Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Rendkívül bonyolult de aktuális témáról az egészséggazdaság, népesedéspolitika témakörében tartott előadást Dr. Várhelyi Krisztina szakközgazdász, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Esti Beszélgetés című közéleti vitafórumán november 22-én Debrecenben.
Magyarország népessége fogy, évente egy város tűnik el. Az előadó megdöbbentő adatokról számolt be. A születési ráta az 1995-ös mélypont után 93 ezerről 98 ezerre emelkedik. Ezzel szemben a halálozás 131 ezerre tehető, tehát lényegesen meghaladja a születésszámot. Ehhez hozzájön, hogy évente 46 ezer a terhesség-megszakítások száma Magyarországon. Rendkívül kevesen kötnek házasságot, a megszűnt családok száma csökkenő tendenciát mutat, de 74 ezer házasság szűnik meg egy évben halálozás és válás következtében. Az uniós adatokkal összehasonlítva sokkal rosszabb helyzetben vagyunk, mint bármely más ország.

Várhelyi Krisztina Habricsek László tragikus helyzetet vázoló népesség-előreszámítási mutatóit szemléltette. A népesség az elkövetkezendő időben jelentősen fog csökkenni, 2050 re 8 400 000, valamint 2100-ra 5 500 000 magyar ember marad hazánkban. Az előadó szerint az előreszámítás adatai megbízhatóak, és tendenciájában valós. „Sürgős teendőink vannak!" – emelte ki a szakközgazdász. A család és a népesedés kérdése nem magánügy, hanem nemzeti ügy. A társadalomnak be kell avatkoznia a folyamatokba úgy, hogy a családokat segítse. A népességfogyás a '80-as években kezdődött el Magyarországon és azóta is tart. Az Európai Unió országaiban; Bulgáriában, Litvániában és Lettországban hasonló tendencia tapasztalható.

Egy kormányprogramból vett idézet szerint „Az egészség érték, személyes és egyben össznemzeti kincs. A gazdasági fejlődés és a versenyképességnek a fontos tényezője. Az egészségi állapot meghatározza az oktatás, a tanulás és a munkavégzés színvonalát." A szakközgazdász előadó megjegyezte, ha ez a jelenlegi kormány programjában szerepel, akkor látva az elkeserítő adatokat, az egészségügy jelenlegi helyzetét, mindez a valóság megcsúfolását jelenti.

A lakosság egészségi állapotát figyelembe véve sürgős intézkedésekre lenne szükség. A jelenlegi egészségügyi reformnak javulást kellene eredményeznie. Ezzel szemben hihetetlen rombolás elszenvedői vagyunk. A spirituális – bizalomra, tapasztalatra épülő – orvosi munka is leértékelődött, ennek presztízse a nullával vált egyenlővé, a betegek kiszolgáltatottakká váltak. A vizitdíjnak nincs köze az esélyegyenlőséghez, a 300 Ft – mire a beteg eljut a szakorvosig, a laborvizsgálatig – megsokszorozódik.

Majd Várhelyi Krisztina részletesen ismertette a várható a biztosítási rendszerek négy alaptípusát és kiemelte, hogy a jelenlegi egybiztosítós rendszer nem volt rossz Magyarországon, mert megkülönböztetés nélkül ugyanazt az ellátást kapta minden ember, a rendszer szolidaritási elven működött. Most ennek megváltoztatása van napirenden.

A négy alaptípus tehát: 1. A Nemzeti Egészségügyi Szolgálat, amely az állam irányítása alatt áll, mindenkinek egyformán jár az egészségügyi ellátás, és nemcsak a gyógyítással, hanem a megelőzéssel is foglalkozik. 2. Az egybiztosítós társadalmi modell, a megelőzéssel nem, csak a gyógyítással foglalkozik. 3. A többiztosítós modell régiónként felosztja az országot, amely még működhet a szolidalitás elvén, de a kockázati szelekcióval számolni kell a rendszerben. (Kockázati szelekció: a biztosítók versenyeznek, hogy minél egészségesebb csoportot tudjanak megszerezni, tehát a betegeket próbálják kiszűrni. Ha ez sikerül, akkor a biztosító és a biztosított csoport haszonhoz jut.) 4. Piaci modell, amely a profit törvényszerűségei szerint működik, itt is működhet a kockázati szelekció, valamint területi és társadalmi egyenlőtlenséget okoz.

A jelenlegi törvény áttekinthetetlen, a végrehajtási törvények jelenleg nem állnak rendelkezésre, mert még nem születtek meg a jogszabályok, nem bizonyított a működőképessége, semmiféle hatástanulmány nem készült. A szabadságot, szolidaritást stabilitást, igazságos hozzáférést hirdetnek, amelyek már a fent említett modellek működését figyelembe véve sem állják meg a helyüket.

Végül az előadó kiemelte az egyházak szerepét, amelyek a társadalom jelentős részét képezik. A népesedés csökkenéséhez hozzájáruló, annak pozitív változását nem segítő programok, intézkedések burkolt célja a családok szétverése, ennek következtében az egyén egyedülállóvá válik, bizonytalan lesz a döntéseiben, mentális zavarokkal küszködik. Az a tendencia, hogy az embereket elszigeteljék egymástól, mert akkor tudnak uralkodni fölöttük, befolyásolni őket döntéseikben. Az egyház élen jár abban, hogy törődik a családokkal, megelőzi a bajt, mert egységbe foglalja őket, így nő a védekező képességük. Gondoskodik a betegekről, táplálja őket. A család egészségvédő szerepe hatalmas.

A lehangoló adatok, kilátások után Dr. Várhelyi Krisztina szakközgazdász Dr. Bolberitz Pál biztató gondolatait idézte: „A család az erkölcsi élet hordozója, ahol a közös emberi értékek tisztelete, az egymástól függés tudata, erkölcsi szolidaritásba egyesíti a család tagjait, így tágabban értelmezve a társadalom tagjait."

Kovács Ágnes
sajtóiroda