Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Első alkalommal rendeztek Egyházmegyei Gyermeknapot, a Debrecen-Nyiregyházi Egyházmegye területéhez tartozó Nagykálló-Harangodon, május 20-án. A néhány éve működő - nyíregyházi hittanosoknak rendezett - gyermeknap ezúttal kibővült, és a jelenlegi meghívásnak mintegy 800-an tettek eleget.
A szervezési feladatokat a nyíregyháziak vállalták mintegy 70 fővel, Lupsa Tamás, Hevele Ferenc, Kerekes László nyíregyházi káplánok, Kardos György plébániai munkatárs, Kiss Zsolt Attila mátészalkai, Lengyel József debreceni káplán, Tóth László püspöki titkár irányításával.

A 75 hektáros, dimbes-dombos, erdős, ligetes táj, a békés csöndet hirdető tavával, Ekler Dezső építész tervei alapján készült hét faépülettel büszkélkedhet. Ilyen a kör alapú, 250 m2 alapterületű, és körülbelül 300 ember befogadására alkalmas fából készült Tánccsűr, ahol egész nap folyamán a „Pacsirta Kultúrzenekar tagjai adták meg az alaphangulatot.

(A tudósítás bővített változata elolvasható az Örömhír legfrissebb számában, valamint a gyermeknapon készült fotók megtalálhatók a honlapunk archívumában.)

Harangod legendája

Az Árpád kori település jelenlegi Harangod elnevezéséhez, a következő legenda fűződik. A legenda szerint az 1200-as években Nagykállótól délre volt egy falucska, Búzna Dada nevű. Amikor a hírnökök jelentették, hogy gyilkolva, fosztogatva mindent elégetnek a tatárok, a lakosság az élelmét, állatait, munkaeszközeit mentve a mocsárba menekült, de amint a templomhoz értek, megállította őket az öreg pap.

Mentsétek a harangot is fiaim, mert ha a tatárok felgyújtják a falut, a tűzben lezuhan a haranglábról, és tönkremegy, megolvad. — mondta a pap.

Szekérre engedték hát a harangot, majd ahol lehetett, tutajra emelték, és észak felé eveztek. Már közel jártak egy biztonságnak látszó, dombok védelmében lévő helyhez, amikor a tutaj megbillent, és a harang a vízbe csúszva elmerült a mocsárban.

Telt múlt az idő. A tatárok által teljesen elpusztított Búzna Dada egykori lakói új, mocsarakkal körülvett, védett helyen felépítették az új települést, Kállót. Lett új fatemplom is, kupolás magas toronnyal. Csak a harang hiányzott sokáig. Ám néha, a ködös őszi estéken észak felől harangszót hozott a szél az emberek hite szerint abból az irányból, ahol a harang elveszett. S ilyenkor félelemmel mondogatták mindig az öreg papnak: „Hallod atya? Ott szól a harangod!" Ezt a helyet tehát, ahol a harang elmerült azóta Harangodnak nevezik.

Kovács Ágnes
sajtóiroda