2008. szeptember 08., hétfő 02:00

Templombúcsú a Gulácsi Római Katolikus Kápolnában

A 2001. évi árvíz a gulácsi katolikus templomot sem kímélte, és sok ezer jólelkű ember adományából, és a Katolikus Karitász támogatásával 2003. novemberében, Szent András ünnepén az újraépült templom felszentelésre került Boldog Kalkuttai Teréz anya tiszteletére. A kápolna bejárata mellett a külső falon ezt bárki elolvashatja a fehér márványtábláról.
Az új kápolna egy nagyon modern, csodaszép, kicsi, aranyos, családias kis kápolna fa oltárral, különlegesen aprólékosan, szépen megmunkált, kereszten lévő fa-Corpussal. A bejárat felől jobbra eső részen található a sekrestye, bal oldalon a gyóntató terem, szintén bal oldalon lehet felmenni a karzatra. A lépcső lábánál található a haranghúzó zsinór, itt ugyanis még kézi harangozás van, visszavezetve a régmúlt korokba. Ebben a rohanó világban ugyanis mindent igyekszünk modernizálni, gépesíteni, így a harangozást is, de itt, ebben a kicsiny kápolnában a kézi harang csengő-bongó hangja hirdeti a faluban, hogy itt a szentmise ideje. Ahogy a kölcsei kápolna fa haranglábának szépsége, egyszerűsége kapcsán már megtapasztaltam, üdítő érzés egy ilyen harangszót hallgatni. Valahogy az ember szívét is másként járja át a harangszó, ha az elmúlt korokra emlékeztetve visszarepít az időben a gyermekkorunkba. Ha a modernizációval eldobjuk a múltunkat, üresnek érezzük majd a jövőt. Hogy legyen jövőnk, meg kell őriznünk és becsülnünk a múlt eme gyöngyszemeit, s a kézi harangozás egy gyöngyszem a múltból.

2008. szeptember 7-én védőszentjük, kalkuttai Teréz anya tiszteletére, szeptember 5-i ünnepe alkalmából Kovács László lelkipásztori kisegítő templombúcsút tartott, melyet a hívek tájékoztatása céljából Teréz anya életének ismertetésével kezdett. Teréz anya ugyanis Indiában az utcán szenvedő beteg emberekben, haldoklókban a szenvedő Jézust látta meg, és elhatározta, hogy rendházat hoz létre megsegítésükre, hogy legyen egy hely, ahol meggyógyulhatnak, vagy ahol emberhez méltó körülmények között tudnak meghalni, és nem az utca porában, szennyében kínlódva.

Bár a faluban kevés a római katolikusok száma, de a szentmiséken, igeliturgiákon 10-15-20 fő mindig jelen van. A falubeli összlétszámhoz képest úgy gondolom ez jó arány, ha azt is figyelembe vesszük, hogy más településeken, városokban, ahol több százan, több ezren laknak római katolikusok, jó, ha 30-50-70 ember jár vasárnapi szentmisére. Itt pedig idős, és nagyon fontos, hogy fiatal egyaránt jár. Egy idős néni pl. törött bordákkal, nagy fájdalmak közepette is részt vett az igeliturgián.

Dr. Kádár Brigitta