Krisztus köntöse a Katolikus Lexikon szerint egy ilyen ing. Feltehetően a Szűzanya kezemunkája. A hagyomány szerint ezt is Szent Ilona találta meg, s 330 körül a trieri dómnak ajándékozta. Először 1512-ben helyezték ki nyilvános tiszteletadásra. A háborús veszélyek miatt többször más városokba menekítették. Utoljára 1794-ben Augsburgba, ahonnan csak 1810. szeptember 9-én vitték vissza a trieri dómba. A visszatérő köntöst nagy ünnepléssel fogadták.

Hitelességének megállapítására vizsgálatot rendelt el 1890-ben a trieri püspök. Kiderült, hogy vászonból (gyapotból) készült. Méretei: elől 148-, hátul 157 cm hosszú, felül 70, alul pedig 109 cm széles. Az elejét bíbor selyemmel, a hátulját bissusszal borították. A vizsgáló bizottság megállapította, hogy a trieri hagyomány igaz. Ezért 1891-ben újra kihelyezték nyilvánosság elé. Ekkor egymillió zarándok kereste fel. Sok imameghallgatás és csodálatos gyógyulás is történt ebben az időben. 1959-ben pedig zarándoklatot hirdettek a keresztények egységének jegyében.

A római törvény és szokás szerint az elítélt ruháin a hóhérok osztoztak. A Szentírásból tudjuk, hogy „a katonák fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt." A köntöst azonban értékesnek tartották, mert „varratlan volt, egy darabból szőve. Ezért megegyeztek egymás közt: ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen. Így teljesedett be az Írás: Ruháimon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák valóban így tettek." (Jn 19, 23-24).

Az első nyilvános tiszteletadás 500. évfordulójára, 2012. április 13-án a trieri Szent Péter Dómban újra kihelyezték. A helybeli zarándokkönyvben ezt olvashatjuk: „Jézus Krisztus, Üdvözítőnk és Megváltónk, könyörülj rajtunk és az egész világon. Emlékezzél meg híveidről, és tedd eggyé, amit szétválasztottak! Amen!"

A fohász ma is nagyon időszerű. Mert valamit nagyon elrontottunk. Az évszázadok múlásával egyre mélyebbek lettek a szakadékok és magasabbak a keresztényeket elválasztó falak. Jézus azt mondta, hogy ha szanaszét élünk, nem lehetünk hiteles tanúk. Csak akkor fog nekünk hinni a világ, ha mindnyájan egy vagyunk. (Jn 17,21).

1968 óta (Magyarországon is) rendszeresen együtt tartjuk az imahetet (imanyolcadot) a keresztények egységéért. Az idén is közös volt a reményünk, a kérésünk: „Bár szétszakadva él az egyház, Jézusban mégis egy lehet... Hű keresztény az nem lehet, ki csak beszél tettek helyett... Jézus, tebenned egy az egyház: ne engedd szétszakítani. S mit elront annyi sok tanítvány, siess te meggyógyítani." (Chalupka Sámuel szlovákiai szerző, 1812-1883.)

Egy gondolat fogalmazódott meg bennem az egység hetében: Jézus varratlan köntöse egyben maradt még hóhérai kezében is. Hogy lehet az, hogy Jézus egy-háza a mi kezünkben mégis annyi felé szakadt szét, hogy ma már megszámlálni is alig lehet?

Varga János katolikus pap