Most különleges utat, a hit útját járjuk, mert nem jöhetnek a hívek a templomba, nem érezhetjük fizikai közelségüket, de nagyon mélyen érezzük a lelki egységet. Hitünk segítségével együtt vagyunk Jézus közelében. Hisszük, „hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van” (Róm 8,38-39).
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök március 29-én, nagyböjt ötödik vasárnapján a debreceni Szent Anna-székesegyházban a Törő András püspöki titkárral közösen bemutatott be szentmisét, amelyet élőben közvetített a Debrecen Televízió, a dehir.hu, az egyházmegye youtube oldala: https://www.youtube.com/watch?v=93oved0KaeU és facebook oldala: https://www.facebook.com/dnyem/

A főpásztor minden vasárnap – amíg nem áll vissza a régi rend –, 11.30-tól mutat be szentmisét a székesegyházban, amelybe a televízió közvetítésén és a felsorolt oldalakon keresztül a hívek is bekapcsolódhatnak.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök nagyböjt ötödik vasárnapján prédikációjának bevezetőjében a hitvallásunk alappillérét hangsúlyozta: Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember, valamint ezt bizonyítva beszélt a Lázár feltámasztásáról szóló evangéliumi szakaszról (Jn 11,1-45), amely csodálatosan bizonyítja azt a hitigazságot, mint kinyilatkoztatást, hogy Jézus valóságos Isten és valóságos ember. Szemben azzal az Egyház történelme során uralkodó két fő irányú tévtanítással, miszerint Jézus vagy nem valóságos Isten, vagy nem valóságos ember, azaz vagy csak Isten, vagy csak ember.
Az alábbiakban Ferenc püspök gondolatait tesszük közzé:

Jézus ember volt, hiszen ugyanúgy élt, mint bárki más, voltak barátai, érzelmei, tudott megrendülni, a Szentírás szerint megsiratta a barátját, Lázárt és később Jeruzsálemet.
Jézus valóságos Isten is, Ő az élet ura. „Aki hisz énbennem, ha meghal is, él” (Jn 11,25) – mondja Jézus a testvérét sirató Mártának, majd megkérdezte tőle: „Hiszed-e ezt?” (Jn 11,26), és felteszi a kérdést nekünk is. Márta válasza: „Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba” (Jn 11,27).

Az idei nagyböjti időszakban különleges leckét kaptunk arra, hogy mi is rádöbbenjünk, eljussunk arra a meggyőződésre, hogy kicsoda nekünk Jézus. Ő elvezet bennünket arra a hitre, hogy ne csak a nehézségeket, problémákat, korlátozásokat nézzük, hanem túllássunk a jelen eseményeken, tudva azt, hogy Ő most is velünk van. Mindez erre a nagyböjti időszak különösen is alkalmas, mert fokról-fokra végigjáratja velünk a hit útját.

Milyen lépcsőkön kellett fölfelé haladnunk a nagyböjti időszakban? Ezt mutatják a vasárnaponként elhangzott evangéliumi részek, kezdve Urunk megkísértésének, majd Jézus színeváltozásának történetével. A harmadik vasárnap Jézus a szamáriai asszonnyal találkozott, az elmúlt alkalommal a vakon született meggyógyításáról hallottunk, ma pedig Lázár feltámasztásán elmélkedünk.

„Amióta fennáll a világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki visszaadta volna egy vakon születettnek a szeme világát” (Jn 9,32) – mondta a meggyógyított ember.

Az elmúlt vasárnapok evangéliumi szakaszaiban is találhatunk egy-egy ilyen üzenetet: Amióta fennáll a világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki legyőzze a gonoszt, valakin átragyogjon az isteni fény és a dicsőség, valaki megbocsássa a bűnöket, szóba álljon Isten embereként a bűnössel, feltámasszon egy negyednapos halottat, akinek már a teste romlani kezdett. De eljött Jézus, hogy megkeresse és megmentse mindazt, ami elveszett, hogy eljussunk a hitre, arra a meggyőződésre, hogy Jézus Krisztus az élet ura. Ő az, aki bennünk győzedelmeskedik, megtöri a bűn és a halál hatalmát, figyelnünk kell az Ő jelenlétére, mert Isten nemcsak létezik, hanem jelen van. Megígérte, hogy velünk lesz mindennap a világ végéig, nekünk is megbocsát, és mint a szamáriai asszonynak, a mi hitünket is szomjazza, várva válaszunkat az Ő szeretetére. Létrehoz bennünk egy olyan változást, amelyben hitünk segítségével az örökélet távlatából láthatjuk a jelen eseményeket. Megtanuljuk, mennyire fontos a biztonság, de ennél sokkal fontosabb az Istenbe vetett bizalom, a ráhagyatkozás.

Jézus feltámasztja a negyednapja meghalt Lázárt, ez ad számunkra igazi bizalmat, hogy Ő valóban az élet Ura, le tudja győzni a halált, kinyilatkoztatva hatalmát. Ő valóságos emberként együtt érez, közösséget vállal velünk, de Istenként támaszt fel bennünket és hív: Jöjj ki a bűn sírjából, az önzés megkötözöttségéből, támadj új életre, éld meg a közösséget Istennel és embertársaiddal, tanuld meg, hogyan kell fáradhatatlan szeretettel szeretni.
Márta, Mária és Lázár befogadták Jézust az életükbe, barátjuknak tekintették mint embert, és hittek benne mint Messiásban, hogy Ő a feltámadás és az élet. Nekünk is erre a hitre kell eljutnunk ebben az idei nagyböjtben.

Most különleges utat, a hit útját járjuk, mert nem jöhetnek a hívek a templomba, nem érezhetjük fizikai közelségüket, de nagyon mélyen érezzük a lelki egységet. Hitünkön keresztül együtt vagyunk Jézus közelében. Hisszük, „hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van” (Róm 8,38-39).

Erre a hitre, meggyőződésre akar bennünket is elvezetni az Úr, hogy válaszoljunk hívására, kilépve az önzésből, a bűn sírjából új éltre támadva, és tegyünk tanúságot azzal, ahogyan élünk arról, hogy Jézus a feltámadás és az élet – fejezte be homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye