszal, hanem egy otthonnal.

-- „Terhes anyák". Sokszor alkalmazza ezt a kifejezést.

-- Van, akiben ez nemtetszést vált ki. Mennyivel szebben hangzik az „áldott állapot"! Valóban áldás kellene, hogy legyen mindenki számára, de bármennyire nem tetszik, a fogalom, tudomásul kell vennünk, hogy évente több ezer nő számára teher a magzata, akitől megszabadul. Nem elég a fogalmat kifogásolni, de ideje lenne már a magyar társadalomnak tenni azért, hogy valóban áldásnak érezze azt mindenki. Távolabbról egy rejtett szociális bűnbakképzést látunk, ahol a társadalom nem vállalja a felelősséget, nem segít ezekben a helyzetekben az anyáknak.

„Primo vivere de in de filosofari! - Először élni - vagy megszületni - utána filozofálni!" De ha nincs élet nincs miről beszélni. „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, és töltsétek be a földet." (Ter. 9,1) Ha nem szülöm meg a gyermekemet, az élet tagadásán keresztül Istent is megtagadom. A 6 millió meg nem született gyermekek mellett nagyrészt az anyák is áldozatok. A felelősség politikusokat terheli, akik nem teremtik meg a lehetőséget, a biztonságos anyagi életet egy gyermek vállalásához. És mit tehetünk mi, akik nem vagyunk politikusok? Tehetünk-e, és ha igen, miért nem tesszük? Ha nem születik meg a gyermek, abból nem lesz se pap, sem kőműves, nincs kit nevelni, szeretni. Fontosabbnak vélt dolgaink szorgoskodásaink mellett kihal a magyar nemzet.

Kovács Ágnes
sajtóiroda