Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„...már nem tudom, hogyan kell imádkozni..." – mondta halkan a kenyeret nehezen elfogadó idős asszony a vasútállomásnál, amikor fiatal munkatársunk arra kérte, hogy cserébe mondjon egy imát. Volt, aki még soha nem hallott Szent Erzsébetről, többen nem akarták elfogadni a kenyeret mondván, adják inkább a rászorulóknak. „Mindenkinek szeretnénk adni, aki erre jár... – válaszolták erre a fiatalok –, mindenki rászoruló, mert kevés szeretetet adnak az emberek egymásnak." Az emberek utcán hazafelé tartva a sátrak előtt megállva kíváncsian figyelték a rózsacsoda történetét, majd elgondolkodva, kezükben a kenyérrel továbbmentek.
Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulójára, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által meghirdetett Szent Erzsébet-év jegyében zajló programok Debrecenben is elkezdődtek. November 17-én, pénteken délután cipókat ajándékoztak a debreceni püspökség munkatársainak koordinálásával katolikus plébániák hívei a város 5 frekventált pontján az arra járó embereknek. Egy időben, délután 1 órától a helyszíneken a sátrakban elhelyezett rózsacsokor, Szent Erzsébetet megjelenítő egy-egy képzőművészeti alkotás, damasztkendővel kibélelt cipóval megrakott kosár a magyar királylány életének egyik legmeghatározóbb tulajdonságát, az adakozást, a jótékonykodást fejezte ki. Korhű ruhákba öltözött fiatal lányok kenyérrel a kezükben fordultak oda a járókelőkhöz egy-egy jó szó kíséretében. Korabeli öltözékükkel segítségükre voltak azok a fiúk is, akik közben Szent Erzsébet néhány életrajzi adatát, a rózsa csoda történetét, valamint II. János Pál pápa magyarországi látogatása során a Hősök terén mondott beszédének egy részét tartalmazó lapot osztogattak. Az öt különböző helyszínen, más-más réteget szólítottak meg. Az egyetem téren a diákok professzoraiknak, tanáraiknak, magyar, valamint külföldi diáktársaiknak nyújtották át a cipókat, ismertették meg velük Szent Erzsébet életét. A debreceni vasútállomás előtti munkatársak az utazókkal beszélgettek, de a nehezebb körülmények között élő emberekhez is odafordultak. A fiatalok reneszánsz zeneműveket adtak elő, és közben a szeretetről, az adakozásról szóló verset mondtak. Debrecen főterén hittanos csoportok váltották egymást, akik énekükkel, és a rózsa csoda dramatizálásával keltették fel a járókelők figyelmét. A kenyér eljutott Debrecen egyik legnagyobb lakótelepére a Tócós-kertbe, valamint a városközpont egyik forgalmas buszmegállójába is. Az emberek meg-megálltak a sátrak előtt, csodálkoztak, hogy a kenyérért nem kell fizetni, és cserébe semmit nem kell adni. Ha valaki mégis erősködött a fiatalok kérték, imádkozzanak Szent Erzsébethez.

Kezdetben a munkatársak félve közeledtek, bátortalanul szólították meg a járókelőket és látták, hogy az emberek mennyire nehezen fogadják el az önzetlen ajándékozást. Megtapasztalhatták, hogy mennyire nehéz adni, odafordulni, megszólítani, ajándékozni, de nem könnyű elfogadni sem. Ezért vagyunk mindannyian rászorulók, mert a szeretet az odaadásban, a mások megszólításában, időnk odaajándékozásában is megmutatkozik. Mivel ebben nehezen teljesedünk ki, így a szeretetünk csorbát szenvedhet.

Az adakozás mellett kiemelt szándéka volt a kezdeményezőknek, hogy felhívják az emberek, a társadalom figyelmét a jótékonykodásra, az elesettek megsegítésére, bajba jutott embertársaink támogatására. Erre utalt a szórólapon is olvasható II. János Pál pápa gondolata is: „Az Isten és a felebarát iránti konkrét szeretet nem elégszik meg néhány jócselekedettel, hanem kötelességének érzi, hogy nagylelkű szolgálattá alakítsa át az egész életét. Az ilyen szeretet megújítja a társadalmat: emberibbé, az isteni tervhez méltóbbá teszi... Kedves testvérek, Szent István és Szent Erzsébet nyomdokain járva tudjátok minden szegényben megtalálni Krisztust, és segíteni neki lehetőségeitek szerint. Ne feledjétek: a szegények az Egyház kincsét jelentik: Krisztus rejtett jelenlétét köztetek!"

Ebben a programban nagyon sokan vettek részt, mintegy 200 munkatárs ajándékozta oda a munkáját, az idejét, odafordulását az emberek felé. Beleértve a debreceni pékségeket, akik összesen 2600 darab kenyeret, ajánlottak fel erre a napra. A Dárda utcai Pékház vezetője, külön erre az alaklomra a Szent Erzsébet-év logóval, a Magyar Katolikus Egyház feliratú címkével látta el a cipókat.

Az emberek hazatértek a kenyérrel, egyedül, vagy családjaik körében elfogyasztva azt. Az idősebbek talán emlékezve régi szokásaikra keresztet rajzoltak rá, mielőtt megszegték a kenyeret, vagy elmondtak egy fohászt. Szent Erzsébet adományai, kötényébe rejtett élelme, az önzetlenséggel, szeretettel megszentelt élelem volt. Szent Erzsébet ünnepéhez közeledve Debrecen lakosai a sok ember munkája által megszentelődött kenyérrel térhettek haza.

Kovács Ágnes
sajtóiroda