Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Több ezer ember ünnepelt együtt advent első vasárnapján 2016. november 27-én Debrecen belvárosában. A felekezetek vezetői már 6. éve közösen nyitják meg az egyházi évet a város főterén, advent kezdetekor. Az ünnepségen részt vettek Papp László Debrecen polgármestere, Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke, Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Metropólia érseke, Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Asztalos Richárd, a Debreceni Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze, Réz Nagy Zoltán evangélikus lelkész, Dobos Péter, a Magyarországi Baptista Egyház alelnöke, Sipos Barnabás, a Szentháromság Magyar Ortodox templom papja és Horovitz Tamás, a MAZSIHISZ alelnöke.

Az ünnepi esemény a Debreceni Református Kollégium Általános Iskolájának adventi istentiszteletével kezdődött a Nagytemplomban, majd az énekes hagyományőrzők a régi városházától elindultak, hogy megidézzék a főtéren a pásztorok karácsonyvárását. Vonulásukat a Debreceni Helyőrségi Zenekar kísérte. Az ünnepi térjátékon az ORT-IKI Báb-és Utcaszínház, a Kuckó Művésztanya, a Debreceni Népi Együttes, a Csokonai Nemzeti Színház Kórusa és Radics Gigi énekes előadását láthattuk.

Debrecenben nem kell megmenteni a karácsonyt

A karácsony várás mindannyiunk lelkét kell, hogy magával ragadja. Papp László polgármester köszöntő gondolataiban örömét fejezte ki, hogy Debrecenben, a magyarság lelki fővárosában az emberek együtt örülnek, készülnek az év legszebb időszakára adventre és a karácsonyra. Mint mondta, gyakran halljuk, hogy a karácsony ünnepe megmentésre szorul, hiszen az emberek a szeretetlenség, önzés, magukba fordulás, anyagiasság irányába eltávolodnak az ünnep lényegétől. Debrecenben nem kell megmenteni a karácsonyt. A város lélekben és hitben is erős. A legfontosabb feladatunk pedig az, hogy szeretettel vezessük gyermekeinket Jézus születésének ünnepéhez, amely lehetőséget ad arra, hogy ezt ők is továbbadják, így boldogok lesznek — hangsúlyozta Papp László.

Az ünnepi fények ezután a Nagytemplomba vezették az embereket, ahol az egyházi vezetők üzeneteit hallhattuk.

Keressük a fényt

Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek feltette a kérdést: a bölcsek hogyan vették észre a piciny csillagot és honnan tudták, hogy az elvezeti őket a Messiáshoz. „Ők bármikor készek voltak az indulásra. Ez a fény mindenkit elvezet az Isten fiához, nekünk is meg kell keresnünk Jézust, aki itt születik meg. Karácsony arra hív, hogy kinyissuk a szemünket és a szívünket, és akkor nem lesz kérdés, melyik az igazi fény, merre menjek, melyik az én utam. Keressük ezt a csillagot a fentről kapott fényt és vezessünk másokat is a betlehemi gyermek jászlához” — fejezte be gondolatait az érsek atya.

Van e bennem égő vágyakozás a találkozásra?

Palánki Ferenc római katolikus püspök egy édesapa tanúságtételével szemléltette mondanivalóját. A történet szituációja ismerős, azt az időszakot, napot, órát idézi, amikor várjuk a mindent eldöntő szövettani eredményeket. 24 óra a pokolban. Az édesapa a félelem poklában más szemmel nézte a körülötte lévő világot. Majd megkapta az eredményt, ami mindent rendben mutatott. Ekkor hírtelen kitágult előtte a világ, minden színessé vált, de nem értette miért olyan csöndes, miért nem ujjongnak az emberek, amikor olyan szép az élet.

— Mi választja el az életet a haláltól? — kérdezte a főpásztor. — 24 óra? Vagy egyetlen pillanat? Mi a halál? Elszakadás, aggodalom, félelem?

Ezután a püspök atya a születésre való készületre irányította a figyelmet, ami Urunk második eljövetelére is emlékeztet. A főpásztor kiemelte, amikor az Egyház minden évben megünnepli advent liturgiáját, jelenvalóvá teszi a Messiás iránti vágyakozást, várakozást. Az egyház tanítása nem nyüszítő félelemről, a halálról, hanem égő vágyról, a nagy élni akarásról, az örök élet utáni vágyról beszél.

Az adventi várakozás, keményen kérdez, hogyan készülök az Úrral való találkozásra. A kicsi gyermeknek könnyű gügyögni, de vajon az életemet mérlegre tenni, a valómmal szembesülni képes vagyok e. Van e bennem égő vágyakozás az Úrral való találkozásra? Az advent kettős készületet jelent: Jézus születésére várakozunk, és készítjük szívünket az Istennel való találkozásra, de nem értjük a lényegét, ha csak az egyik felével foglalkozunk. A próféta így szól: „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” (Mt 3,3). Mert eljön az idő, a mindent eldöntő pillanat, amikor a legfőbb orvos elé kell állnunk és, aki majd azt mondhassa, semmi gond, minden rendben van — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc püspök.

Egy tiszta leány elcsodálkozásában egy istenfélő ács zavarában, egy kisgyermeki csodában

Fekete Károly református püspök a megszületett Úrral való találkozásról beszélt. Jézus Krisztus földre érkezése, látogatás a magasságból. Amikor az Atya megkomponálta ezt a földre érkezést, elhatározta, hogy most másként közelít az emberhez, mint korábban. Milyen rémületet keltett, amikor megkérdezte a testvérgyilkos Káintól: „Hol van a te testvéred?”, emlékezett arra is, amikor Mózes az égő csipkebokor előtt ijedtében a saruját is levette. Ezek voltak a legszentebb pillanatok, az istenfélelem pillanatai. Az Isten akarta, hogy a Messiás első eljövetele emberi találkozás legyen egy tiszta leány elcsodálkozásában egy istenfélő ács zavarában, egy kisgyermeki csodában, akiben, szegényes ruhában a legmagasabb látogató jelent meg, hogy világítson azoknak, akik a sötétségben, a halál árnyékában lakoznak.

Fekete Károly református püspök végül Vasadi Pétert idézte, aki szerint a Mennyei Atya bölcsőt faragtat, nem emlékművet, pásztorokat mozgósít és nem hadsereget, szelíd tudósokat indít útnak és nem agresszív sajtóirodákat és puha sötétben dolgozik.

Töltsön el bennünket örömmel a megszületett Krisztus, amelyben benne van a személyes találkozás lehetősége — fejezte be gondolatait a püspök.

Kovács Ágnes