Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök Szakács Péter diakónust pappá, Bancsi Zoltán és Gyetkó László akolitusokat diakónussá szentelte 2008. június 21-én a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya társszékesegyházban. Köbli Tamás OP domonkos szerzetes – aki Debrecenben, a Szent László plébánián teljesít szolgálatot –, szintén az egyházi rend szentségében részesült 2008. május 12-én Sopronban, ahol Dr. Várszegi Asztrik OSB főapát szentelte pappá.
A pap vagy más néven presbiter Szent Ambrus szavaival élve Isten kegyelmének vikáriusa, helyettese, aki folytatja az egyházban Jézus működését. Mint próféta tanít, mint pap bemutatja a megváltás áldozatát, s mint pásztor, gondoskodik azokról, akiket Isten rá bízott. A diakónus: szolga – aki az ősegyházban szegényeknek, betegeknek, özvegyeknek és árváknak a szolgálója volt, ma elsősorban a liturgiában teljesít szolgálatot &8211; az áldozópapságra készül.

A szentelési szentmisét éppen június 21-én Gonzaga Szent Alajos (1568. március 9. 1591. június 21), a kispapok védőszentjének ünnepén tartották Nyíregyházán. „Édesanyám, a halál országában jártam..." – Bosák Nándor főpásztor szentelési homíliájában többek között az ünnepelt szent, édesanyjához írt, alapvető igazságot megfogalmazó leveléből idézett. Gonzaga Szent Alajos hercegi család elsőszülöttjeként, tehetséges, tisztalelkű fiatalemberként készült az örökség átvételére. Azonban életének egy bizonyos pontján egy belső indítás során megértette, hogy tőle az Isten többet vár, minthogy hercegként uralkodjon. Elhatározta, hogy Isten szolgája lesz, belépett a jezsuita rendbe és a papságra készült. Abban az időben pestis járvány tizedelte a lakosságot, és a betegek, haldoklók ápolása közben maga is megbetegedett, ennek következtében 23 éves korában pappá szentelése előtt meghalt. A kispapok védőszentje az idézett mondattal tehát arra utalt, hogy járt a betegek között, látta az őt körülvevő nyomorúságot, érezte magában, hogy ő is ennek az áldozata lesz, és a halálra készült. Föl kell tekintenünk az égre, az Istenhez, ha azt akarjuk, hogy az életben Isten dicsőségét szolgáljuk – emelte ki a főpásztor Gonzaga Szent Alajos mély értelmű üzenetét.

A papszentelés során arra figyelünk, hogy a szentelendők életük egy pontján megértették azt, hogy az Isten többet, nagyobbat, értékesebbet akar, megértették a hívó szavát, elérkeztek egy pontra, ahol a hívást az odaadással, maguk Istennek ajánlásával teljessé tegyék, az egyház pedig rájuk bízza a papi szolgálatot. Amikor a jelöltek leborulnak a földre, a hívő nép pedig föltekint az égre, azokra a szentekre, akik már befejezték földi pályájukat, Istenhez fordulnak és kérik, hogy fogadja el a szentelendők életáldozatát. Aki a papságot választja, az odaadja magát az Isten szolgálatára.

Köbli Tamás OP domonkos szerzetes úgy véli, hogy a mai világ talán nem nagy hitszónokokat vár, hanem tanúságtevőket. Szerinte a jó pap az imádság embere. Meg kell ismernie először azt, akit meg akar ismertetni másokkal. Az a csodálatos a pap életében, hogy az Isten a gyönge embert – aki a maga erejéből nem sokra képes –, munkatársává választja. Hogyan történik mindez? II. János Pál szavaival élve „ajándék és titok". Isten titka fedi, hogy miért éppen én...

Szakács Péter családjában soha nem volt idegen a papi hivatás gondolata. Újonnan felszentelt pap szerint, az istenkapcsolatot olyan, mint a folyó, vannak rajta árvizek, de az aszályos időket is át kell vészelni. Ha ügyelünk arra, hogy a forrás, az eredet környéki patakok medre tiszta legyen, akkor soha nem szárad ki. Szakács Péter hivatását csodaként éli meg, hogy képes ugyan azt a Jézust követni, mint az apostolok, és ég benne a vágy, hogy tanúságot tegyen Róla, és mint kincset mutassa meg az embereknek.

Kovács Ágnes
sajtóiroda