Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A Magyar Honvédség Bocskai István Lövészdandár 39. Lövészzászlóalja Csapatünnepét tartotta 2014. december 15-én a debreceni Szent Anna székesegyházban. Az ünnepségen Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök köszöntötte a katonákat, valamint Szentesi Csaba őrnagy, görög katolikus tábori lelkész tartott ünnepi beszédet.
Az ünnepségen részt vett Takács Attila dandártábornok és Vantal Zsolt alezredes, a 39. Lövészzászlóalj parancsnoka is.

Elsőként Szentesi Csaba őrnagy mutatta be és méltatta a 39. császári és királyi gyalogezredet, amely Debrecen háziezrede is volt. Elmondta, Mária Terézia által kiadott pátens értelmében gróf Pálffy János megbízást kapott egy magyar gyalogezred megalapítására, így jött létre 1756. december 15-én a 39. császári és királyi gyalogezred, amely 1757 júniusában indult először a harctérre. 1809-ben Debrecen lett a toborzóközpont, ekkortól mondható a 39. gyalogezred a város háziezredének.
Az 1848-49-es szabadságharc kiemelt eseménynek számított az ezred életében, mert, a gyalogezred egyik gránátos százada az elsők között volt, akik átálltak a forradalom és szabadságharc oldalára. Katonái kiváló harci szellemének, a csatatereken mutatott helytállásának köszönhetően mindig nagy megtiszteltetésnek számított az alakulat katonájának lenni. Az 1866-os olasz és osztrák háborúban az ezred nagy veszteséget szenvedett: mintegy ötszázhúsz fő legénység, és huszonnégy tiszt halt meg egyetlen ütközet során. Ekkor érdemelte ki bátor helytállásával az ezred a sárga csapatzászlót, amellyel az Osztrák-Magyar Monarchia 102 gyalogezredéből mindössze 4 ezred bírt. Az ezred ezt követően még számtalan csatában, valamint az I. világháborúban is részt vett, míg 1918. november 20-án, a monarchia felbomlásával az ezred története is véget ért.
A debreceni Szent Anna székesegyházban található egy emléktábla, amely az 1757 és 1878 közti időszakban elesett hősöknek állít emléket. A 39. császári és királyi gyalogezred 134 éves emléktáblája egy gyóntatószék mögött található, amelyet Debrecen helytörténetével foglalkozó a Bocskai dandár zászlósa talált meg a székesegyházban.

Szentesi Csaba még hozzátette a debreceni katonazenekar gyökerei egészen a 18-19 századig, a Habsburg Birodalom és Magyarország császári királyi hadseregéig nyúlik vissza. A debreceniek számára a város háziezredének, a császári királyi 39. gyalogezred zenekara volt a legkedvesebb, amely a csatamezőkre és a gyakran változó békehelyőrségekre is kísérték az ezredüket.

Bosák Nándor püspök ünnepi beszédében barátainak, testvéreinek szólította a katonákat. Elmondta, a templomba járó emberek az emberség és a barátság fogalmához kapcsolódó közös értékeik alapján általában testvéreknek szólítják egymást. Az ünnepi megemlékezés során is tisztelettel, elismeréssel és tanulságot levonó gondolattal emlékezünk az előttünk szolgáló katonákra, akiket nemcsak az emberség, hanem az összetartozás, egymásért való felelősség, a barátság is összekötött. A főpásztor kiemelte, amikor emlékezünk, nemcsak elődeink tetteit magasztaljuk, hanem imádkozunk is értük, mert az ember életéért az Istennek kell számot adni.
A jó katona megérti és teljesíti a napi parancsot, amit a parancsnoka teljes felelősséggel kiad. E kettőből tevődik össze az élet tartalma és értéke.
Karácsony, Jézus születésének, az emberségnek az ünnepe, mert az Isten eljött közénk, emberré lett, hogy vállalja az emberi sorsunkat, hogy megmutassa, milyen irányba tartson. Jézus eljövetelével meghozta számunkra a mindig aktuális napi parancsot, hogy mit kell tennünk, milyen cél vezessen bennünket. Az a dolgunk tehát, hogy ezt megértsük és a magunk helyzetében ezt teljesítsük. Ettől lesz értékes, boldog az éltünk.
Az ünnepségen szolgált a Debrecen Helyőrségi Zenekar

Sajtóiroda, Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye