2009. május 26., kedd 02:00

Szent József-esték Debrecenben

Böjte Csaba atya az egyszerű ferences szerzetes a Szent Anna templom lépcsőjén üldögélve várakozott az előadásra.... Debrecen gyakori vendége talán csak a legkisebb korosztály előtt ismeretlen. Az emberek szeretik hallgatni bölcsességeit az élő evangéliumot, amit saját életéből vett példáival, küzdelmeivel, sikereivel magyaráz. Ezúttal is telt ház fogadta a „Szent József-esték" nyári szünet előtti utolsó találkozóján, május 25-én a debreceni Szent József gimnáziumban Vasváry József termében. Diákok és felnőttek egyaránt kíváncsiak voltak az egyszerű székely ferences szavaira, ízes gondolataira, amelyek ezúttal a mindenek fölötti szeretet gyakorlására hívták fel a figyelmet...
Mi alapján vagyunk képesek dönteni? Legtöbb döntésünk — ami utal a jellemünkre, kihat az életünkre —, pillanatnyi hangulatnak, ösztönnek vágynak az eredménye, ami nem hoz mindig pozitív fordulatot. Csaba testvér három szinten meghozott döntéseket hasonlított össze. Dönthetünk: az állati ösztön, primitív szinten, a mérlegelés, bölcsesség szintjén és a természetfölötti szintjén, amikor már bevonjuk a Mennyei Atyát. Nem kérdés, hogy az igazi jó döntések melyik szinten születnek. Szent József, amikor megtudta, hogy Mária áldott állapotban van, elcsöndesedett, és bölcsen, a harmadik szinten, a természetfölötti szintjén döntött.

Ezután Csaba testvér a saját életéből vett példájával is igazolta állítását. Mint tudjuk, Csaba testvér több mint 1800 szülő, család nélkül maradt gyermeket fogadott már be és teremti meg számukra az otthont. Döntését, az első kislány befogadásakor a Szentlélekre bízta. A gyermek a templomban várakozott, amikor az aznapi evangéliumban olvasta: „ Aki befogad egy ilyen gyereket a nevemben, engem fogad be." (Mt. 18,5.) Böjte Csaba atya a harmadik szinten döntött.

A nagy puzzle...

„Isten jó világot teremtett, mindenre gondolt" — mondta a szerzetes. Biztosan van valahol egy gyermek, aki szülők ölelésére vágyik, és van valahol egy szülő, aki egy gyermekről szeretne gondoskodni. Mint egy nagy kirakós játékban, csak a darabokat kell a helyükre illeszteni, hogy Isten országának képe összeálljon. Ebből az óriási képből egy darab sem hiányzik, csak türelmesen végig kell játszani.

„Hol van a te oroszlánod...?"

Küzdeni kell az embernek ahhoz, hogy erőre kapjon, ugyanúgy, mint a pillangónak, ami a saját erejével próbálja szétfeszíteni a bábot, hogy kirepülhessen. Ha segítenénk neki „világra jönni" nem tudna kirepülni, mert nem lenne hozzá ereje. Az életben a kihívás az, ami felemel bennünket. Az ember arra született, hogy szembenézzen a feladataival, önmaga képességével. „Hol van a te medvéd, a te oroszlánod, amivel szembenézel?" – tette fel a kérdést Csaba testvér.

Az igazi pedagógia

Majd a szeretet végső győzelméről kifejtett gondolataiban Csaba testvér Péter és Pál apostol szeretetét vizsgálva, rávilágított arra a jézusi gondolkodásra, amelyben az Őt tagadó Pétertől a feltámadása után nem kérte számon tettét, hanem csak azt kérdezte: „Péter szeretsz-e engem?" Jézus megtehette volna, hogy magyarázatot kérjen, de nem a saját igazát védte, hanem Péter mellett döntött. Nagy baj az ha mindig a saját igazunkat hangoztatjuk, ahelyett, hogy a másikra figyelve felemelnénk őt. Az igazi pedagógia: kiszeretni a másikból a szeretet himnuszát. Majd megmutatta azt a göröngyös, küzdelmes utat, amelyen Pál, István vértanú halálától eljutott a szeretethimnusz megfogalmazásáig.

„...a szeretet nem keresi a magáét, nem gerjed haragra nem gondol a rosszra..." (1 Kor. 13.)

Kovács Ágnes
sajtóiroda