Meggyújtották a második gyertyát a Kenézy Kórház Ápolási Osztályának adventi koszorúján

9-én, hétfőn délelőtt ismét az ökumené jegyében került sor a második adventi gyertya meggyújtására. A református kórházlelkészek mellett Terdik János, a Debrecen-Tócóskerti Görögkatolikus Szervezőlelkészség szervezőlelkésze is körünkben volt. Rövid elmélkedésében az adventi készületről, az ajándékozás öröméről , Szent Miklós püspök példájáról beszélt, felhívva a figyelmet arra, hogy az adventben mi magunk is lehetünk ajéndék a másik ember számára odafigyeléssel, kedvességgel.
Ezt követően Berényiné Márta koordinátor Assisi Szent Ferenc imáját olvasta el, majd Lángné Erika beteglátogató egy rövid kis filmben „ A négy gyertya történetét” mutatta be az A és B osztályok betegeinek. Végül nem maradt el a közös éneklés sem, az ismert dallamok sokak szemébe könnyeket csaltak. A Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának munkatársai kis ajándékkal kedveskedtek az osztályok betegeinek és a nővéreknek, technikai dolgozóknak. Terdik János Atya gyóntatott, áldoztatott, és kiszolgáltatta a betegek szentségét az azt kérőknek.

 Assisi Szent Ferenc imádsága
Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
Uram, tégy engem békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
hogy összekössek, ahol széthúzás van,
hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.
Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak,
nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek,
nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek.

A négy gyertya

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a
csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek
Azt mondta az első :
- ÉN VAGYOK A BÉKE!
De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a
hajdan fényesen tündöklő lángra.
A második azt mondta:
- ÉN VAGYOK A HIT!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. A
következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot. Szomorúan így
szólt a harmadik gyertya:
- ÉN A SZERETET VAGYOK!
Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik,
hogy milyen nagy szükségük van rám. Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát,
felkiáltott: De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!
Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra
meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
- ÉN VAGYOK A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új
életre keltette a többit.
Add, Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény!
Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében a
hit, remény, szeretet és béke lángját!!!
Ámen.

 Berényiné dr. Felszeghy  Márta