2007. december 03., hétfő 01:00

Fényre nyitott készületet… Ünnepélyes gyertyagyújtás Debrecenben

A több ezer ember felekezettől, és attól függetlenül, hogy vallásos-e vagy nem, együtt énekelt: „Dicsőség mennyben az Istennek, békesség földön az embernek..." Mert a karácsony mindenkié, ugyanannak a gyermeknek a születéséről szól, aki szeretetet hozott az embernek, annak az embernek, aki természetéből adódóan a jóra, a békességre vágyik. A több ezer ember egy közösség volt, a sok-sok gyermek a pódium körül békésen élte az est hangulatát, és várta a fény „születését". Majd mindenki Krisztus születéséről, a szeretetről, az odafigyelésről beszélt.
Debrecen főterén a – református Nagytemplom előtti – Kossuth téren ünnepélyes ökumenikus adventi gyertyagyújtásra került sor december 1-én, szombaton este. A hagyomány szerint Kósa Lajos, a város polgármestere, Bosák Nándor római katolikus püspök és Bölcskei Gusztáv református püspök osztotta meg gondolatait, és mutatott irányt a várakozás idejére az ünneplő városnak. Debrecen ebben az évben is ünnepi díszkivilágítással várakozik a karácsonyra.

Kósa Lajos polgármester gondolatait az ünnep lényegére irányította, amikor az ember jobban figyel családtagjaira, barátaira, amikor megpróbál elcsendesedni, elmélyülni Jézus Krisztus születésének üzenetéről.

Majd Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök a Szentírásból a 10 szűz példáját említette, akik a vőlegényre várva készítették lámpásaikat. A szüzek a várakozás közben elaludtak, a lámpásaik kialudtak. Majd azok az okos szüzek mehettek be a menyegzőre, akik gondoskodtak maguknak tartalék olajról lámpásaikhoz. Az év során minden este fölgyulladnak a lámpák a város főterén azonban a díszkivilágítás többre szólít bennünket. Arra, hogy megfelelően készüljünk fel szeretetet ünnepére, befogadva és magunkévá téve Jézus Krisztus születésének értelmét.

Majd Bölcskei Gusztáv református püspök emelte ki a szimbolikus erejű gyertyagyújtást, amikor hárman egyesült erővel gyújtották meg a gyertyát. „A gyenge szélben is meddő kísérlet lett volna próbálkozni egyedül, a széltől óvó kezek segítsége nélkül" ... utalt az összefogás erejére a püspök. Majd az emberek csodálkozó tekintete ölelte körül a fénybe borult belvárost. Voltak, akik kezükben tartott lánggal erősítették az est, a közösség fényét, és vitték azt otthonukba. Az ünnepség után sokáig még nem mentek haza az emberek, sétáltak az ünneplő téren, a hangszórók karácsonyi dalai között andalogva forró teát ittak, beszélgettek, vagy szótlanul kézen fogva, meghitten, csöndben sétáltak, nehogy a szó elriassza a pillanatot. A fény születésében a csönd is megszületett... majd a több ezer ember elégedetten lélekben megnyugodva, elcsendesedve tért haza.

Kovács Ágnes
sajtóiroda