Debrecenben az ökumenikus imahét alkalmait a hagyomány szerint minden nap délután 5 órakor tartják a különböző felekezetek templomaiban. A debreceni hívek, lelkipásztorok körében népszerűek ezek a találkozások. A hét szerdáján a Szent Anna székesegyházban a 2014. január 24-én beiktatott dr. Fekete Károly a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, vasárnap pedig a Református Nagytemplomban Bosák Nándor római katolikus püspök hirdetett igét.

A Református Nagytemplomban a szolgálattévők bevonulása szokatlan módon történt. Mindenki hozott magával egy vízzel teli merítő edényt, majd a vizet egy közös tálba öntötték, azt szimbolizálva, hogy mindannyian egy úton haladunk az Úr asztala felé. Az üres edény megtelt, összevegyültek a cseppek, de ettől a víz, víz maradt.

Erre a jelképes cselekedetre utalt Dr. Fekete Károly püspök, aki házigazdaként köszöntötte az ökumenikus gyülekezetet az imahét záró alkalmán 2014. január 25-én.

- Most aztán válogassa ki mindenki a maga vízcseppjét, úgy sem tudja. Lehetetlen, mint ahogy a ránk hullott keresztvizet sem tudjuk magunkról lemosni – kezdte gondolatait a püspök, majd a víz egységére, a keresztség ökumenikus jellegére emlékezett bennünket, amelyben a megváltó és feltámadott Krisztus a mi szövetségesünk lett.

- A víz tud csörgedezni, mint a patak, de tud zuhogni, árvízzé, özönvízzé is válni, és meg tud bennünket verni – folytatta. - De éltet is, hiszen az anyaméhben is víz vesz körül bennünket.

Ezután a református püspök Assisi Szent Ferenc Naphimnusz című költeményét idézte: „Áldjon Uram, Tégedet a víz húgunk, oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos."

„Sokan hittek benne az asszony szava miatt (Jn 4, 39)"

Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök igehirdetésében Jézus és a szamariai asszony találkozásáról elmondta, miután az asszony beszélt Jézussal a kútnál, otthagyta a korsót, sietett vissza, hogy másoknak is tanúságot tegyen a Messiásról. „Sokan hittek benne az asszony szava miatt."

- Az imahét utolsó mondata összefoglalja az ez évi mondanivalót: Oda kell menni Jézushoz, szóba kell vele állni, mert Ő azt akarja, hogy felismerjük, és tanúságot tegyünk Róla. A Jézussal való találkozás, a mi hitünk, nemcsak önmagunkért, hanem az emberekért van. A találkozással feladatot is kapunk – fogalmazott a püspök atya.

- Az egyháznak missziós küldetése van, amely sokszor téves vágányra csúszik. Sokszor nagyobb hangsúlyt fektetünk a saját közösségünkre, mint Krisztus egyházára. Sok esetben kísértést érzünk arra, hogy a magunk oldalára, a magunk egyházához állítsuk az embereket. Az ökumenikus gondolat éppen ezt akarja feloldani, hogy őszinte hittel, imádkozva álljunk az Isten elé, és kérjük az ő útmutatását, segítséget, hogy közösen tudjuk az embereket Krisztushoz vezetni – emelte ki a főpásztor.

Majd az ökumenizmus másik buktatójára a közömbösségre hívta fel a figyelmet. Elmondta, ez abból a mentalitásból következik, hogy nem számít, ki hogyan terjeszti az evangéliumot, az a fontos, hogy ne okozzunk a másik felekezetnek feszültséget. Ez azt eredményezi, hogy az emberek számára erejét veszíti az evangélium, az igazi üzenet, amely Krisztustól eltávolodva a közömbösség felé viszi az embereket.

- Az igazi ökumenizmus nem a közömbösség ápolása, hanem annak a szellemnek a megközelítése, hogy hogyan kerülhetek közelebb Isten akaratához, hogyan valósíthatom azt meg. Tegyük meg azokat a lépéseket a magunk életében és egymás felé, amelyek a közös cél felé segítenek. Ennek számtalan alkalma van a mindennapi életben – tette hozzá.

A főpásztor ezután két olyan eseményt emelt ki, ami ebben a szellemben történt meg Debrecen életében. A város katolikus hívei a 2015-ös emlékév során arra az időszakra tekintenek vissza, hogy 300 évvel ezelőtt a homogén református városban engedélyt kaptak, hogy hitükkel újra hozzájáruljanak a vallásgyakorláshoz. Ekkor építették meg a Szent Anna templomot.

A főpásztor másik nagy eseményként Szent II. János Pál pápa 1991-es debreceni látogatására utalt, amely történelmi lépés volt. Sokakból nemtetszést váltott ki a Szentatya érkezése a református városba, mégis, amikor belépett a Református Nagytemplomba, nem hódítani akart, hanem értékelést megbecsülést akart kifejezni. Amikor a pápa koszorút helyezett el a Nagytemplom mellett lévő gályarabok emlékművéhez, akkor valójában azt fejezte kis, hogy a régi sebeket, amiket egymásnak okoztunk csak a megbocsátással, az alázattal lehet gyógyítani.

- Amikor tehát közösen imádkozunk a keresztények egységéért, arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy tanulja meg tőlünk a világ, hogy a bajokra, a rosszra van megoldás. Egymással, békében kell előrehaladni azon az úton, amelyet Jézus Krisztus mutatott nekünk.

A záró imaalkalmon közreműködött az Egyesített Ökumenikus Énekkar.

Kovács Ágnes