Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A gyűlölet, 50 évvel a mészárlás után is tovább él... nemzedékről nemzedékre száll. Az 1945-ben véglegesen magyartalanított Csúrog falu katolikus templomát lerombolták, tégláiból szövetkezeti otthont építettek, helyére focipálya került. A magyar temető helyén disznókat legeltetnek. A temető ahová a meggyilkoltakat hantolták, ma dögtemető...
A Szerbiában élő magyar nemzetiségű Teleki Júlia: Hol vannak a sírok című könyvének küldetése mégsem a gyűlöletre szítás, nem a bosszúért kiáltás, hanem utolsó lehetőségként emléket állít halottainak, és felszólítja a történelmet, hogy az embertelen mészárlás többé ne forduljon elő.

2007. szeptember 19-én Debrecenben a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtárban a tanáraikkal érkezett középiskolás diákok, és felnőttek kihelyezett történelem órájának is tekinthető könyvbemutatón megrendülten szembesültek a délvidéki magyarságot kiirtó 1944-es őszi vérengzéssel. Teleki Júlia – az ügyéért parlamenti képviselőként is harcoló – könyvében hátborzongató, emberi ésszel fel nem fogható gyűlöletből kicsattanó agresszivitásra emlékeznek a túlélők. A visszaemlékezésekből Szántó Valéria és Bakota Árpád a Csokonai Színház művészei olvastak fel.

Zsengellér Tibor szervező – nívódíjas énekes, a magyar nép nemzeti egyesítésének elhivatottja – nyitotta meg a könyvbemutatót, majd röviden a történelem aspektusából vizsgálva bemutatta a visszaemlékezések helyszínét Bács-Bodrog vármegyéjét, amelynek falvai német, szerb lakosság mellett 60-70 %-ban magyar lakta települések voltak a II. világháború idején is. Zsablya, Temerin, Járek (Tiszaistvánfalva), az utóbbiban, majd Szépligeten koncentrációs tábort alakítottak ki a magyaroknak. Csúrogon zömében a korábbi katonai határőrvidék szervezetének szerb leszármazottai éltek, de jelentős számban képviseltette magát a magyarság is. A tízezer lélekszámú település magyar lakosainak száma háromezer fő volt. Az 1944-es vérengzés előzményéhez tartozik, amikor 1941-ben a Magyar Honvédség bevonulásával a Délvidék újra Magyarország része lett. 1942 januárjában a partizánok megtámadták a magyar határőröket, akik Csúrogról ás Zsablyáról indultak járőrözni és 24 katonát lelőttek. Erre válaszul a magyar katonaság nagyon sok elfogott partizánt és fegyverrel rendelkező szerbet végzett ki. Természetesen itt is voltak ártatlan áldozatok. 1944-ben a Magyarországra vonuló orosz front elérte Bácskát. Ekkor kezdődik el ezeken a területeken a „magyartalanírás".

1944 őszétől 1945 tavaszáig több mint negyvenezer ártatlan magyar embert végeztek ki, a túlélő családok teljes vagyonát elkobozták, ők a koncentrációs tábor után földönfutókká váltak.

– Nem értettem miért sír mindig édesanyám, miért nem lehet ágyam, mint a másik gyermeknek, miért nincs apukám... Édesanyám 34 évesen négy gyermekkel egyedül maradt. 10 évesen éltem át, hogy édesapámat ártatlanul megölték, a borzalom árnyékában nőttem fel vallotta Teleki Júlia szerző a könyvbemutatón. – A magyaroktól kollektív bűnösségükre hivatkozva kobozták el vagyonukat, pedig ők csak élni, dolgozni akartak. A rehabilitációs kérelmünkre még 50 év után sem érkezett válasz...

Erről a Vajdaságban és Magyarországon is nagyon kevesen tudnak. Nincsenek sírok, halotti levelek, emlékhely, nincs, hová virágot vihetnének. A nyilvános megemlékezésre nemet mondtak, azzal indokolva, hogy a történészek még nem dolgozták fel az akkori eseményeket... még 50 év után sem. Az évek telnek, lassan már a tragédiát gyermekként túlélők is idős emberek lettek, és még mindig várnak, hogy a kegyeletet megadhassák...

– 1994 óta letesszük a keresztet, de a kereszt másnapra, harmadnapra mindig eltűnik. 2002-ben emléktáblát állítottunk, de ledöntötték, majd újraállítottuk, akkor már kalapáccsal verték szét. Nem maradt más csak a könyv, ezt nem vehetik el, kalapáccsal nem verhetik szét... – Teleki Júlia a könyvével emlékezik, rója le kegyeletét az áldozatok előtt.

– A koncentrációs táborban átélt borzalmas 8 hónap méltán nevezhető a magyar holokausztnak, ami megérdemelne egy emléknapot. Ismerni kell múltunkat! – emeli ki a szerző. – akinek nincs múltja, annak jövője sincsen. Nem csak a délvidék, hanem az egész magyar nemzet áldozatairól van szó. Amikor születtem délvidék Magyarországhoz tartozott. Nem tehetünk arról, hogy a határok ide-oda tolódtak. Nekünk akkor is a délvidék a szülőföldünk és a magyar nemzethez tartozunk. Szeretném elérni, hogy a magyar nemzet is elismerje azt, hogy mi egyenrangú nemzettársak vagyunk.

A könyvbemutató után több mint 100 db. könyvet ajándékoztak a megyei városi középiskolák egyetemek könyvtárainak támogatók segítségével.

Ezen a napon este 6 órakor Orosz Lőrinc plébános a Szent Anna székesegyházban a délvidéki magyar áldozatokért bemutatott szentmisét.

Kovács Ágnes
sajtóiroda