Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Az angyali üdvözlet nemcsak Máriáról szól, hanem még inkább arról az Is­tenről, akit nem korlátozhatnak szokások és hagyományok, még vallásos előírások sem, aki NEMVÁRT módon ajándékozza meg nemcsak Izraelt, hanem az egész világot, amikor Fiát küldi hozzánk megváltóul. Mindez akkor derül ki igazán, ha összevet­jük Keresztelő János és Jézus földre érkezésének körülményeit.

1.) A VÁRATLAN AJÁNDÉK:

a.) ERZSÉBET ÉS FÉRJE ZAKARIÁS pap buzgón és sokáig imádkoztak gyermekáldásért, de belefáradtak, mert már annyira megö­regedtek, hogy már nem is reménykedtek gyermekáldásban. És amikor már lemondtak róla, amikor talán már nem is imádkoztak érte többet, Isten megáldotta őket. Ez azt igazolja, hogy Isten felülmúlja emberi reményeinket, és akkor is képes mega­jándékozni minket, amikor mi már azt a legkevésbé sem várjuk. Ennek igazsága még világosabban áll előttünk

b.) MÁRIA ÉS JÓZSEF esetében. Ők még annyit sem imád­koztak gyermekáldásért, mint Erzsébet és Zakariás, és még a vágyaikban sem for­dulhatott meg, hogy gyermekáldásként a Magasságbeli Fiát kapják ajándékba. Az egyáltalán nem várt ajándék zavarba hozza Máriát, és félni kezd, amikor meghallja az angyal köszöntését, ami kegyelemmel teljesnek mondja, akivel vele van az Úr. Isten már az ószövetségben is ajándékozó Isten volt, de amíg ott csak emberi élettel ajándékozta meg az szülőket, az újszöszövetségben saját Fiát adta nekünk, annak ellené­re, hogy nem is kértük és nem is vártunk ilyen nagy ajándékot!

2.) AZ AJÁNDÉKOZÁS HELYE, KÖRÜLMÉNYE:

a.) Zakariás, mint pap, éppen a jeruzsálemi templomban teljesíti szolgálatát, áldozatot mutat be Istennek, amikor megjelenik neki az angyal, és közli vele az örömhírt: Az Isten megajándékoz téged egy gyermekkel. Jeruzsálem szent hely, az ország fővárosa, Zakariást a legszentebb elfoglaltságában szólítja meg az angyal.

b.) Ezzel szemben Mária, a rosszhírű Galilea Názáret nevű falucskájában van, a saját kis egyszerű házában, és talán nem is imádkozik térdre borulva – ahogyan festményeken szoktuk látni-, hanem végzi a mindennapi teendőket, ami a házban és a házkörül adódik. Mit akar nekünk üzenni Isten azzal, hogy ezt a csodálatos AJÁNDÉKOT, az Ő Fiát, nem az előkelő Jeruzsálemben adta át és nem egy főpapnak, hanem csak Názáretben, és egy egyszerű, sokszor a zsidók által megvetett nőnek, aki még csak prófétának sem mondható? Isten ezzel hangsúlyozni akarta az ő nemzetek- és vallásfelettisé­gét. Ne feledjük, hogy Galilea abban az időben pogányok által lakott vidéknek számított Az igazi zsidók elkerülték ezt a vidéket, és az ott lakókat megvették. Názáretnek semmi nevezetessége nincs, az ószövetségi Biblia sehol nem említi a nevét. Az Újszövetségből tudjuk, hogy amikor Fülöp apostol hírül viszi Nátánáelnek, hogy megtaláltuk a Messiást, a Názáreti Jézust, akkor ő így válaszolt neki: „Jöhet-e valami jó Názáretből?" És mégis, Jézus itt nevelkedett fel, itt élte – mondhatni – rejtett éle­tét 30 éven át. Mi lehet ennek a magyarázata, üzenete? Jézus nemcsak a zsidóknak, hanem minden embernek a megváltója akart lenni, tehát a pogányoknak is. Mivel minden ember bűnét el akarta hordozni, ezért kereste a legmélyebb pontot, a legsötétebb helyet, Názáretet. Tudta, hogy milyen sors vár rá, tudta, hogy a dicsőségbe csak a sötétségen, a megvetésen, a szenvedésen át juthat el. A Filippi levélben beszél Pál apostol Jézusnak erről a lelkületéről: Nem ragaszkodott isteni voltához, hanem kiüresítette magát, hasonló lett az emberekhez, rabszolga alakot öltött. Azért jött a galileai Názáretbe, hogy vállalja szegénységünket, megvetettségünket, bűneinket, elviselje pogány életmódunkat. Zakariás imádkozik, amikor megszólítja az an­gyal, Mária pedig végzi a mindennapi teendőit. Ezzel azt akarja üzenni nekünk az Isten, hogy neki nemcsak a templomban, és nemcsak vallásos elfoglaltságunk ide­jén lehet mondanivalója a számunkra, hanem bárhol és bármikor. Az otthon szegé­nyes 'profán' környezetében is, amikor mindennapi munkánkat végezzük, amikor nem is rá gondolunk, hanem az elvégzendő munkára. Vigasztaló ez azokra nézve, akik napjaik legnagyobb részét nem templomban, és imádságban töltik, hanem a munkahe­lyen és munkával. Meghaladja az ószövetségi felfogást, hogy Isten angyala nem egy fér­fit szólít meg, hanem egy a zsidók által megvetett nőt. Isten üzenete, hogy a nő egyenrangú a férfival: a nő is hordozhatja Isten üzeneteit, az Isten életét. A Krisztusban nekünk adott Isten országa nem annyira erős férfiakat igényel, akik alkotni akarnak, hanem inkább gyenge nőket, akik készek befogadni és elfogadni, mint Mária is. Az Ő lelkületével próbáljunk megnyílni karácsony Titka, Ajándéka előtt, akarjunk befogadók lenni, miként Mária is az volt, jó időben és rossz időben egyaránt.

Építsünk templomot az Úrnak, az Úrral!

A bűnöst képletesen szemlélhetjük úgy, mint azt az embert, akire rásza­kadt a saját háza, és most ott hever - sérülten, mentésre várva - a romok alatt. A mai olvasmányban Dávid király személyében áll előttünk ez a bűnös ember, aki mi­után ellenségeit győztes csatákban sorra megverte, gyönyörű palotát épített ma­gának és élvezte a békét. Ez persze csak a külső látszat volt, hiszen lelkiis­merete felébredt, és arról vádolta, hogy amíg ő drága palotában lakott, addig az Úr ládája - az Úr jelenlétére figyelmeztető frigyláda - csak sátorban. Dávid úgy gondolta, hogy az Urnak kőből való templomot kell építenie.

Térjünk vissza hasonlatunkhoz, a romok alá temetett emberekhez, akikhez végülis megérkezik a megmentő csapat, és ők szabadok lesznek. Nagy katasztrófák után a megmentő csapatok legsikeresebb tagjait jutalomban részesítik. Olykor ku­tyákat is bevetnek a mentéshez, és még azokat is díjazzák. Ha mindenki el is fe­lejtené a mentők nevét, azok soha nem felejtkezhetnek meg róluk, akiket megmen­tettek, akik az életüket köszönhetik megmentőiknek.

Valami hasonló történt - csak persze lelki értelemben - Dáviddal is. Dá­vid élete folyamán, már egészen kicsi korától megtapasztalta Isten megmentő sze­retetét. Már fiatal korában olyan erős volt, hogy puszta kézzel elbánt egy fia­tal oroszlánnal, aztán pedig győzni tudott a hatalmas túlerővel rendelkező, ter­metre is jóval nagyobb Góliáttal. Mindezt Isten segítségével tehette meg. Egy­szerű pásztor gyerek volt, Isten azonban őt választotta ki, hogy Saul király után Izrael királya legyen. Mint király még kézzelfoghatóbban megtapasztalhatta, hogy Isten mennyire szereti, segíti, oltalmazza őt: minden ellensége felett győ­zelmet adott neki. Híre ment annak, hogy Isten harcol vele, ezért körös-körül nem akadt király, aki meg merte volna támadni. Dávid érezte, hálásnak kell len­nie Istenhez sokféle adománya miatt, és belátta: Istennek még szebb palotát kell építenie, mint saját magának.

Amikor elmondta Nátán prófétának templomépítési tervét, az közölte ve­le, hogy nem ő, hanem majd az utóda fog házat építeni az Úrnak, mert Dávid kezé­hez - a háborúk miatt is - sok vér tapad. Isten megígéri Dávidnak, hogy majd olyan utódot ad neki, aki nem lesz erőszakos, aki nem fog háborúskodni, majd ő építhet neki templomot. Ez a jövendölés három értelmet hordoz magában:

1.) HAMAROSAN BEKÖVETKEZŐ ESEMÉNYT: Isten elsősorban Salamonra, Dávid fiára gondolt, aki királysága alatt soha nem háborúskodott, teljes békét élvezett, és így Jeruzsálemben felépíthette Istennek a kőtemplomot.

2.) TÁVOLABBI ESEMÉNYKÉNT: Isten Szűz Máriára gondolt, aki szintén erőszak nélkül élt, akinek a saját teste szolgált templomul, hiszen az Isten Fia lakott benne, amikor megfogant a Szentlélek erejéből, és kilenc hóna­pig hordozta méhében a világ Megváltóját. Mária azzal, hogy beleegyezett Isten tervébe, azzal, hogy szívből ki tudta mondani: "Legyen nekem a te igéd szerint", tulajdonképpen hozzájárult ahhoz, hogy az Isten kegyelme építsen benne, anyai ölében templomot szent Fiának

3.) A JELEN ESEMÉNYEKÉNT: Kb. 3000 évvel ezelőtt Isten, Salamont használta fel arra, hogy templomot építtessen magának Izraelben, hogy Is­ten, népe körében lakjon. 2000 esztendővel ezelőtt Isten Máriát vonta be munka­társként ahhoz, hogy élő emberből alkosson Fiának templomot. Isten ez által még közelebb jött az emberhez. Ma pedig Jézus a mi testünket, szívünket akarja élő templommá tenni, mert nem elégszik meg, hogy egy nép körében legyen jelen, vagy egyetlen ember életében – Máriáéban -, hanem minden ember szívében lakást akar venni. Salamon kőből, Mária a méhéből, Jézus a szívünkből épít templomot.

Salamon azért építhetett kőből templomot, mert BÉKÉS TEEMÉSZETŰ volt, nem tapadt vér a kezéhez. Mária azért építhetett méhéből templomot az Istennek, mert kész volt IGENT MONDANI az anyaságra, az örök életre, Isten akaratára, mert engedelmes volt Istennek. Jézus azért építhetett magának templomot a szívünkben, mert az Ő kezéhez sem tapadt vér, mert szelíd volt, mert azért jött, hogy éle­tünk legyen, és bőségben legyen, mert mindenben engedelmes volt az Atyának: igent mondott EMBERRÉLÉTELÉRE: Ezzel együtt igent mondott az ember megistenülésére is. Ez csak úgy valósulhat meg, ha Salamonhoz hasonlóan törekszünk a másokkal való békességre, és ha Máriát követve készek vagyunk igent mondani a Megváltóra.