2014. október 31., péntek 01:00

„Jézus könnyekre fakadt”(Jn11, 35)

Mindenszentek ünnepe és halottak napja is bele van zárva e rövid szentírási mondatba. Jézus egy általa ismert, jó ember elvesztése miatta fakad könnyekre, talán egy szent ember elvesztése miatt. Ugyanis képesek vagyunk a szentekre úgy tekinteni, mint akik felettünk vannak, mint valami istenek, pedig a szentek is ugyanolyan tipegő topogó emberek, mint mi. Nem tökéletesek! Ugyanis Isten választottai ritkán jutottak nyílegyenes úton a mennyországba. Így a szentség kategóriáját hadd bővítsem ki az édesanyákkal, akik gyermekeiket, családtagjaikat folyamatosan kiszolgálták, Istennek nevelték és maguk is kemény küzdelem révén életüket Krisztushoz igazították. Vagy azok a férfiak, akik ápolták feleségüket, akik hűségesek voltak minden kísértés ellenére. Vagy azok a feleségek, akik férjük durva, kötekedő magatartását, vagy italozását viselték, vagy viselik el. Vagy azok, akik felőrlik magukat a felebaráti szolgálatban, mint például a teljesség igénye nélkül: a vakok, siketek, mozgássérültek, értelmi fogyatékosok, vagy idősek ápolásában. Sorolhatnánk még a többi névtelen hősöket, az anonim szenteket, akik ott ragyognak, akik „megmosták ruhájukat a Bárány vérében." Ezeknek az embereknek az elvesztésén, Jézus ma is könnyekre fakadna, mint Lázár sírjánál. Őket ünnepeljük mindenszentek napján, akiknek az életük beteljesedett Krisztus országában.


Csak törpe nép feledhet ős nagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket.
A lelkes eljár ősei sírjához,
S gyújt régi fénynél új szövétneket.


Írja Garay János versében, mindünknek. Ez halottak napja, hogy szeretteink emlékét, nagyjaink emlékét, őseink emlékét ápoljuk, és saját kortársainkat, gyermekeinket erre a mély tiszteletre tanítjuk. És ez a tiszteletadás, és megemlékezés arra emlékeztethet bennünket, hogy „leélt életem építi fel örökkévaló arcomat" – mondja Francois Varillon.
Ezért halottak napja, valahol a magunkba fordulás napja is. Magunkba fordulás, hogy mit is kaptam őseimtől, nagyjaimtól, szeretteimtől, és miért kell hálásnak lennem. Ezt nem bűntudattal, hanem hálatelt szível köszönjük meg nekik, egy kis átköltéssel Nagy Zoltán soraival, hogy:


Ők is egy hang voltak az Isten énekében
És kár lett volna nekik el nem hangzani.

Nagy Csaba
római katolikus pap
Szent Anna székesegyház - Debrecen

Tovább a kategóriában: « Magyarországra érkezett az ifjúsági világtalálkozók keresztje Mindenszentek ünnepe , Halottak napja »
Vissza a tetejére