Beszélgetés Törő András püspöki titkárral a kongresszus egyházmegyei koordinátorával

A Szentatya, Ferenc pápa döntése alapján az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust 2020-ban Magyarországon, Budapesten rendezik. Az 51 Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust 2016-ben a Fülöp-szigeteken, Cebu Cityben tartották, amelyen egyházmegyénk főpásztora Palánki Ferenc püspök is részt vett. Ferenc pápa a cebui záróünnepségen jelölte ki Budapestet a következő világkongresszus színhelyéül. Az ezt megelőző Fülöp-szigeteki helyszín után szintén Budapest következett 1938-ban. Azóta is felhangzik templomainkban a Kongresszus himnusza, hogy Krisztus "vándorlásunk társa lett".

1881-óta rendszeresen megrendezik — kb. négyévente — a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust (NEK). A 2020. szeptember 13-20- ig tartó         Budapesti esemény Magyarországnak egy bemutatkozást is jelent a világ egyház és a civil világ előtt. A pápai döntés után megkezdődtek a szervezés előkészületei, megalakult a Kongresszus Titkársága és a Szentatya jóváhagyta a kongresszus jelszavát, amely így hangzik: "Minden forrásom belőled fakad" (Zsolt 87,7).

A NEK szervezése Rómából indul, mivel a Szentszék által összeállított konkrét forgatókönyv határozza meg azt, hogyan kell felkészülni, mi a folyamata magának az eseménynek.

A Szentatyának mi a célja azzal, hogy egy-egy országra rábízza az eucharisztikus kongresszus rendezését?

A kongresszus célja, hogy megismertesse és megszerettesse az Eucharisztiában jelen lévő Krisztust az emberekkel. A mi eladatunk pedig az, hogy elvigyük Őt embertársainkhoz, tanúságot tegyünk Róla, hogy ezáltal a mi hitünk is erősödjön.

Az 1997-ben 20 évvel ezelőtt Wroclaw-ban volt utoljára Közép-Kelet Európai helyszínen a kongresszus, most ismét ezt a térséget választották. A rendezvény elsősorban hazánkat és a vonzásunkban lévő szomszédos országokat érinti. Célja, hogy egyfajta lelki megújuláshoz vezessen. A hitünket, istenkapcsolatunkat akarja elmélyíteni, központi szerepet szánva az Eukarisztiának, a hozzá fűződő viszonyunknak. Az 1938-as magyarországi kongresszusnak még hosszúideig érezhető volt a pozitív hatása. A NEK egy hétig tart majd, amely nagyon fontos esemény, de ebben a legfontosabb nem az egy hét, hanem az azt megelőző 3 felkészülési év.

A központi eseményt tematikus évek előzik meg?

Igen, miden évnek lesz egy határozott irányvonala, amelyre szerveződnek majd a programok. Az első felkészülési évben az eukarisztiát, mint a keresztény életünk forrását helyezzük a középpontba, a második évben az Egyház életének a forrását, a harmadikban, mint forrást a világ számára. A felkészülési idő az, amely megújítja az abban részt vevőket.

Az első év tehát elkezdődött, hiszen a központi esemény 2020 szeptemberében lesz.

Budapesten már elindultak a szervezési munkák. Létrejött a NEK előkészítő bizottsága, amelynek elnöke a kaposvári egyházmegyés Fábry Kornél atya. Ő a munkatársaival, önkéntesekkel képzéseken vettek részt. Ennek már strukturálisan is nagyon komoly háttere van. Továbbá megjelent az a programfüzet is, amelyet megkaptak az egyházközségek. Minden hónapban ad segítséget, és több száz ötletből lehet meríteni.

Az egyházmegyékben az arra kijelölt felelősök koordinálják az egyházközségek felkészülését

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak alkalom a missziós és lelkipásztori megújulásra hazánk minden egyházmegyéjében, a szerzetes közösségekben, a lelkiségi mozgalmakban, sőt határainkon túl egész régiónkban és szerte a világon. Természetesen ezeket a koordinálni kell és eljuttatni az előkészítő bizottság üzenetét is az egyházközségekhez. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében Palánki Ferenc megyéspüspök engem bízott meg ezzel a feladattal.

Van e már elképzelése, javaslata az egyházmegyének a felkészülési időről?

Először a papok kapnak egy tájékoztatót magáról az Eucharisztikus világkongresszusról, a feladatokról, célkitűzésekről, amelyek alapját képezik a szervezési munkáknak. Ezek határozzák meg az egyházmegyei programjainkat is. Arra fogunk törekedni, hogy a 2020-as kongresszusra felkészüljünk. Konkrét, kiforrott menetrendje ennek még nincs, de már vannak jó ötletek. A bíboros javaslatai is elindíthatnak egy gondolkodást, így szentségimádás, más eukarisztikus programok, felnőtt katekézisek szervezése, utcaapostolok, háztömbfelelősök rendszerének kiképzése a bajba jutott emberek felkeresésére, kapcsolatok kialakítása az egyházmegye területén lévő iskolákkal, kórházakkal, szociális intézményekkel, egyházzenei feladatok, az áldoztatás méltóságának megóvása és még számtalan más kezdeményezés indulhat. A Debreceni Szent Anna-székesegyházban már elkezdődött az ez irányú felnőtt katekézis.

Továbbá hamarosan lesz egy papi rekollekció, azon az egyházmegyénkből többen részt veszünk, akkor elindul, kialakul egy közös gondolkodás, amely segíti az egyházmegye felkészülését is a kongresszusra.

Biztatják az egyházmegyéket, hogy vegyenek részt a központi rendezvény legszebb ünnepén a közös nagy elsőáldozáson. Erre is lehet majd jelentkezni.

Egyházmegyei felelősök koordinálják az egyházközségek munkáját.

Honnan indulhat, és miben teljesedhet ki az Eukarisztiával való kapcsolatunk?

Az eukarisztiával való kapcsolatunk hatással van az egész életünkre. Ez akár olyan apró momentumokban is megnyilvánulhat, mint az Eukarisztiára irányuló ünnepeink, a szentgyónás, az imaéletünk minősége, a liturgikus eszközeink, liturgikus tereink, a miseruhák esztétikussága. Mindez arra kell, hogy visszavezessen bennünket, hogy az, amit ünneplünk az a legméltóságosabb Oltáriszentség. Ha valóban a legméltóságosabbnak tartjuk, akkor nem mindegy, hogy milyen eszközeink vannak, hogyan vagyunk jelen, és ezek mind-mind csak a külsőséget mutatják.

A falusi közösségekben még ma is jobban láthatóak ezek a külső jegyek, a vasárnapi szentmisére a legszebb ruhájukat veszik fel a hívek, de a liturgikus tér díszítése az ünnepnek megfelelő hímzett terítők alkalmazása is erre utal.

Fontos, hogy életünkben és a vallásgyakorlatban elkülönüljön az ünnep a hétköznapoktól, a szent a profántól. Ha erre odafigyelünk, akkor egész hitéletünkön végig vonulhat az, hogy a legszebbet adjuk az Istennek, mint ahogyan az Ószövetségben is olvassuk, az áldozatbemutatáskor csak hibátlan, az egy éves állatot lehetett felajánlani az Istennek. Amit az ember az Istennek oda tud adni, abból a legtökéletesebbet kell, hogy odaadja. Ezzel azt fejezzük ki, hogy mennyire fontos számunkra az Isten és hogy mennyire hiszünk abban, hogy ez valóságos jelenlét.

Ilyenformán számítanak a külsőségek.

Igen, mert a külsőségnek a bensőből kell fakadni. Nem a külső jegyekre akarunk hangsúlyt fektetni, hanem ezáltal a bensőre is figyelni. A benső dolgokból tudnak olyan dolgok fakadni, amelyek meghatározzák az Egyház életét. Nekünk krisztushívőknek azt kell megerősíteni — és ez a kongresszusnak is a célja —, hogy a saját hitünkben úgy mélyedjünk el, hogy annak küldöttei tudjunk lenni. Amikor a hívek hazamennek a szentmiséről, kilépnek az utcára, visszatérnek a családjukba, munkahelyükre, tulajdonképpen nekik kell a „papnak” lenni. A II. Vatikáni zsinat ezt konkrétan a hívek általános papságában fogalmazza meg. Ha így tekintünk a kongresszusra, minden tekintetben megújuláshoz vezethet bennünket.

A kongresszus arra is alkalmas lesz, hogy a világ előtt is tegyünk tanúságot. Viszonylag nagyobb rendezvényekre is kell számítanunk a fővárosban, amely óriási lehetőség arra, hogy az Egyház tevékenységén keresztül megmutassa az Üdvözítőt. Ha csak néhány emberben marad meg a pozitív tapasztalat, megnyílnak a szívek, akkor a kongresszus eléri a célját. Ha egyházközségekben elindulnak olyan kezdeményezések, amelyek a hitünkből táplálkozva akár szociálisan, emberileg is és minden tekintetben előmozdítják a közösséget akkor a kongresszus eléri a célját. Ez a három év tehát fantasztikus lehetőség.

Az országjáró kereszt is ennek üzenetét közvetíti

Az Eucharisztikus Világkongresszus előkészítésében újabban nagy szerepe van egy-egy szimbolikus tárgy országjárásának. Ilyen kiváló jelkép a 2007-es budapesti Városmisszió keresztje, amely a magyar szentek ereklyéit tartalmazza. 2018 tavaszán indul el ez a kereszt országjáró útjára, megérkezését az egyes városokban lelkipásztori programok fogják kísérni. Mi is arra törekszünk, hogy minden esperesi kerületbe eljusson.

Minden forrásom belőled fakad" (Zsolt 87,7). A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus küldetése, hogy elérjük, ez a forrás ne álljon meg a templom küszöbénél, hanem áradjon ki az egész világra.

Kovács Ágnes