Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Keljetek fel pásztorok, örömet hirdetünk
Mert ma nektek született ki megjövendöltetett
Egy szűznek véréből,
Szűzen szült méhéből
Megváltó istentek, alle-alleluja!"

„A jókívánság a civilizált embernek többnyire üres szó, a régi embernek szinte varázserejű érték lehetett, amit szívesen viszonzott tőle telhetően... A sok ünnepi, névnapi köszöntő egy melegebb, barátságosabb, testvéribb, emberszeretőbb népélet emléke." (Kodály Zoltán)

A régi öregek szerint a betlehemezés az egyik legelterjedtebb szokás volt a falvakban. Gondosan elkészítették fából a kis templomot, és a faragott Máriával, Jézuskával minden házba betért két angyal, két pásztor és az öreg. Egy faluban több csoport is ekképpen szentelte meg a családok karácsony estéjét az éjféli szentmise előtt. A gazdaasszony előkészítette a tisztaszobát, helyet adva a kistemplomnak, a damaszttal terített asztalon illatos mákos kalács várta a betlehemeseket, és egy kis bajuszalávaló az öreget. Egyik faluból a másikba is átjártak, hiszen az akkori település szerkezet szerint, olyan közel voltak a falvak egymáshoz, hogy az emberek át is tudtak kiabálni egymásnak.

A szép hagyomány kihalóban van, példa erre a Debrecen közelében lévő nyíradonyi betlehemező csoport, amelynek legöregebb tagja 86 éves, és nincs, kinek átadják szerepüket, örökségüket. Tisztelet és elismerés övezi azok munkáját, akik küzdenek, és nem hagyják a hagyományt, múltunkat, veszendőbe menni. A XVII. Nemzetközi Betlehemes Találkozónak is ez a küldetése, amit Debrecenben tartottak december 14-16 ig.

5 ország több száz betlehemezőjének felvonulásával és karácsonyi köszöntőjével kezdődött a rendezvény a város főterén majd másnap közel 40 település betlehemes játékával hangolódtak a résztvevők karácsony ünnepére a Művelődési Központban.

A Kárpátaljáról, Felvidékről, Vajdaságból, Erdélyből a Partiumból, érkező csoportok mellett a hazánkban hagyományápoló komádi, bárándi, szolnoki , sárospataki gyerekeknek, a szegedi bábtáncoltatóknak, az alföldi betlehemeseknek, a bodrogközi, taktaközi, zempléni magyar és szlovák betlehemes játékoknak tapsolhatott a közönség Debreceni Művelődési Központ és a Csokonai Színház szervezésében.

Száz Zsolt a rendezvény egyik főszervezője elmondta, a találkozót 1991 óta rendezi meg a Magyar Művelődési Intézet. A legnagyobb értéke a közösségformáló hit és erő, amely generációkat, tájegységeket, népeket kapcsol össze. A legszebb játékokat – féltőn őrizve a formát – a határon túli magyarok és a hazai nemzetiségek nyelvszigeteiről hozzák.

„A betlehemjárás a magyar népi színjátszás téli ünnepköri szent formája. Ez a fajta népi szent színház, amely a szimbólumok nyelvén és eszközeivel szól a szívünkhöz, ma már ritkaság az egész világon. – Hazánkban is évről évre fogy az élő hagyományból érkezők száma, mégis minden évben láthatunk igazi meglepetést. Számos más országban már folyik a világörökség részének tekintett népi dramatikus játékok védelme, feltérképezése." – Hazánkban egyelőre ennek ellenkezője történik. Szász Zsolt szerint elszomorító, hogy egyre kevesebb a pénz, egyre nehezebben tudják megszervezni a nemzetközi találkozót, amely igen gazdag, kuriózumnak számító programmal szolgálja a magyarságot, értékeinket.

A találkozó közönsége mégis reményre ad okot, hiszen családok érkeztek karon ülő gyermekükkel, alvó kisdeddel a karjukon, de volt olyan kisfiú, akit a helyén ülve a pásztorok láncos botjának csörgése ringatta álomba. Bátran kijelenthetjük, ők lehetnek a jövő betlehemesei.

Kovács Ágnes
sajtóiroda