Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Bosák Nándor megyéspüspök Papp Péter, Kálmán József diakónust, P. György Alfréd kamilliánus szerzetest pappá, Szakács Péter akolitust diakónussá szentelte 2007. június 16-án délelőtt 10 órakor Nyíregyházán a társszékesegyházban, valamint július 29-én Máriapócson az egyházmegyei búcsún pappá szenteli Csordás Gábor diakónust.
A szokottnál sokkal többen vettek részt a szentelési szertartáson. A kamilliánus rend osztrák tartománya, a magyar kamilliánus családok is képviseltették magukat. Közösségek rokonok, szülők, családok, ahonnan a legfiatalabbakat sem hagyták otthon a két órás szertartásról, mindannyian imádságos lélekkel, várták a kegyelem pillanatait. A papszentelés nem egy rendezvény, látványosság, hanem közös imádság, amelyben kérjük Isten kegyelmét a szentelendők számára.

– Az egyház az Isten irgalmas szeretetét kapta az Oltáriszentséggel, amelyet Jézus Krisztus által kiárasztott a világra. Az Oltáriszentségben Isten szeretete életünk középpontja, irányadója és táplálója. Így az Oltáriszentség egyben a Szeretet szentsége – utalt ezzel Bosák Nándor püspök atya homiliájában XVI. Benedek pápa által kiadott Sacramentum Caritatis című az Oltáriszentségről és a szentmiséről szóló apostoli buzdításra. – A papokat a szentmise keretében szenteljük – folytatta a főpásztor. – Ha az Oltáriszentség a szeretet szentsége, akkor elmondhatjuk azt is, hogy a papság is a szeretet szentsége, Isten szeretetének hordozója, ajándéka, a jelenvalóvá tétele az egyházban. Amikor papokat szentelünk, valljuk, hogy azzal a belső vállalással, amelyben az ember odaadja magát Isten szolgálatára lényeges minőség változás következik be rajta.

– A papszentelés diakónusszentelés ősidők óta a kézrátétellel történik meg, amikor a püspök az apostolok utóda kézrátétellel adja tovább a Krisztustól eredő megbízást – emelte ki a püspök atya a legszentebb pillanatot.

Majd a szentelési szertartás végén köszönetét fejezte ki a szülőknek, hogy papot neveltek gyermekükből az Isten szolgálatára, és áldozattal, jó példával, imádsággal segítették őket. Megköszönte az egyházközségeknek, a plébánosoknak, az elöljáróknak, támogató segítségét, végül háláját fejezte ki mindazok felé, akik sokat imádkoztak a szentelendőkért, akik folyamatosan imádkoznak a papi hivatásokért.

Az újonnan felszentelt papok az első miséjüket másnap június 17-én vasárnap mutatták be lakóhelyükön (Nyíregyházán és Újfehértón).

Kálmán József: – Számomra a legfontosabb a hitelesség, az hogy átsugározzon rajtam a Krisztusi szeretet és a béke. Lássák az emberek, hogy boldog vagyok és kiegyensúlyozott még akkor is, ha egy kicsit nehezebb az életem. Szeretném, mint ahogyan Szent Teréz mondja: „belemosolyogni az evangéliumot a világba" .

Papp Péter: – Gyermekkori ministráns élményeimben csak azt éreztem, hogy nagyon jó az oltárnál lenni. Később figyelmem a szentmise átváltoztatási részére irányult. Akkor kezdtem igazán rácsodálkozni arra, amikor Jézus fizikailag is jelenvalóvá válik az oltáron, hogy Jézus Krisztus és az ember közötti létrejön a kapcsolat.

Csordás Gábor: – Plébánosom sokszor mondogatta: „a nagyapja kántor volt, meglátjátok belőle már pap lesz". 16 évesen jutott először eszembe, hogy pap szeretnék lenni. A jó pap mindig képes alkalmazkodni a körülményekhez és a hívek lelki igényeihez; mindig tudja, hogy az adott embereknek mire van szüksége az üdvösséghez. „Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem ...A jó pásztor életét adja a juhokért." /Jn 10, 14. 11/ Nem hiszem, hogy van ennél komolyabb feladat, kihívás egy pap számára.

P. György Alfréd: – Isten akaratát keresve találkoztam a kamilliánus renddel, amiben beteljesülni látszott gyermekkori álmom. 2006 szeptemberében örök fogadalmat tettem a kamilliánus rendben, így a szerzetesi hármas fogadalom mellett, életem kockáztatása árán a betegek szolgálatára is. „Hiszem, hogy ...akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik...(Róm.8,28)

Kovács Ágnes
sajtóiroda