Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

2009. szeptember 29.-én abban a megtiszteltetésben volt része a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya egyházközségünknek, hogy a szentmise bemutatása után, a plébánia dísztermében Brenner József, a Szombathelyi egyházmegye helynöke előadást tartott testvére, Brenner János életéről és vértanúságáról. A továbbiakban Brenner József plébános előadásából olvashatunk rövid kivonatot.
„Ki volt Brenner János?"

Brenner János paptestvérem Szombathelyen született 1931-ben.hárman voltunk testvérek, édesapánk mélyen vallásos volt, műszaki ember létére mindenhová magával vitte az imakönyvét, zsebében állandóan ott lapult a rózsafüzér. Később mind három fiúból pap lett. A legidősebb, László ciszterci szerzetes lett Zircen, a középső, János Szombathelyen kezdte teológiai tanulmányait és én a legfiatalabbként szintén Zircen tanultam. Miután 1952-ben feloszlatták a szemináriumokat, tanulmányaikat mindhárman a Győri Szemináriumban fejeztük be. Jánost 1955-ben megyéspüspöke pappá szentelte, és újmisés káplánként Rábakethelyre helyezte, Dr. Kozma Ferenc plébános mellé.

„Miért haragudtak rá?"

Buzgó lelkipásztori munkáját nem nézték jó szemmel azok, akik az 1956-os forradalom leverése után legfőbb ellenségeiket az egyház papjaiban látták. János nagyon szépen tudott együtt dolgozni a plébánosával, fiatalokkal foglalkoztak, a ministránsaikat elvitték Pestre jutalom kirándulásra.

1957. december 15.-e, szombat

János elkészült a másnapi prédikációjával, amit Gaudete vasárnapján mondott volna el, és nyugalomra tért. A plébánián egyedül volt, mert a plébánosa a fíliába ment gyóntatni, és ott is maradt éjszakára. Az akkori nehéz helyzetet tükrözi, hogy 10 km-t tett meg gyalog a plébános, mert a buszvezető nem vette fel a buszra a csuhást.

Éjfél körül egy büntetett előéletű 17 éves fiú csöngetett be a plébániára, mondván, hogy nagybátyja a szomszédos Zsida községben halálos beteg. János azonnal felöltözött, a templomban nyakába akasztotta a betegellátó tarsolyát, amelyben az Oltáriszentséget vitte, és kísérőjével elindultak a dombtetőn keresztül vezető gyalogúton. Útközben megtámadták, ő próbált menekülni, mert még akkor is az járt a fejében, hogy a haldokló várja a szentségeket. Esélye sem volt a túlerővel szemben, kezét hátra kötözték és miközben ő próbálta védeni a nyakában lévő Oltáriszentséget, két oldalról 32 késszúrással, kegyetlen brutalitással meggyilkolták. Még élt, amikor elvonszolták a kápolna melletti száraz kúthoz, amibe bele akarták dobni. Ez már nem sikerült a támadóinak, mert a szomszédos házban lakó család kijött a kutyaugatásra. Azonnal felismerték a káplánjukat, hívták az orvost, a plébánost, és a rendőrséget. Sajnos már az orvos nem tudott rajta segíteni. A plébánosa feladta neki a haldoklók kenetét, a nyakából kivette az Oltáriszentséget. János utolsó hörgése ez volt: „Istenem segíts!"

1 nap után az orvos a pajta ajtón felboncolta, és majd ruha nélkül kivitték a temetőbe. Temetését 18.-án az állami hatóságok a kitűzött idő után 1 órával engedték, haza akarták küldeni az embereket, de ez nem sikerült nekik.

Abban az évben vele együtt 5 papot gyilkoltak meg, hogy megfélemlítsék az Egyházat.

A teremben döbbent csend, minden jelenlévő mély együttérzéssel hallgatja az események borzalmas történéseit, helynök atya is megáll egy percre, és könnyeivel küszködik.

Aztán újra felteszi a következő kérdést:

„Ki gyilkolta meg a papot?"

A Budapesti Legfelsőbb Bíróságnál 50 év után beletekinthetett a nyomozati anyagba, de abban az egyik koholt vád következett a másik után, majd ezeket sorra ejtették. Legvégül egy pesti börtönben kiszúrták azt a fiút, aki kicsalta Jánost, és egy koncepciós perben ráhúzták a gyilkos szerepét. Igazi gyilkosainak kiléte mind a mai napig ismeretlen.

„Miért volt különleges a halála?"

Azért, mert az Oltáriszentséggel a nyakában gyilkolták meg, ő a magyar Tarzíciusz. Könyvek is jelentek meg azóta az életéről: A magyar Tarzíciusz, és Első nap az örökkévalóságban címmel.

Hosszú évtizedekig nem volt szabad beszélni Jánosról, képét levették a Győri Szeminárium faláról. El akarták feledtetni a vértanú papot. 1989-ben megépült Rábakethely és Zsida község határában, a jó Pásztor kápolna, a vértanúságának helyén. Jánost a Szombathelyi Szalézi templomban helyezték örök nyugalomra, sírján újmisés jelmondata olvasható: „Az Istenszeretőknek minden a javukra válik!" (Róm. 8,28)

A már korábban megindított, de azután elakadt boldoggá avatási eljárást Dr. Veres András püspök 2006-ban felgyorsította, és 2007-ben a Brenner év végére kész lett a Rómába küldendő anyag, ami most már csak arra vár, hogy a kongregáció ítéletet mondjon. Amint elfogadják, a Szentatya elé kerül, és ő hirdeti ki majd a boldoggá avatást. Bízunk benne, hogy a papság évének a végére a gondviselő Isten megadja ezt a nagy kegyelmet katolikus egyházunknak – fejezte be előadását József atya.

Nehéz sorban lévő magyar nemzetünknek igen nagy szüksége van arra, hogy újabb közbenjárónk legyen az égieknél a tiszteletre méltók között, és mi hívő keresztények elősegíthetjük ezt azzal, hogy minden nap elimádkozzuk ezt az imát:

IMÁDSÁG BRENNER JÁNOS BOLDOGGÁ AVATÁSÁÉRT

Mindenható örök Isten, aki János szolgádnak megadtad a papi hivatás kegyelmét és méltónak találtad őt a vértanúság nagy ajándékára, kérünk: dicsőítsd meg őt Egyházadban! Hűséges és példás élete, valamint papi hivatásának szolgálatában érted vállalt vértanú halála eszközölje ki számunkra a kegyelmet, hogy megerősödjünk szent hitünkben, és mi is vállaljuk érted a küzdelmet és szenvedést a te országodnak eljöveteléért. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Jock Ágnes