Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Nemcsak a könyveknek, de a harangoknak is megvan a maguk sorsa. Példa erre a Jézus Szíve-templom eredeti, 278 kg-os, Szent Adalbert titulusú harangja is. Amit az alkotó ember remekbe öntött, a romboló meg tudta semmisíteni. Aztán fordult a történelem kereke, és hét évtized után egy emberséges embernek újra megadatott valamennyire „kárpótolni" istenház hívő népét a veszteségekért. Hogy mire gondoltunk, álljon itt a jelzett napon felszentelt harang rövid története, majd az új harang felszentelésének bemutatása.
1938-ban, mikor hazánk első, szent királya: Szent István halálának 900. évfordulóját ünnepelte, és fővárosunkban éppen a 34. Eucharisztikus Világkongresszus zajlott, Debrecen csapókerti ferences templomában (a „kisgyermek éveit élő" Jézus Szíve-templomban) harangot szenteltek Szent Adalbert nevére egy özvegy elhunyt férjének végakaratából. Egy, a Debrecen ferences templomainak XX. századi történetét megíró könyv, dr. Kovács László műve, idézi ennek a harangnak a feliratát: „Istennek dicsőségére és a világháborúban hősi halált halt fiamnak emlékére, megboldogult férje utolsó akarata szerint öntette a debreceni csapókerti rom. kat. templom részére özv. Konkoly Gézáné Szent István halálának 900 éves évfordulója és a Budapesten megtartott 34. Eucharisztikus Világkongresszus évében, az 1938-as évben."A jelzett műből azt is megtudjuk, hogy a harangot a hősi halott domborműképe is díszítette, valamint megismerjük a felszentelő egyházi méltóság, és az ünnepi szentmisén résztvevő más papok nevét is. (A fölszentelő Mellau Márton prelátus helynök volt, a szertartáson illetve a szentmisén concerebráló papok piarista atyák voltak. A korabeli felszentelés pontos dátuma 1938. Kisboldogasszony napja volt.

ÉS mi történt 2014. november 16-án?
A templom kertjében már előző naptól ott várakozott a felszentelésre kész harang, Gombos Miklós őrbottyáni harangöntő mester remeke. A felszentelés szertartására az ünnepi szentmise előtt került sor. A szentelést főpásztorunk, Bosák Nándor végezte, egyházunk előírása szerint. A templom plébánosának kérésére, a harang a folytonosság megtartása végett ismét a Szent Adalbert nevet kapta. Tudniillik most is adományról van szó, és az adományozó nem más, mint Konkoly Géza, az elhunyt első ajándékozó unokája. Így – mondhatni – a harang újraöntetéséről beszélhetünk. Az ajándékozónak még – a harangöntő mester kedvességéből – megadatott, hogy a harang szavát halála előtt meghallhassa, de a szentelési szertartás előtt néhány nappal az Úr magához szólította őt. Így az ünnepi szentmise első harangkondulása szomorú feladatot (is) teljesített: „mortuos plango" – siratta az elhunytat és az egyházközség minden halottját.
Ezúttal a harang derekára Jézus Szívének domborműve került, az átellenes oldalra pedig ez a felirat: „Ezt a harangot Konkoly Gézáné öntette 1938-ban, az I. világháborúban hősi halált halt Béla fia emlékére. A harang 1943-ban a II. világháború áldozata lett. Újjáöntette Konkoly Géza, az adományozó unokája 2014-ben."
De ne a halál gondolatával búcsúzzunk a szép ünneptől. Gondoljunk inkább a szentmisében elhangzott olvasmányokra, s különösen is az evangélium talentumokról szóló tanítására, amit különösen kiemelt szentbeszédében a püspök atya. Mindnyájan kaptunk Istentől valamilyen tehetséget. Tanuljunk meg azzal jól sáfárkodni, s semmiképp ne ássuk el (ne tartsuk meg csak magunknak), mint az evangélium egy talentumot kapott embere, akit végül a hazatérő ura kivettet a sötétségre. Valamennyi jelen lévőnek volt tanulni valója a szentbeszédből s az egész ünnepből, amelynek fényét emelte a kis kultúrműsor is a szentmise végén. Erre Szegedi Kálmán plébánosnak a felemelő ünnepet előkészítő és lebonyolító közreműködőknek-, a püspök úrnak és minden megjelenteknek, köztük Fodor István görög katolikus parókus úrnak, a paptársaknak köszönetet mondó szavai után került sor. Ekkor csendült fel egy ifjú tehetség, az Ady Endre Gimnázium X. osztályos tanulójának, Grega Csabának a csodálatos éneke, majd Mezősi Levente előadásában elhangzott az Istenarc című Reményik-vers.
Éljünk Szent Pál tanítása szerint – hangsúlyozta főpásztorunk a napi evangéliumi szakaszt idézve: „... legyünk éberek és józanok! " (1Tessz 5, 6). Ugyancsak Szent Pál szavaival szólva ez azt jelenti: „... öltsük fel a hit és szeretet páncélját, sisak gyanánt pedig az üdvösség reményét. Mert Isten nem haragra rendelt minket, hanem arra, hogy elnyerjük az üdvösséget ..." (1Tessz 5, 8,9).
Úgy legyen!

Bérces Mária Klára