December 1-jén, advent első vasárnapján 17 órakor Debrecen főterén meggyújtották az első adventi gyertyát és fellobbantak a várakozás fényei.
A Régi Városháza udvaráról meggyújtott lánggal keltek útra a jelmezesek, a háromkirályok, az ORT-IKI Báb- és Utcaszínház gólyalábas művészei vezették az ünnepélyes menetet az egyházi felekezetek képviselőivel, őket követte többek között a Debreceni Egyetem Hortobágy Néptáncegyüttese, a Lautitia kóruscsalád tagjai, valamint további fellépők és közreműködők, akik a Piac utcán vonultak végig egészen a Nagytemplomig. Erdős Fruzsina énekes nyitó előadásában hallhattuk Szarka Tamás A fény lánya című dalát.

Az ünnepi gyertyagyújtás előtt a résztvevő egyházak püspökei beszédet mondtak.

Először dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke köszöntötte a debrecenieket: „Úton, áldás és fény. Ez advent első vasárnapjának üzenete. Úton lenni adventtől karácsonyig. Ez egy olyan ősi feladat, amely megmozgatta az ókor népét az első advent idején is. Sokan útra keltek Augusztusz császár népszámlálásra kiadott rendelete miatt. A betlehemi pásztorok angyali hívó szóra keltek útra, míg a napkeleti bölcsek belső hangra hallgatva indultak el. Minden mozgás arra emlékeztet bennünket, hogy lehet nagyon messziről indulni és eljutni a megszületett Megváltóhoz. Nem kell megrémülnünk a távolságoktól.”

„Testvéreim, barátaim: mit is ünneplünk karácsonykor? Hogy Isten nekünk adta fiát, egyszülött fiában önmagát. Átadta nekünk az életét, kezünkbe tette sorsát, hogy mi is kezünkbe vegyük életünk, ezt az Isteni morzsát. A betlehemi fényben látjuk Máriát és a gyermeket, de e gyermekben önmagunkat látjuk: magunkban istenfényeket. Lám, a barlang fénylik, kik belépnek látják, meglátják benne fényleni önmaguk világát, Jézus nem idegen köztünk, nem űrből pottyant lény. Remegő gyermek a hidegben, minket áttüzesítő fény – hallhattuk Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitát.

Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke kiemelte, az advent az úrjövet ünneplése és úrvárása, annak az ideje, hogy az ember tudatosan fontolgassa önmagát, miben hisz, milyen küldetést kapott Istentől. „Mindannyian földre hullott istencseppek vagyunk, akik mint a harmatcsepp, fölismerik hasonlóságukat a tengerrel. Ez a mi hitünk. Jézus Krisztus azért jött el közénk, hogy megmutassa, embernek lenni isteni dolog és hogy fölemeljen, megajándékozzon bennünket az ő szeretetével, hogy mi is az ő szeretetével tudjuk szeretni egymást.
Nem úgy kell tanúságot tennünk, hogy állandóan beszélünk róla, hanem inkább azzal, ahogyan tesszük mindennapi kötelességünket. Hogyan szólalunk meg, hogyan figyelünk oda azokra az emberekre, akiknek szükségük van a szeretetünkre. Adventnek ez az elgondolkodtató és missziós lelkülete legyen a mi szívünkben is, és ehhez kérjünk erőt.”

Ezután a fény lányának segítségével a három egyházi főméltóság és Papp László, Debrecen polgármestere meggyújtották az adventi koszorú első gyertyáját, majd a polgármester osztotta meg gondolatait a közönséggel. Ő a külsőségek és bensőségesség egyensúlyára hívta fel a figyelmet, amelyet Juhász Gyula Karácsony felé című versének részletével szemléltetett, „Szép tündérország támad fel szívemben… E nélkül az érzés nélkül ugyanis nincs igazi karácsony, csak értéktelen üresség van. Amikor majd látjuk a város ünnepi fényeit, úgy érezhetjük magunkat, mintha tündérországban lennénk, de csak akkor lesz igazán értékes mindez számunkra, ha a bennünket körülvevő tündérország összekapcsolódik a lelkünkben lévő tündérországgal. Így tudjuk csak megőrizni Jézus születésének évezredes jelentőségét és vigyázni a karácsony gyönyörű értékeire.”

A polgármester ezt követően egy új debreceni hagyomány kezdetét jelentette be, miszerint advent első vasárnapján a város lakosaival együtt közös énekkel nyitják meg a várakozás időszakát.
Ezt követően a karácsonyfa fényei kigyulladtak és a város díszkivilágításba borult.
Az új szokást megkezdve Francesca Provvisionato és Gulyás Botond, a Lautitia kóruscsalád szólistája adták elő a Dicsőség mennyben az Istennek című éneket, zongorán kísért Sárosi Dániel. A résztvevők pedig együtt énekelték velük a karácsonyi éneket.

Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

1902

Szöveg és fotó: Szabó Dávid sajtóapostol