Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

1944-ben 21 éves volt, amikor Debrecenben a szőnyegbombázások elől bemenekült a Szent Anna templomba. Azóta is ott élt éjjel-nappal ez év november 29-ig, amikor betegsége következtében a Szent Erzsébet otthonba került. Tudta, hogy oda már csak meghalni megy. Mindössze két hétig volt távol az „otthonától", a templomtól. 2006. december 14-én életének 84. évében visszaadta lelkét a Teremtőnek.
„1944-ben a szőnyegbombázások elől menekültem be a templomba egy szál ingben és egy rövidnadrágban. Nagyon féltem. Erős lelki megrázkódtatás ért, csak Istenbe tudtam kapaszkodni. Imádkoztam a rózsafüzért, és akkor megfogadtam, ha életben maradok, egész életemmel az egyházat fogom szolgálni. Itt maradtam." (Új Ember, portréinterjú - 2004.)

A debreceniek ismerték és tisztelték Lakatos Ferencet, a székesegyház őrzőjét és lakóját, akit 84 évesen is csak Ferikének szólítottak. 1923-ban született a városban, és szokatlan formáját választotta az életnek.

„Az én ígéretem ide szólt, úgy éreztem, erre a templomra kell vigyáznom, hiszen akkor 1944-re már nem volt itt szinte senki, a sekrestyés is elmenekült. El kellett rejtenem az értékeket addig, amíg helyre nem állt a biztonság."

A káplán atyákkal együtt legalább 65 papot szolgált ebben a templomban az élete során. Állandó jelenléte, szolgálata a templomban mindenki számára természetessé vált. Hiányozni fog.

"Harangoztam, takarítottam, ministráltam, a sekrestyési feladatot is én láttam el. Sokszor előfordult, hogy három templomnál is elsepertem a havat, a mai napig is megteszem."

Különleges életformájához hozzátartozott, hogy évek óta nem feküdt le aludni.

„Van nekem itt kialakítva egy kis helyiség, de úgy érzem, ha ott elalszom, nem tudok vigyázni a templomra. Így leülök imádkozni az első padban, sekrestyében, vagy a szentély melletti hittanteremben. Imádkozom, majd szunyókálok egy kicsit, utána újra imádkozom."

„Tudja, minden nap hallom a szentbeszédet, a szavak beleívódtak a lelkembe, és minél jobban szeretem az Úr Jézust, annál jobban fáj a gyarlóságom. Valóban így van: „Uram nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd és meggyógyul az én lelkem." Sokszor úgy érzem, annyira szeretem, hogy ki sem bírom. Nagyon jó itt lenni."

Utolsó perceiben is mellette volt plébánosa Orosz Lőrinc atya, akinek 15 éve örökös ministránsa. Lőrinc atya imáival segítette őt az utolsó percekben is. „Szólj Uram, hallja a te szolgád" – ez volt Feri bácsi utolsó mondata, majd csendben elaludt.

Lakatos Ferenctől 2006. december 27-én délután 3 órakor szentmise keretében vettek búcsút a Szent Anna székesegyházban, majd a székesegyház altemplomában helyezték örök nyugalomra.

Kovács Ágnes
sajtóiroda