Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházán ünnepi műsorral, szentmisével zárult a Katolikus Karitász „Egymillió csillag a szegényekért” című országos szolidaritási akciója december 11-én, advent harmadik vasárnapján, az örvendezés ünnepén. Az egyhetes jótékonysági akcióba több mint 200 helyszínen lehetett idén bekapcsolódni. Az eseményen többek között részt vett Palánki Ferenc megyéspüspök, Bosák Nándor nyugalmazott püspök atya, Écsy Gábor atya, a Katolikus Karitász országos igazgatója, Zagyva Richárd, igazgatóhelyettes és Mészáros László egyházmegyei igazgató is.

Az ünnepség hangversennyel kezdődött a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban, közreműködött a templom kórusa, a Szent Imre Gimnázium és Általános Iskola és a Görögkatolikus Általános Iskola énekkara. Ezután került sor a város főterén az adventi gyertyagyújtásra, ahol Palánki Ferenc megyéspüspök, Jászai Menyhért alpolgármester, Gáspár László énekes közösen gyújtották meg az adventi koszorú harmadik gyertyáját. Közben a Karitász sátra előtt az önkéntesek égő mécsesekből csillagformát raktak ki, ezzel is felhívva az emberek figyelmét az akcióra, majd a kezdeményezés során kiosztott gyertyák megáldása következett, ahol közreműködött a pusztadobosi énekkar.

Écsy Gábor atya, országos vezető a záróeseményen elmondta: a Karitász munkája nem fejezhető ki százalékban. Az „Egymillió csillag a szegényekért” akció a lelkekben mérhető, abban, hogy az üzenet, amit a szervezet munkatársai országszerte közvetítettek, hogyan talált visszhangra, a gyertya fénye hogyan csillogott vissza a tekintetekben.

Egy héten keresztül több mint kétszáz helyszínen, tereken, templomokban, vásárokban szorgoskodtak a Karitász önkéntesei, hogy felhívják az emberek figyelmét a nálunk szegényebbekre, akikre oda kell figyelni, akiknek segíteni kell. Többszázezer emberhez eljutott ez a felhívás. Az akció bezárult, de nem záródhat be az a feladat, küldetés, ami keresztény mivoltunkból fakad. Továbbra is tegyük a jót, mert felelősek vagyunk embertársainkért – fejezte be gondolatait az igazgató.

Isten nem azért szeret bennünket, mert megérdemeljük. Mi se azért segítsünk embertársainknak, mert megérdemli, hanem, mert rászorul

A társzékesegyházban bemutatott közös hálaadó szentmisén Palánki Ferenc megyéspüspök mondott homíliát.

„Keresztelő János meghirdette az ítélő Messiás eljövetelét: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa” (Mt 3,2) „A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát ugyanis, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek” (Mt 3,10), és amikor börtönbe kerül, hallja a tanítványoktól, hogy Jézus szóba áll a bűnösökkel, irgalmas szeretettel vesz körül mindenkit, és egyáltalán nem a haragvó ítélete látszik, amelyet ő, az előhírnök meghirdetett, hanem csak a szeretet. Ezért bizonytalanodik el és kérdezi Jézustól a tanítványokon keresztül, hogy „Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?” (Mt 11,3)

Jézus visszaüzent: „Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot” (Mt 11,4-5). Ha végiggondoljuk ezt a választ, akkor észrevesszük, hogy a felsorolásban Jézus a szegényekről nem úgy szól, mint ahogyan logikusan következne (süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegények meggazdagodnak…), hanem azt mondja: a szegényeknek hirdetik az evangéliumot. A szegények készségesebb lélekkel fogadják Isten üzenetét. Az aki a gazdagságot keresi, soha nem elégszik meg vagyonával, még gazdagabb akar lenni, s csak ezzel törődik. Neki nem öröm, hanem félelem a meggazdagodás.

Általában mindenki szegénynek tartja magát, mégis tudunk másokon segíteni, mert vannak körülöttünk szegényebbek is, mint mi vagyunk. Nemcsak fölfelé kell tekinteni. 

Nem kell egy előzetes feltételnek megfelelni ahhoz, hogy az evangélium nekünk is szóljon. Mindenkinek örömhír: a vaknak, látónak, sántának, sportolónak, szegénynek és gazdagnak egyaránt. Nem akkor válik örömhírré, ha teljesített valamit, hanem már most az. Ha az Isten szeretetét feltételhez kötnénk, szánalomra méltó lenne a mi hitünk, istenkapcsolatunk. Istent nem azért szeretjük, mert teljesíti a kéréseinket, mert segít rajtunk, hanem azért, mert Ő a szeretet forrása és ebbe a forrásba, szeretet-áramba mi is belekapcsolódunk. A szeretet az a végtelen érték, amely mindannyiunk számára örömhír. Isten szeret bennünket, belőle merítünk, és adunk másoknak. Ő az élet teljességét ajándékozza mindenkinek, aki hisz benne, odafordul hozzá és befogadja a szeretetét.

Az örömhír mindenkire érvényes

Az evangélium, az örömhír nem más, mint maga Jézus Krisztus, akire várakozunk. Ő szól hozzánk, és szíven talál az üzenetével. Nem a kéréseinket fogja teljesíteni, hanem az élet teljességét fogja nekünk megadni. Ehhez az kell, hogy megnyissuk a szívünket és rádöbbenjünk arra, hogy minden élethelyzetben tudunk másokért tenni valamit. Az örömhír mindenkire érvényes.

A Karitász munkatársai belső indíttatásból szervezik évről-évre ezt az akciót, mert tudják, sok szegény éhezik karácsonykor is, és gyermekek ezrei nem kapnak ajándékot a szeretet ünnepén. Nem tudjuk a világ gondjait megoldani, de azt a keveset, ami rajtunk múlik, megtesszük és a szeretet csodáit maga az Isten viszi majd végbe, mert „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel 20,35). Milyen nagy dolog, ha valakit tudunk önzetlenül szeretni és minden élethelyzetben valakiért élni, az életén könnyíteni, még akkor is, ha bűnösök vagyunk, ha emberi korlátaink megakadályoznak ebben, főként, amikor azt mondjuk: nem segítünk, mert nem érdemli meg az illető. Ekkor meggyőz bennünket az isteni szeretet, az evangélium örömhíre, hiszen nem azért kell segíteni, mert megérdemli, hanem azért, mert rászorul, mert embertársunk, és azért, mert bűnösök vagyunk, és az Isten mégis szeret bennünket.

2000 ével ezelőtt Péter apostol, aki hirdette az evangéliumot, elmondta, jó az Isten, szeret az Isten, de háromszor tagadta meg őt. Pál apostol szintén hirdette az Isten országát, de előtte üldözte a keresztényeket. Mégis hitelesek voltak. Nem voltak tökéletesek, egyikük sem húzhatta ki magát, de megtehette, amikor azt mondta: nagyon bűnös vagyok, de Isten szeret engem, szíven talált az Ő örömhírével, és így én is tudok másokon segíteni.

Egymillió csillag, egymillió ember hitének a fénye. „Ha lesz egymillió imádkozó magyar, nem féltem a jövőt” – mondta Mindszenti József bíboros. Ha lesz évről évre egymillió ember, aki az adományával, szeretetével megajándékozza a másikat, felgyújtja hitének fényét és beragyogja a bűn sötétségével terhelt világot, akkor nem kell féltenünk a jövőt. Ez az igazi öröm.

A szentbeszédet lejegyezte: Kovács Ágnes