Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Szent Erzsébet ünnepéhez közeledve a Hegyi Beszéd gondolatai ütöttek szíven (Mt. 5,3-11.). Ebben a szentírási szakaszban nyolc életállapoton keresztül mutatja be Máté evangélista – Jézus szavainak tolmácsolásával –, hogy miből fakad a boldogság.
Korunk embere gyakran úgy olvassa az evangéliumot, hogy a belőle fakadó igazi boldogság nem tudja megérinteni a szívét. Test szerint közelítjük meg Jézus szavait, nem pedig a szavakon átsugárzó üdvösség fényében. Hajlamosak vagyunk testünk gyengeségeit és kiszolgáltatott helyzetünket felnagyítani, az életállapotunkból fakadó örömöt és boldogságot ugyanakkor rendre nem vesszük észre. Ha Jézus nyolcszoros életigenlését és az örök élet bemutatását célzó szavait nem tudjuk magunkévá tenni, el kell gondolkodnunk az apostolok magatartásán: Megvesszőzésük után hálát adtak, hogy szenvedhettek az evangélium hirdetéséért. (Apcsel. 5, 41.) Pál apostol örömmel szenvedett Krisztus ügyéért, és levelének olvasóit arra kérte, bárcsak ők is hasonló lelkületűek lennének, a bilicseket kivéve (Kol. 1,24.). A Jézus korában élők tőlünk eltérő lelkülete adta volna a különbséget a mai ember tűrőképességének vagy szenvedésért való hálaadásának csökkenéséért, netán annak elmaradásáért?

Nem a lelkülettel van baj. Ezt mutatja a középkor két szentjének és a közelmúlt, valamint a jelenkor tanúságtevőinek élete. Assisi Szent Ferenc földöntúli boldogságként élte meg Jézussal való közösségét a teljes szegénységben és kiszolgáltatottságban. Himnusza ékesszólóan bizonyítja a Teremtő és a teremtett világ elfogadását, igenlését. Árpádházi Szent Erzsébet élete sem ékkövekkel volt kirakva. Gyermekkorában idegen környezetbe került, ahol a szegényekkel való szenvedélyes törődését nem vették jó néven. Férjét megpróbálták ellene hangolni, de Lajos – Erzsébet és az Úr Jézus iránti igaz szeretete révén – felismerte az Igazi Szeretetet. Szent Erzsébet a férje halálát követő megaláztatások közben is a szegények és betegek segítésével törődött. A törékeny magyar királylány boldog volt a legkiszolgáltatottabb körülmények között is. Maximilian Kolbe életét adta az auswitzi lágerban egy számára ismeretlen családapa megmentéséért. Kalkuttai Teréz Anya a szegények legszegényebbjeinek segítésében és szolgálatában találta meg az igazi boldogságot.

Ők nem Jézus kortársaiként élték meg a Hegyi Beszéd boldogságait – a Megváltó iránt érzett és tanúsított szeretetük új látásmódot biztosított számukra. Meglátták a másik emberben Krisztust, és meghozták szeretetükért az áldozatot. Kiegészítették testükben mindazt, ami Jézus szenvedéséből hiányzott (Kol. 1,24.). Másként olvasták a Bibliát. Nem a betűket keresték benne (2Kor. 3,6.), hanem a Szavakat, amelyek: Lélek és Élet. A konszekráció számukra nem csak liturgikus cselekedet, hanem Jézus Krisztus valóságos jelenléte az Oltáriszentségben és az életükben. Nem botránkoztak meg Jézus szavain: „De aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon." (Jn. 6,54.)

A Biblia évében, a szeretet szentjének ünnepéhez közeledve el kell jutnia hozzánk Pál apostol üzenetének: „Ne Szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át gondolkodásotok megújulásával, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a kedves előtte, mi a helyes és mi a tökéletes." (Róm. 12, 2.) Lehet, hogy nem korunkkal, vagy a Biblia szövegével van a baj, hanem a mi gondolkodásunkkal? Akarjuk, merjük-e „nézésünket" – a Szentlélek segítségével – látássá alakítani? Kialakult véleményünket kérdéssé formálni? Sőt, kiáltássá, mint Bartimeus tette a Jerikóba vezető úton? Vele együtt magunkért, szeretteinkért a világ zaját túlkiabálva Jézus segítségét kérni elhibázott életünkért, megkövesedett szemléletünkért, megkeményedett szívünk élővé tételéért? Észrevesszük-e a ránkbízottak kiszolgáltatottságát, és akarunk-e segíteni rajtuk? Vagy nem érezzük felelősnek magunkat családunkért, közösségeinkért, egyházunkért, hazánkért?

Jézus nem feltételes módban beszél a boldogságokról, hanem tárgyszerűen és tényszerűen. Tehát mindenki, aki a nyolc boldogságban megfogalmazott életállapotban él: boldog! Ez a boldogság töltse el szívünket, életünket, nyissa meg fülünket, indítsa mozgásba segítő kezünket, szolgáló lábunkat, hogy megélt keresztény hitünkön átragyogjon a minden kétséget kizáró tény: kétezer évvel Jézus földi élete után is boldog vagyok, mert jelen van életemben az Örök Szeretet, az Élő Jézus Krisztus!

Gégény Béla
karitász igazgató