Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Ferenc pápa által meghirdetett Irgalmasság Rendkívüli Szentéve 2016. november 20-án, Krisztus Király ünnepén ért véget. Ezen a napon a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében a szentévet Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök ünnepi szentmise keretében zárta be, délelőtt 10 órakor Debrecenben a Szent Anna-székesegyházban, 17 órakor pedig Nyíregyházán az Isteni Irgalmasság-templomban.

Palánki Ferenc megyéspüspök a Nyíregyházán bemutatott szentmise homíliájában először az Isten ember iránti mérhetetlen szeretetét emelte ki, ezt bizonyítja az is, hogy Jézus Krisztus nem szállt le a keresztről, nem mentette meg magát. A főpásztor továbbá Krisztus keresztre feszítésének eseményét középpontba állítva különböző csoportokra utalt, ahová aszerint tartoznak az emberek, hogy kinek milyen a hozzáállása az Istenhez. 

A nép csoportjához tartozók csak állnak és bámészkodnak, nem érinti meg őket egy ártatlan ember szenvedése, az igazságtalanság botránya, hallgatják a gúnyolódókat, nézik a szenzációt, a cirkuszt, ami lelkileg kielégíti őket. Sokan ma is kívülállóként néznek a keresztényekre, az Istenre, mintha nem az Istentől kapnák az életet. A püspök atya a búcsúi körmeneteket hozta fel példaként, amikor látjuk, hogy vannak, akik csak az erkélyekről bámészkodnak, figyelik az eseményeket, vagy becsukják az ablakot, a szívüket Isten elől.

A második csoportba tartozó emberek kimondják:  „Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!” (Lk 23,35) Jézus ezekre a szavakra már korábban válaszolt: „Aki meg akarja találni életét, elveszíti; aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja” (Mt 10,39). Jézus megmenthette volna magát, volt hozzá ereje. A kereszt alatt álló főtanács tagjai éppen magukat mentegetik azzal, hogy azt mondják: ha nem tud lejönni a keresztről, akkor jogosan ítélték halálra istenkáromlásért.  A püspök atya hangsúlyozta, tagjai vagyunk ennek a csoportnak, amikor magunkat mentegetjük rossz döntéseink, emberi gyarlóságaink miatt.  Ide tartozik annak ténye is, amire az idén 500. évfordulóját ünneplő reformáció emlékeztet, miszerint évszázadokon keresztül a protestánsok és a katolikusok egymással szemben a saját igazukat hallatták, amely csak mélyítette a felekezetek közötti ellentétet.  A megyéspüspök Szent II. János Pál egyik gondolatára utalt, amely kifejezte, hogy hosszú ideig a két felekezet úgy tekintett a másikra, hogy mi az, ami a másikban nem krisztusi, és azzal igazolni látták magukat. „Milyen jó lenne” – tette hozzá a püspök atya, — „ha azt figyelnénk egymásban, ami a másikban krisztusi és azt erősítenénk, értékelnénk.

Ide tartozik a katonák csoportja is, akik csak parancsot teljesítenek, nem a rossz döntéseiket igazolják. Nekik nem számít egy élet, éppen ezért ők is azt mondják: „… szabadítsd meg magad…”, igazolva ezzel magukat. Mint ahogy nekünk is csak az a fontos, hogy a mi életünk legyen jobb, a másik nem számít.  A bal lator csoportja szintén ehhez csatlakozik: „Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!” (Lk 23,39). Van, hogy az ember már nem tud semmit tenni, megfeszült, de még valamilyen módon bántja a másikat, utolsó erejét is erre használva fel.  Ekkor az ember csak kifelé tekint, nem érzi magát felelősnek.

Végül Palánki Ferenc püspök atya a harmadik csoportra mutatott, amit ebben a jelenetben egy ember, a jobb lator képvisel. Magatartása, viselkedése nem kifelé néz, hanem a jelen megfeszített helyzetéből elindul befelé, a szíve felé. Szól a lelkiismerete: „Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett” (Lk 23,40-41). Elindul a szíve felé, tudja, hogy bűnös, de legbelül érzi, mint embernek, értékes az élete.

Ezután a megyéspüspök Krisztus Király ünnepének üzenetét az irgalmasság évének lényegi mondanivalójaként hangsúlyozva összegezte: ne kifelé nézzünk, ne a másikat ítéljük meg, ne okozzunk másoknak fájdalmat, tudjunk megbocsátani egymásnak, és induljunk el befelé. Beismerve bűnösségünket szembesüljünk azzal, hogy evilági szempontból elítélnek minket, de nincs büntetés, mert megnyílik a mennyország kapuja. Ne azt vizsgáljuk tehát, mikor van igazunk, ne igazoljuk magunkat, mert nincs önmegváltás. Jézus Krisztus az, aki tud rajtunk segíteni akkor is, amikor nekünk már nem megy. Éppen ezért nem szállt le a keresztről. Ha leszállt volna, elszakadt volna tőlünk. Ő egységben akart maradni velünk, át akarta élni az emberi lét minden állapotát, a haldoklást, a halált is, hogy aztán mi, emberek átélhessük a feltámadás dicsőségének állapotát.

Jézus Krisztus az irgalmas szeretetét mutatta meg a kereszten és fölkínálja nekünk, hogy átélve az irgalmasság szent évének kegyelmeit, döntsünk, melyik csoportba akarunk tartozni. A kívülállók, a bámészkodók csoportjába, a gúnyolódók, önigazolók, magyarázkodók csoportjába, vagy oda, ahol befelé fordulnak, megvizsgálják a lelkiismeretüket, látják gyengeségüket, bűneiket és mégis hisznek abban, hogy az életük végtelen értékű, azért mert az Isten fia meghalt értünk. Tartozzunk a harmadik csoportba, fogadjuk be Isten irgalmas jóságát, szeretetét.  Az irgalmasság szentévét bezárjuk, a szent kaput is bezárjuk, de a szívünket nyissuk ki, mert Isten most is végtelen jóságával, szeretetével szeret bennünket, és így szól hozzánk is: „Még ma velem lehetsz az Isten országában” – fejezte be gondolatait palánki Ferenc megyéspüspök.

Kovács Ágnes