A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület idén ünnepli 30. születésnapját. Mivel Debrecen városában és az Észak-alföldi régióban is ekkor kezdődött el a szeretetszolgálat tevékenysége, az évfordulóról december 8-án Debrecenben is megemlékeztek. A találkozón jelen voltak a régió közösségeinek alapítói és jelenlegi tagjai, dr. Csiba László neurológus professzor egykori, Fodor András plébános jelenlegi debreceni vezetők, Győri-Dani Lajos, a MMSZ ügyvezető alelnöke, Balázs Ákos debreceni alpolgármester és Winfrid Golucke, a paderborni Máltai Szeretetszolgálat munkatársa.

Az ünnepség kezdetén Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök hálaadó szentmisét mutatott be a Szent Anna-székesegyházban, majd megemlékező műsor vette kezdetét a Szent József Gimnázium dísztermében.

Dr. Csiba László, a debreceni Neurológiai Klinika egykori igazgatója, nemzetközi hírű stroke-kutató az első évekre tekintett vissza. A professzor két évig volt a szeretetszolgálat csoportvezetője, majd igazgatói kinevezése után már nem tudott időt fordítani a szervezési munkálatokra, így Fodor András atya, a Szent Anna-templom akkori káplánja, a Svetits Intézet hittanára vette át tőle a stafétabotot.
A debreceni orvos emlékeiben egészen a gyökerekig tekintett vissza, amikor a ’80-as években a térség spirituális támaszát jelentette Csilla von Boeselager közreműködése, akinek köszönhetően a debreceni klinika is részesedett a Németországban leszerelt orvosi eszközökből, kórházi ágyakból. Az adományok fogadására és itteni elhelyezésére a Szent Anna Plébániához kötődő, és korábban Németországban dolgozó orvost keresték meg.
Csiba László elmondta, hogy az újabb tettrekészséget az 1989. december 15-én, Temesváron kirobbant romániai forradalom indította el, amely Debrecenben is nagy feszültséget okozott, majd óriási lendületet adott a város lakosságának, hiszen egy emberként mozdultak a romániai magyarok megsegítésére. Az egész Debrecen adni, segíteni akart, köztük civilek, katonák, egészségügyi dolgozók, taxisok, a postaszolgálat és a honvédség. Fantasztikus volt az összetartozás, az egyként adni akarás megtapasztalása. Naponta vitték az adományokat a határon túli és az erdélyi magyarok részére, két év alatt összesen 70 alkalommal lépték át a határt a magyarországi és németországi segélyszállítmányukkal.
Debrecenben a krízishelyzetek megoldására spontán létrejött közösség tagjai később már nemcsak a lelkesedés hevében, hanem a további tenni akarást elhatározva, egyre komolyabban gondoltak az önkéntes szolgálatra.
Kezdetben a Szent Anna Plébánia volt a főhadiszállásuk, később szervezettebb keretek között, a várostól kapott irodán, majd egy teljes lakás birtokba vétele után, de továbbra is önkéntesekkel végezték feladataikat, számtalan ötlettel gazdagítva szolgálatukat.

Winfrid Golucke sokszor volt Magyarországon a kezdeti idő alatt. A németországi munkatárs elmondta, Budapesten a MMSZ az alakulásakor elsősorban a keletnémet menekültekkel foglalkozott. Ezzel párhuzamosan, ugyanabban az időben a debreceni eseményeket a Romániából érkező menekültáradat határozta meg. Így jutottak el ők is Debrecenbe, illetve Békéscsabára a segélyszállítmányaikkal, amelynek ő lett a koordinátora.
A debreceniek is barátsággal fogadták őket, és egyre harmonikusabbá, rugalmasabbá vált a folyamatos együttműködés, mígnem ennek köszönhetően Debrecen és Paderborn között testvérvárosi kapcsolat alakult ki. Winfrid Golucke azt kérte a fiatal generációtól, hogy vigyék tovább a múlt tapasztalatait, hagyományait, és vegyék fel a kapcsolatot a paderborni fiatalokkal. Végül Fodor András plébánosnak barátságuk és a közös munka emlékekére egy miseruhát ajándékozott.

Balázs Ákos Debrecen alpolgármestere a város nevében köszöntötte a szeretetszolgálatot, valamint testvérvárosuk képviselőit. Gondolataiban a MMSZ 1350-es adományszámának a szimbolikus üzenetéről beszélt. Az 1-es szám arra hívja fel a figyelmet, hogy életünkben az Isten az első, boruljunk le előtte hálás szívvel, és köszönjük meg neki a teremtés csodáját. A 3-as szám a Szentháromság mindennapi jelenlétét hangsúlyozza, Aki velünk van minden nap a világ végezetéig. A számkombinációban fellelhető a 31-es szám is, amely az akkori alapítók száma is egyben, akik az elsők között tettek tanúságot Krisztus szeretetéről, mert a romániai forradalom idején megnyitották szívüket, otthonaikat a menekültek előtt az új élet lehetőségét adva.

Győri-Dani Lajos, a MMSZ ügyvezető alelnöke a 900 évvel ezelőtti Máltai Lovagrend szerepéről beszélt, akiknek küldetése volt a zarándokok, sebesültek, elesettek segítése, vagyis a hit védelme és a szegények szolgálata. Szellemiségük a mai napig fennmaradt, mert a küldetésük minden korban érvényes. 30 évvel ezelőtt Budapesten és Debrecenben is újraértelmezték ezt. Abban az időben elképesztő elemi erővel tört fel a tenni akarás az emberekben. Azt lehet mondani, a Máltai Szeretetszolgálat tűzben keresztelkedett, jött létre, hiszen három nagy humanitárius válságban is debütált: Budapesten, a keletnémet menekültek áradatakor, a romániai forradalom debreceni hatása idején, valamint a délvidéki háború során. „Megmutattuk, hogy bátrak vagyunk, képesek vagyunk a legveszélyesebb helyzetekben is segítséget nyújtani az embereknek. Küldetésünk legfontosabb eszköze a cselekvő szeretet, amely nem más, mint a hit védelme és a szegények szolgálata, amivel közelebb kerülhetünk Istenhez” – fogalmazott Győri-Dani Lajos.

Fodor András plébános, gazdasági helynök szintén a kezdetei időszakra emlékezett, amikor a Szent Anna Plébániára érkeztek a határon túli menekültek, így szálláshellyé kellett hogy átalakítsák az egész plébániát. Másnap a templomba járó híveket kérték, hogy aki tud, átmenetileg fogadjon be menekülteket, mert a plébánián már nem férnek el. Majd a város is kialakított néhány befogadó helyet főleg óvodából, bölcsödéből – ahol abban az időben kevés volt a gyermek.
A hívek adományaikkal segítettek. Sok embert el tudtak helyezni azoknál a híveinknél, akik nagyobb lakással rendelkeztek, vagy volt hétvégi házuk.
Hetenként tartottak számukra összejövetelt a templom hittantermében, hogy ügyes bajos dolgaikról beszélhessenek – egymást is segítve így az ügyintézésben. Hazai és külföldi felajánlásoknak, a szegedi püspökségnek, helyi adakozóknak köszönhetően lakótelepi lakásokat, vagy Debrecen környéki falvakban házakat vettek.
1989. december 23-án este Kozma Imre atya nyilatkozott a TV-ben, és bíztatta a menekülteket, hogy forduljanak a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz. Az volt a nagy meglepetés, hogy ebben a nyilatkozatban Debrecen neve is elhangzott, hogy itt is van „képviselete” a Szeretetszolgálatnak. Az akkor még Béke útja névre hallgató Szent Anna utca mindkét oldala végig volt taxival. A taxisok pillanatok alatt felszerelték a plébánia tetejére a CB antennát, hogy tudjanak egymással kommunikálni. Sorra pakoltuk meg a taxikat adományokkal, hogy azokat Nagyváradra és környékére vigyék.

Így kezdődött. Hivatalosan csak 1991-ben alakult meg a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Debreceni Csoportja, mert addig nem értünk rá ezzel foglalkozni.
Meggyőződésem, hogy Debrecen hitélete itt, ezekből a napokból vett új lendületet. Híveink megtapasztalták a tevékeny szeretet jó ízét, és az ÉLET ebből fakad. A korábbi években gyakran ügyeltem a Szent Anna Plébánia Irodájában, és a temetésjelentéseken kívül alig volt valami hivatali ügy. Azóta pedig civil adminisztrátort kell alkalmazni az irodán: a tevékeny szeretetből így tud kibontakozni az élet.

Fodor András atya részletes beszámolója a ’89-es eseményekről itt olvasható:

A találkozó következő mozzanataként Király Annának, a debreceni Máltai Játszótér vezetőjének riportfilm összeállításában egy Fodor András atyával készült interjút, valamint a régió 18 csoportjának bemutatkozását láthatták a jelenlévők.

Végül a 2018-ban alapított Ambrózia-díj átadására került sor. A Máltai Szeretetszolgálat munkatársai és önkéntesei munkájának elismerésére, a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Rend magyarországi tartományfőnökének emlékére létrehozott díjat a debreceni csoport egyik alapító tagjának, dr. Endrődiné dr. Mészáros Gabriella önkéntesnek adományozták.
Gratulálunk az elismeréshez, Gabriella életére, további szolgálataira Isten áldását kérjük!
A díjat Győri-Dani Lajos és Fodor András helynök atya adta át.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye