Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A katonák védőszentjére, Szent Mártonra emlékezett a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj állománya 2016. november 11-én a debreceni Megtestesülés-templomban, amely egyben a zászlóalj helyőrségi temploma is.

A zászlóalj zenekaruk kíséretében vonult át a debreceni Kossuth laktanyából a templomba.  Szentesi Csaba őrnagy, tábori lelkész, görög katolikus parókus nyitotta meg az ünnepséget, és köszöntötte a jelenlévőket, köztük Kajári Ferenc ezredest, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat Felderítő Csoportfőnökségének megbízott csoportfőnökét és Rumi Zoltán ezredest, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság Felderítő Főnökségének főnökét.

Szentesi Csaba atya bevezető gondolatában elmondta, nagyra értékeli és tiszteli a katonák helytállását, hazaszeretetét, önfeláldozását. A tábori lelkész kérte, Szent Márton ünnepén fohászkodjanak Isten áldásáért és védőszentjük közbenjárásáért szolgálatukra, életükre, családjaikra. Ezután egy rövid párbeszédet idézett, amely a II. világháború után a koncentrációs táborból kiszabadult két ember között hangzott el.

—    Te még gyűlölöd a németeket? — kérdezte az egyik.

—    Hát persze! — hangzott a határozott válasz.

—    Akkor Te még mindig fogoly vagy — mondta szomorúan a társa.

A harag, a gyűlölet fogva tart. Megkötözött kézzel, szívvel nem lehet szabadon élni. Szentesi Csaba tábori lelkész kérte a katonákat, Szent Márton ünnepén legyen az a szándék is bennük, hogy a harag, gyűlölet helyett a helyzet elfogadása, a megbocsátás domináljon a szívükben. A tábori lelkész később elmondta, a jelenlegi migrációs helyzet a közvetlenül és a híradásokon keresztül is tapasztalt nehézségein túl a katonák lelkében, magánéletében is súlyos károkat okozott.

Dr. Krakomperger Zoltán teológiai tanár, debreceni plébános Toursi Szent Márton, a katona életét állította példaként a jelenlévők elé.

„Az 1700 évvel ezelőtt született szent az akkori római provinciában, Pannóniában, Savaria (ma Szombathely) katonai támaszponton született. Édesapja római tiszt volt, akit a római császár rendelete hazánk nyugati területére vezérelte. Szent Márton édesapja élt és halt a hadviselésért és ezt a fiú gyermekébe is belecsöpögtette, aki 15 éves koráig Itáliában Ticinumban (ma Pavia) nevelkedett, majd innen a római katonaság szolgálatába állt. 15 évesen már felnőtt férfiembernek számított.

20 évvel később gy jelentkezik a hittanulók közé. Életét a továbbiakban is a hadviselésben akarta leélni, de többé nem a fegyverforgatásban, hanem síkra szállt mindazért, ami életet ad az embernek, természetfölötti, kegyelmi, lelki életet. Ez a Krisztusba vetett hit, amely minden embert megkülönböztetés nélkül egybe kapcsol.

Mielőtt megkeresztelkedett volna, sor került egy különleges találkozásra a mai Franciaország területén Amiens városának határában, ahol katonatársai jelenlétében a tiszti rangját jelképező bíborszínű köpenyének a felét megosztja egy didergő koldussal, akit a fagyhalál fenyeget. Ez híven tükrözi Szent Márton lelkületét.   

Az ókori római katonaságnál a tiszti rangot kifejező bíborszínű köpeny fele a kincstáré volt, a másik felével szabadon rendelkezhetett az, aki azt viselte. Ez a magyarázata annak, amiért köpenyének csak a felét vágja le és teríti a fagyhalál végett életveszélybe kerülő koldusra. Szent Márton tiszteletben tartotta saját korának törvényeit ugyanakkor nem feledkezett meg arról, hogy kötelessége a bajba jutott ember nyomorúságán segíteni. Ez időszerű korunkra nézve is. Szükséges az a szemlélet, hogy ne a törvény semmibe vétele árán segítsek másokon. Engedjem érvényesülni a törvény által meghatározott keretet, mert az biztonságot, stabilitást ad az emberek közösségének. Ugyanakkor nem zárhatom be a szívemet, a nyomort, ínséget szenvedő emberrel szemben.  

A felebaráti szeretet ebben a jelenetben az irgalmasság alapját öltötte magára. Szent Márton születésének a jubileumi esztendeje egybeesik az irgalmasság szent évével. Ő a krisztusi irgalmasság megtestesítője. Mint ahogyan a katonák életük során már oly sokszor tanúsíthatták benső vezérlésnek tulajdonítva azt, hogy a bajba jutott emberen segítettek akár szóval, tettel, vagy mindkét eszközzel, így azáltal Krisztust vitték az emberek közé.

A krisztusi irgalmasság nemcsak a vallásos környezet társadalomtól elzárt területére való, hanem radikálisan beletartozik a közéletbe, a katonaéletbe, minden olyan közösségbe, amely az ember javát hivatott védelmezni.” — fejezte be gondolatait Dr. Krakomperger Zoltán teológiai tanár, plébános.

Szent Márton ünnepén közreműködött a Helyőrségi Zenekar.

Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye