Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Ökumenikus istentiszteleten szentelték fel a hortobágyi ökumenikus templomot, amelyen részt vett Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke, dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, dr. Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye megyéspüspöke, Szabadi Árpád református esperes, Felföldi László római katolikus püspöki helynök, Szenes József nyugalmazott plébános, Hasulyó János Balmazújváros plébánosa, a Hajdúvidéki Református Egyházmegye lelkészei, továbbá római- és görög katolikus lelkipásztorok. A világi méltóságok részéről dr. Tiba István országgyűlési képviselő, Vincze Andrásné Hortobágy- és dr. Veres Margit, Balmazújváros polgármestere, dr. Déry János, a Hortobágy Templomáért Alapítvány kuratóriumának elnöke, valamint az 1950-53-között a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének tagjai. 

Az istentisztelet elején Palánki Ferenc püspök megszentelte a templomot, Fekete Károly püspök pedig áldást mondott, majd igét hirdetett.

"Bene docet qui bene distinguit - jól tanít, aki jól tud megkülönböztetni” tartja a régi mondás – kezdte gondolatait a református püspök és utalt János apostolra, aki evangéliumában különbséget tesz Keresztelő János és Jézus között.  – Az evangélista szerint Keresztelő János prédikált és közben megkülönböztetni tanította kortársait, arról téve bizonyságot, hogy milyen fontos, ha az ember ki tudja fejezni önazonosságát, és nem keveri össze magát másokkal. Életünkben elég gyakran összekeveredik két dolog, az eszköz és a cél. Az eszközből cél lesz, így nem tudja betölteni eszközi szerepét, és az ember közben elveti a célt, megreked az úton – hangsúlyozta a püspök.

– Keresztelő János és Jézus útjai egy szakaszban szétválnak, amikor mindkettő önazonosságba kell, hogy jusson. Kezdetben a tanítványok sem tudtak különbséget tenni köztük, de hamarosan kiderült, melyikük az eszköz, és melyikük a célszemély. Keresztelő János segít ebben, ő megmondja, kicsoda ő és kicsoda a Krisztus. Keresztelő a Krisztusra találás eszköze, a pusztában kiáltó hang, hírnök – fejtette ki gondolatait Fekete Károly püspök.

Ezután a pusztát, mint ősi, kísérteties helyet állította a középpontba, ahol Jézus az élete küldetésre készült elő. A pusztában önmagához, és Istenhez is közelebb kerülhet az ember. Mindezt a hortobágyi puszta mélyén is meg lehet tapasztalni, ahol hosszú kilométereken keresztül az ember nem találkozik senkivel. Az egyedüllétben megszülethet az Istenre szorultság érzése is. Keresztelő János Jézusról mint az Isten bárányáról tanít, aki a világ bűneit elvevő áldozat, másrészt pedig harcos, hatalmas, erős és győztes Úr és Király. Ezért adventben a templomszentelés ünnepén az Isten bárányát kell megtalálni, aki elhordozza a világ bűneit, folyamatosan megtartva, hordozva az embert – fejezte be gondolatait Fekete Károly püspök.

„Uram jó nekünk itt lenni” – Palánki Ferenc megyéspüspök a katolikus éneket idézve Jézus tanítására emlékeztetett: emésszen bennünket a buzgóság az Isten házáért. Ő tudta, mi lakik az emberben, milyen gyengék, bűnökkel terheltek vagyunk, és mindez nem akadályozta meg abban, hogy eljöjjön közénk. Püspök atya hangsúlyozta, a bűn megszentségtelenítette a világot, és Jézus eljött, hogy elkezdje a világ újra felszentelését. Minden templom egy megszentelt hely, amely már nemcsak ehhez a világhoz tartozik, hanem az Isten világához is. A mi szívünk ilyen templom a keresztségünk óta. Rajtunk múlik, hogy az isteni világhoz is tartozik-e. Ezután a megyéspüspök az Alföld sajátosságát kiemelve egy képet tárt elénk. Ha messzire nézünk, akkor összeér az ég és a föld. A templomban és a szívünkben is ugyanúgy összeérhet az ég és a föld. „Miért kell a 21. században is templomot építeni?” – tette fel a kérdést püspök atya. – Azért, mert tudjuk, hogy a templom különleges hely és akárhol épül, akkor is az Isten jelenlétére tanít, figyelmeztet és feladatot ad számunkra. Ezután a főpásztor elmondta, a katolikus templom bejáratánál elhelyezett szenteltvíztartó szimbolizálja a megtisztulást: „Hints meg izsóppal és megtisztulok, moss meg és a hónál fehérebb leszek!” (Zsolt 51,9). Majd belépünk a templomba, az Egyházba, a közösségbe, hogy Isten igéje megvilágosítja értelmünket, eligazodást kapjunk az életünkhöz, és az oltárnál a szentáldozásban egyesülhessünk az Istennel, hogy olyan emberekké válhassunk, akikben összeér az ég és a föld. Minden helyzetben, életünk minden pillanatában tud rólunk, lát bennünket az Isten, és szeretettel tekint ránk, együtt szenved velünk. A főpásztor ezután utalt arra az időszakra, amikor Hortobágyon sok embert megkínoztak, több ezer családot embertelen körülmények közötti életre kényszerítettek. A hortobágyi templomban a múlt, az emlékezés terheit leteheti a meggyötört lélek, megtisztulhat, egyesülhet Istennel, és újult emberként, hiteles tanúságtevőként, élő templomként járhatja életútját a világban. Legyünk élő templomok, hiteles tanúi Isten jelenlétének és annak az összefogásnak, egységnek, amire mi célként tekintünk – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

Az ünnepségen Déry János kuratóriumi elnök történelmi pillanatnak nevezte az eseményt, hiszen a világörökség részeként is ismert 1800 lakosú Hortobágy az egyetlen település Magyarországon, ahol az árpád-kori idők óta nem állt templom. „Hortobágy betyárok tanyája, bujdosók hazája, kitelepítettek, száműzöttek börtöne. Háború dúlta, vérben ázott föld, a mai napig csak pásztorok járta vidék. A „Nemzet parkja”, az „Isten homloka”, ahol a csárdában pohárral harangoznak” – így jellemezte a területet Déry János, ahol az egykori rabgazdaság helyén 1966-ban megalapították Hortobágy falut, de templomra akkor sem gondoltak. A hívek viszont évtizedek óta imádkoztak az Isten házáért a vasárnapi szentmiséken, amelyeket a 80-as évek végén Déry János otthonában tartott Szenes József nyugalmazott plébános.

– Az ima meghallgatásra talált – folytatta a kuratóriumi elnök, majd hozzátette, 2000-ben Cseri Géza, akkori polgármester kezdeményezésére létrejött a Hortobágy Templomért Alapítvány, majd a katolikus, református hívek összefogásával közadakozásból, egyházi és állami támogatásból elkezdődött a lassú építkezés, ami 16 év fáradtságos munka eredményeként elérte végcélját. A templom alapkövét 2000 szeptemberében rakták le.

Déry János ezután bemutatta a templomot. Rácz Zoltán Ybl-díjas építész tervei szerint stílusában tájbaillő falusi szecessziós, alaprajzában halra, formájában hajóra emlékeztető templom ovális alakjával az árpád-kori körtemplomok és a körhöz az elnyújtott belső térrel kapcsolódó bazilikák ötvözete. Megjelenésében egyúttal a tűzhelyet őrző vasaló alakú pusztai nádépítmények családias hangulatát sugározza. Kívülről tetején a csillag és kereszt látható.

Isten felé mutatja az irányt minden felekezet számára. Onnan újra zeng a harang a pusztán, szólítja az élőket, siratja a holtakat és töri a villámokat. Ezt jelenti a három közül a "Kisbojtár", és "Hívogató" mellett a legnagyobb harang, a "Számadó" ősi felirata: "Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango".

Végül Déry János megosztotta a résztvevőkkel 2003 karácsonyának élményét, amikor még tető híján a csillagos ég alatt ünnepeltek az éjféli misén -20 fokban, 300 ember részvételével. Azóta is feledhetetlen emlék mindenki számára. Az országban akkor volt az első élő betlehem, igazi szamárral egészítették ki az iskolás gyerekek játékát, ahol szó szerint csak a racka birkák lehelték a meleget és szűrbe öltözött hortobágyi pásztorok imádták a kis Jézust. Akkor azt gondolták, 700 év után először volt éjféli mise Hortobágyon. De mégsem. Jelentkeztek a kitelepítettek, a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba elhurcoltak egyesületének tagjai, akik elmondták, a Borsósi lágerben titokban, de ezer ember előtt egy katolikus és evangélikus lelkész tartott az éjféli misét 1952 karácsonyán. Az egykor fiatal lányként a tábor borzalmait megélő miskolci Balassa Zsuzsa, aki szintén részt vett a templomszentelésen, az otthonából magával vitt Hortobágyi Madonna képet a szalmazsákja alatt rejtegetett. Akkor az a kép volt a betlehem. Sem abban az időkben, sem a későbbi évtizedekben magáról a táborok létezéséről sem tudott senki, beszélni sem lehetett róla, mert köztörvényes bűnözőkként volt elkönyvelve a több száz család. A képet azóta is a Hortobágyi templomban őrzik. Így az ő támogatásukkal is felépült templom a 12 hortobágyi láger központi emlékhelye lett, ahol évente minden nyáron találkoznak. Neveik a templomban elhelyezett emléktáblán olvashatóak. Értük is szólnak a templom harangjai.

Végül Vincze Andrásné polgármester Bodó Sándor országgyűlési képviselő üdvözletét és jókívánságait tolmácsolta, és bejelentette, hogy az önkormányzat 100 000 Ft-ot adományoz a templom további berendezéséhez.

Zárásként pedig Assisi Szent Ferenc: Uram tégy engem békéd eszközévé kezdetű imájával köszönte meg a hortobágyi lakosok nevében a felépült templomot.

Uram, tégy engem a te békéd eszközévé,

hogy ahol gyűlölet lakik, oda szeretetet vigyek,

ahol sértés, oda a megbocsátás szellemét,

ahol széthúzás, oda egyetértést,

ahol tévedés, oda igazságot,

ahol kétely, oda hitet,

ahol kétségbeesés, oda reményt,

ahol árnyék, oda fényt,

ahol szomorúság, oda örömet.

Uram, add, hogy inkább én igyekezzem vigasztalni,

minthogy vigaszra várjak,

inkább én törekedjem megértésre,

mint hogy megértést óhajtsak,

inkább én szeressek,

minthogy szeretetet igényeljek.

Mert önmagunkat feledve – találjuk meg magunkat;

ha megbocsátunk – akkor nyerünk bocsánatot;

és ha meghalunk – azzal ébredünk az örök életre.

A templomszentelésen szolgálatot végzett a Debreceni Maróthy Kórus

Kovács Ágnes