Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A kisvárdai Szent László Szakközépiskola tanárai, diákjai hálából és tiszteletből felújították a volt kisvárdai tanítóképző orsolyita nővéreinek nyughelyét a város régi temetőjében. A Kovács József sírkészítő mester munkáját dicsérő egységes stílusban gránittáblából készült 18 felújított sírágyat Bosák Nándor megyéspüspök áldotta meg május 18-án, ahol a Szent Orsolya rend is képviseltette magát nővéreivel nemzetközi szinten. Rómából Brigitte Brunet tartományfőnöknő, Somchitr Krongboosri Thaiföldről, Cecilija Kolaric Horvátországból, Kiss Ilona Franciaországból, és a magyar tartoményfőnöknők: Bernik Rozália Győrből, Kolbai Mária Egerből, Safko Ignácia Sopronból.
Bernik Rozália magyar tartományfőnöknő háláját és köszönetét fejezte ki ezért a nemes kezdeményezésért. A nővér szerint egyedi cselekedetet visz véghez az iskola abban, ahogyan a sírokat évtizedeken keresztül a legnagyobb gondossággal ápolja és felújította. A sírok felújítására vonatkozó terveket a rend magyar tartománya támogatta, és a költségekben is részt vállalt. A sírokat évek óta az iskola tanulói és dolgozói gondozzák. A sírhelyek felújításra szorultak, így a tantestület úgy döntött, hogy a régi sírokat, feliratokat megújítják. Kisvárdán a régi temető bejáratával szemben központi helyen található Szent Orsolya Rend Nővéreinek nyughelye a munkálatok után a temető dísze lett, mintegy felhívva az arra látogatók figyelmét a város múltjához hozzátartozó orsolyita nővérek emlékére.

– Közel 60 év elteltével is ragaszkodunk, kötődünk az orsolyita nővérekhez. A sírok felújításával jó példával járunk a város és tanulóink előtt – fejezte ki a nővérek iránti tiszteletét Rozinka Balázs igazgató úr az ünnepségen. – Egy iskola jelenét megélni, jövőjét tervezni csak úgy lehet, ha ismerjük a múltját.

A nővérek rendszeresen részt vesznek az iskola rendezvényein, és imádságos szívvel figyelik, vigyázzák az új generáció felnövekedését. Az igazgató úrnak nem titkolt szándéka, hogy a jövőben nevelő gárdájuk állandó tagjaiként is tisztelhetnek majd orsolyita nővéreket.

A Szent Orsolya Rend 1918-ban alapította az iskolát Kisvárdán. A közel harminc éves működés alatt első rendű nevelés folyt a tanító-, és óvónőképzőben 1948-ig az államosítás megkezdéséig. 1991-ben, a szerzetesrend visszaigényelte az intézményt, de rendi vezetést nem tudtak biztosítani, mint ahogy Sopronban és Budán sem, így az immár Szent László nevét viselő iskola fenntartója a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye lett. Ezzel Kisvárdán a vallásos érzelmű polgárok régi vágya teljesült, hiszen az orsolyita nővérek egykori iskolájának jó híre, magas szintű oktatása, családias melegsége még ma is elevenen él a városban és környékén.

Az eseményen a régi zárda egykori tanulóit is képviselték. Hankó Ildikó antropológus, a Magyar Demokrata főmunkatársa, valamint Dr. Sípos Gyula tuzséri házirvos osztálytársként 6 évesen élték át az intézmény államosítását.

– Hernádi Lajos úr berontott az osztályba, lekapta a falról a keresztet..., és attól kezdve nem találkozhattunk a nővérekkel, akikhez nagyon ragaszkodtunk. A nővéreket egy dróthálóval elkerített épületbe vitték, és mi gyerekek a tíz körmünkkel kikapartuk a földet a kerítés alatt, majd minden nap átbujtunk a „nővéreinkhez". A keserű, kitörölhetetlen élmény ma is élesen él bennem – emlékezett vissza Hankó Ildikó.

Dr. Sípos Gyula szintén fájdalmas élményként élte meg az államosítást, ő az édesapjával – aki a nővérek orvosa volt –, egész kicsi gyermekkorától kezdve részt vett a zárda életében, ünnepségein. A legnagyobb szeretettel emlékezik ma is vissza a különleges egyéniségű nővérekre. Sérelmezte és cáfolta a nemrég egy helyi lapban megjelent írást, ahol a szerző (Néző István) kisvárda-kutató hivatalos forrásokra utalva azt állította, hogy kisvárdai orsolyita nővéreket nem érintette fájdalmasan iskolájuk államosítása.

Kovács Ágnes
sajtóiroda