Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Egyházmegyei Zsinati Napot tartottak 2014. november 29-én Debrecenben a Szent József Gimnázium és Szakközépiskola dísztermében „Közösségépítés a plébánián" címmel. A Zsinati Nap során felidézték a 15 (1999) éve megtartott Egyházmegyei Zsinaton megfogalmazott irányelveket, értékelték az elért eredményeket és további feladatokat fogalmaztak meg. Elsőként Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök tartott előadást, ezt követően Hugyecz János gödöllői plébános civil munkatársaival egyházközségi tapasztalataikról számoltak be.

Bosák Nándor megyéspüspök az egyházmegye alapításának kezdetére, a terület adottságaira, plébániai strukturáltságára, a megoldásra váró feladatokra és a jelen kihívásaira irányította a figyelmet. Kifejtette, hogy a zsinat az egyház életében egy sajátos alkalom arra, hogy a papok és a világi hívek együtt gondolkodjanak, tervezzenek a lelkipásztori feladatok ellátásában.

Az egyházmegye alapításakor a rendszerváltás időszakát éltük, amely az egész országot, a magyar egyházat is sajátos helyzet elé állította. A főpásztor emlékezett ennek az időszaknak egyik fontos eseményére, II. János Pál pápa 1991-es magyarországi látogatására, amely során a pápa felhívást intézett a magyar püspökökhöz: „a II. Vatikáni Zsinat után sok helyi egyházban tartottak egyházmegyei szinódusokat. Ezeket Isten egész népének, a papoknak, szerzeteseknek, a világi híveknek kellett megtartani és megadatott nekik a lehetőség, hogy együtt imádkozzanak... Itt az ideje, hogy a Ti országotokban is elinduljanak a hasonló kezdeményezések."A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye első zsinatán elindult ez a közös gondolkodás.

Az egyházmegye alapításakor a 250 000 katolikus hívővel rendelkező területen 80 pap látta el lelkipásztori munkáját. A zsinat egyik feladata az volt, hogy ennek az egyházmegyének a meglévő kedvezőtlen lelkipásztori struktúráján változtassanak, és ebből kiindulva határozzák meg a teendőket.
Fontos szempontként tekintettek az egyházmegyei identitás kialakítására. Az egyházmegye egyik jellemző sajátossága, hogy ezen a területen a katolikusok kisebbségben élnek. A mintegy egymillió főt számláló lakosból a katolikusok száma maximum 20-25 %-ot, a görögkatolikusok kb. 15%-ot, a református vallásúak mintegy 50 %-ot tesznek ki, a többi réteg pedig nem tartozik egyik felekezethez sem. A településeinken egy katolikus papra 2-3 görög és 4-5 református lelkész jut. A felekezetek közötti összhang együttműködést kíván, ennek hiánya akadályt jelenthet. Az egészséges versenyszellem több munkát jelent, jobban össze kell tartani a papoknak és a híveknek.

A főpásztor ezután az országos problémaként is jelentkező paphiányt emelte ki. 20 évvel ezelőtt a hívek arányát tekintve ez az egyházmegye volt a legjobb helyzetben. Az elmúlt években annyi papszentelés volt, hogy nem fogyott a papi létszám. Az idei év volt az első, amikor a plébániák ellátásának érdekében két kisebb plébániát meg kellett szüntetni. Ennek oka, hogy ebben az évben több haláleset is történt. Az utóbbi években a kispaplétszám is csökkent. Ezért nagyon fontos a hivatásgondozás, utánpótlás nevelés, az ifjúságnevelés. A főpásztor hozzátette, minden közösség annyi hivatást kap, amennyit ki tud magából termelni. A hit átadása az egyházközösségek feladata. Fontos szerepe van ebben a képviselőtestületnek, amely segítségére van a papnak az egyházközség gazdasági feladataiban, valamint az akolitusok szolgálatának a liturgikus segítségben.

A közös gondolkodás iskolapéldáját mutatták be Hugyecz János három település – összesen 10-12 000 hívőt számláló Gödöllő, Szada és Valkó - plébánosa civil munkatársaival, Máté Lászlóval és Bazsik Lászlóval.

Karmester szerepben

János atya elmondta, a jó plébános olyan, mint a karmester a zenekarban, ismeri a hangszerek szerepét, hangterjedelmét, de nem kell neki mindegyiken játszani. A példa a karmester és a zenekar együttműködéséről szól, Isten országának megélésében.
Ebből fakad egy fontos alapelv, a plébániának az élő Krisztusról kell tanúságot tenni. A gödöllői plébános két pápai dokumentumot említette, a Szent II. János Pál: Millenio Ineunte - Az új évezred kezdetén című apostoli levelét és Ferenc pápa Evangelii Gaudium kezdetű apostoli buzdítását, amelyek segítik őt a plébánosi feladatok megfogalmazásában.
Hozzátette, a dokumentumok világosan megfogalmazzák, hogy újra kell indulnunk Krisztustól, és a lelkipásztori tervezés középpontjában az életszentség kell, hogy álljon. A plébánia nem egy klub, egy szociológiai, vagy szimpátia alapján szerveződő közösség, hanem tagjait az Istenélő szava, igéje hívja össze Krisztus asztala köré.
A képviselőtestülettel együtt kell keresni a feladatot, olyanná kell válni, mint Jézus és ezt úgy kell megtenni, ha próbálják elsajátítani Jézus gondolkodásmódját és cselekvésmódját az evangélium alapján.
A keresztény közösségnek az imádság és a közösség iskolájává kell lennie. Ez a kettő szorosan összefügg. Hugyecz János atya legfontosabb feladatának tartja, hogy imádkozni tanítsa az embereket, hogy mély, meghitt és bensőséges kapcsolatba kerüljenek Istennel, ami tetteikben, cselekvéseikben mutatkozik meg. Sok olyan ember él a környezetünkben, akik látni szeretnék Jézust. Valamilyen módon bennük van a vágy, és nekünk kötelességünk az egész egyházközségnek válaszolni az ő keresésükre úgy, ahogy erre nekik szükségük van. De ehhez először nekünk kell felfedeznünk Krisztus arcát.

Máté László és Bazsik László munkatársak a világiak szerepét mutatták be a pasztorális munkában. Elmondták, a munkatársak a plébános korlátlan bizalmát élvezik. Hosszú évek folyamatának eredményeként mára már az egész irodavezetést, a szervezőmunkákat, a plébánia üzemeltetését a világiak végzik. Igazán aktív élő plébániai közösséget tudhatnak magukénak a 170 fős cserkészmozgalomtól kezdve a karitász csoportig. Mint mondták, azért is fontos a világiak szerepe, hogy a plébános váltáskor ne keletkezzen törés az egyházközség életében.
A Szentháromság templomban mindenkit befogadnak. Mindannyian a plébániáért dolgoznak, a nagycsaládhoz tartoznak. A jól kialakított plébánia egyszerre több csoportot is tud fogadni. vasárnaponként más-más csoport a személyszolgálatos, ők felolvasnak, perselyeznek, szentségimádást vezetnek, folyosóügyeletet tartanak, ahol köszöntik a templomba érkező híveket. Néhány éve bevett gyakorlat ez, de ez a gesztus sok gyümölcsöt terem. Látják az úja arcokat, azokat is, akik ritkán jönnek, velük beszélgetést kezdeményeznek. Fontos, hogy meghívó, befogadó szeretetet tapasztaljanak az oda érkezők.
A plébánia egy oázis kell, hogy legyen, ahol mindenki megtalálja a helyét.

Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye