2019. november 16-án a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola gimnáziumi épületében nyolcszázan énekeltük az ismert ifjúsági dalt a 17. alkalommal megrendezett Fiatalok A Világ Életéért Találkozó-n (FAVÉT), melynek témája volt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve a „Kenyér és Bor”.

A találkozó vendég előadói között volt Fábry Kornél atya, a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus titkára, akit az a közel 110 szentimrés diák köszöntött, akik részt vettek az őszi Forrásponton, Budapesten. Kornél atya a 2020-as rendezvénysorozat programjait ismertette a fiatalokkal, eucharisztikus csodákról és saját élményeiről is beszélt. Orosz István Mokiosz diakónus és Dr. Rakonczás Nándor egyetemi adjunktus „A kenyér és a bor készítésének és fogyasztásának a családban, a közösségben betöltött szerepéről” is elmélkedtek előadásaikban.

A szentmisét Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be egyházmegyénk papjaival, iskolalelkészeivel együtt. A szentmise meghitt pillanataiban elmélyülve, lélekben is elcsendesülve vettek részt a diákok, tanárok, olyannyira, hogy még az aulában sem volt egy pisszenés sem.

A kis misztériumjátékban a diákok saját szavaikkal fogalmazták meg, hogy mit jelent számunkra a Kenyér és a Bor: nem feltétlenül szűnnek meg a nehézségeink és a fájdalmaink, de Jézus velünk együtt szenved a nehéz helyetekben is, és ez által egy kicsit másnak látjuk a világot, megbékélt, bizakodó szívvel éljük meg a keserves pillanatokat is.

A szereplő, kellékes és segítő gyerekek így tekintenek vissza a FAVÉT-ra:

“Egy egyszerű 5 betűs szó, FAVÉT. (...) Kívánom, hogy aki egyszer részt vesz a program szervezésében, élje át ezt a kisebb csodát, tapasztaljon kézzel meg nem fogható dolgokat, érezze a hitet, a bizalmat, a kitartást. Viszont lássa azt is, mindezen szervezés mennyi odaadással és stresszel jár. Mert akármi is történik, mindezt közösen éljük meg, a minket körülfogó szeretet és isteni jelenlét ad egy olyan lelki kitartást és erőt, amitől mély alázattal tesszük a dolgunkat. Igazi kis hangyaboly vagyunk, sok kis szorgos ember, akik alkotnak egy nagy csodát.” (R.F. 11.évf.)

“A FAVÉT próbák alatt sikerült barátságokat kötnöm és elképesztő, hogy egy hét alatt mennyire összetartott a mi kis 170 fős csapatunk! Eleinte még a gondolattól is féltem, hogy képesek leszünk-e egy hét alatt összehozni mindezt, és a végén mégis sikerült, sőt még jobban mint ahogy elterveztük. A legjobb érzés az volt, amikor feküdtem a színpadon és bámultam felfelé, és közben éreztem, hogy több mint 800 ember néz minket, és mindezt MI hoztuk össze! Büszke vagyok arra, hogy egy ilyen közösséghez tartozok és ilyen kis csodákat tudunk kihozni magunkból, hogy megmutassuk: igen, ilyen egy igazi „szentimrés". (V.K., 11. évf.)

“Megbántam, hogy csak ebben az évben jelentkeztem és az előző kettőben nem. Már most összeszorul a szívem, hogy már csak jövőre vehetek ebben a csodában részt, mint szereplő. Testileg fáradt vagyok, de a lelkem úgy fel van töltődve, mintha egész héten töltőre lett volna rakva. Alig várom, hogy jövőre újra belecsöppenjek a nagy munkába. Bennem már indul a visszaszámlálás.” (N.R.L. 11. évf.)

„Nagyon örültünk annak, hogy Palánki Ferenc püspök atya most itt tudott maradni a misztériumjátékon. Az is jó, amikor ő mutatja be a szentmisét, de igazából nekünk az a fontos, hogy lássa, min dolgoztunk együtt egy hétig. Nagyon örülünk annak, ha meg tudja nézni a misztériumjátékot, de azt is megértjük, hogy sokszor egy napon több helyre is várják őt.” (N. I. 10. évf.)

„A többiekkel egymást segítve mentünk át a próba napjain, támogattuk egymást, és így tényleg minden sokkal könnyebbé vált. Nagy élmény volt látni, hogy a misztériumjátékokban mindenki mennyire bele tudta élni magát a szerepébe, és teljesen hitelessé vált emiatt az egész. Igaz, hogy testileg lefárasztott, viszont lelkileg annál inkább csak feltöltött. Mélyebben gondolok ezáltal a nap által az Eukarisztiára, és mélyebben belelátok a nagy csodába.” (S.M. 9. évf.)

“Hatalmas csapatépítő ereje van a FAVÉT-nak és nem csak diákok számára. Közvetlenebb kapcsolatba kerülünk Éva tanárnővel, valamint Csaba atyával is. Ez a nap arról szól, hogy ismerkedjünk, feltöltődjünk lelkileg, és közelebb kerüljünk Jézus Krisztushoz.” (T.Cs. 11. évf.)

“Ez a nap is nagyon jól tükrözi, hogy mennyire összetartó keresztény közösség vagyunk. Szereplőként ez a második Favétom, de nagyon fura, mert olyan érzés mintha évek óta benne lennék ebben az egész rutinban, mindig nagyon nagy izgalommal várom a próbákat és hát persze a Favét napját is. (...) Nincs olyan dolog, amiért ne vennék részt benne újra. Mindenkinek ugyanakkora szerepe volt szervezésben, akár kellékesként, vagy főszereplőként, de a mellékszereplők nélkül sem mentünk volna semmire. Engem főleg az utolsó jelenet, illetve a zárókép hatott meg: nagyon szép volt és valahol, mintha éreztem volna, hogy Jézus is jelen van velünk, nagyon jó érzés volt.” (A.S. 11. évf.)

“Számomra egy hatalmas élményt, élettapasztalatot és lelki töltődést jelent az, hogy részt vehettem a FAVÉT-on. Megtapasztalhattam, hogy milyen csapatban dolgozni egy cél érdekében mások és a saját örömömre. Nagyon jólesett, amikor társaim látták, hogy mélyponton vagyok, és bátorítottak. (...) Megtapasztalhattam, hogy nem azok a határaim, amelyeket én annak gondoltam eddig, hanem attól jóval nagyobb.” (R.Á. 10.évf.)

“Ha megkérdeznéd, mi volt a legjobb az idei FAVÉT-ban, akkor hezitálás nélkül mondanám, hogy a közösség. Tudom, tudom, ez eléggé sablonosan hangzik, de ha itt vagy, akkor megértheted, miért írom ezt. A próbák alatt és azokon kívül is jól éreztük magunkat EGYÜTT. Annyira sok ember tette jobbá a napomat/hetemet (és nyilván másokét is) a maguk színes egyéniségével, bátorításaikkal vagy csak szimplán egy-egy kedves szavukkal. Még az én olykor igen antiszocialista lényem is remekül feloldódott a csoportban, amit ezúton is szeretnék megköszönni mindenkinek.” (B.L. 11. évf.)

“Számomra az ez idei FAVÉT rendkívül elgondolkodtató és megható volt. Az év témáját személy szerint először kissé megfoghatatlannak éreztem. (...) A kemény munka és kreatív probléma megoldások mellett nagy szükségünk volt a kitartásra és türelemre. Beleélni magunkat a szenvedő és a csodát átélő nép helyébe nem mindig volt könnyű. De megérte. Olyan katarzist élhettünk át, és a nézők is, ami nem mindig adatik meg. Csak jó visszajelzéseket kaptam és tanáraink büszke dicséreteit. Semmiképpen se hagytam volna ki ezt az élményt, alig várom a jővő évi FAVÉT-ot.” (T.F. 11. évf.)

“Hálás vagyok hogy aktív részese lehettem a FAVÉT rendezvénynek ,életemben először. Elmondhatatlan és leírhatatlan élmény volt ez a nap. Az előkészületek alatt megtapasztaltam a közös munka szépségét, azt hogy mindenki tud valamiben segíteni. (...) Együtt nagyon sok mindenre vagyunk képesek és láttam, hogy nincs olyan feladat, amit szeretettel ne lehetne megoldani. (...) Azt kívánom hogy mindenki tapasztalhassa meg ezt a szeretetélményt.” (K.A.Z. 6. évf.)

“Nagyon örültem hogy részt vehettem az idei FAVÉT-on kilencedikesként. Óriási élmény volt és rengeteg új embert ismerhettem meg, sokat tanulhattam az adott témában ami a Kenyér és Bor volt.” (K.L. 9. évf.)

“Ebben az évben szereplőként vettem részt a kis- és nagy misztériumjátékban is. Amikor elkezdtük, már akkor tudtam, hogy megéri készülni rá. Sokszor volt olyan, hogy legszívesebben befeküdtem volna két pad közé és aludtam volna akár csak tíz percet, mert annyira kimerült voltam. Sokszor volt, hogy összekavartam, melyik jelenet jön melyik után, ezért rossz helyen álltam vagy nem időben mentem fel, ami aztán nagyon bántott. Sokszor volt, hogy láttam a szervezők arcán, hogy képtelennek és megoldhatatlannak látják a helyzetet, de magabiztosan állíthatom, hogy megérte. Megérte bármennyi fáradtság, minden kétségbeesett pillanat és könnycsepp. Ott állni, Jézus Krisztus nevében több, mint 600 ember előtt, elmondani valamit, amit a lelkünk üzen, megmutatni, hogy mindent felülmúl a szeretet és a kitartás, ami a csapatunkat tartotta össze, életem legszebb emlékei közé sorolható... Hófehér ruhákban a tapsvihar előtt állni, boldogan egymásra tekinteni, megfogni és megszorítani egymás kezét: Sikerült! Kívánom, hogy minden ember tapasztalja meg az életben, milyen!” (N.K. 11. évf.)

“Hogy mit adott nekem az idei FAVÉT? Új barátságokat, több bizalmat, szorgalmat, felejthetetlen érzéseket. Ez volt az első év, amikor szerepeltem a nagy misztériumban. Nagyon aggódtam mivel mindenre figyelni kellett, az arckifejezésre, mozdulatokra. Néha már az utolsó erőnkből próbáltunk, de tudtuk miért tesszük ezt. Szerencsére nagyon jó szerepeket kaptam. Az Istentől kapott ajándéknak kellett örülnöm. Szerintem azért nem volt nehéz, mert minden nap egy ajándék és minden nap kapunk valamit, amiért hálásak vagyunk Istennek. Számomra olyan sokat jelentett, hogy lehet, valakinek most adjuk meg az első lépést a kereszténység, vagy a Biblia olvasása felé. Úgy gondolom, nagyon sok embert megérintett a találkozó.” (T.B. 11. évf.)

“Nekem ez a FAVÉT különleges volt, különleges témával, és különleges emberekkel. Nem gondoltam volna, hogy ennyire sok bibliai történet van a kenyérről és a borról. A nagymisztérium alatt, az első sorból tátott szájjal néztem az eseményeket. Az, hogy kórustag lehettem egyrészről megtiszteltetés volt, másrészről pedig, óriási felelősség. Ez a FAVÉT lelkileg feltöltött és magával ragadott a lelkesedés és a sok mosoly, amit kaptam. Számomra a FAVÉT évről-évre csodálatosabb.” (K.H. 10. évf.)

“Az idei FAVÉT-ot szerintem teljesen máshogy éltük meg. Nem csak azért, mert szervezők voltunk, hanem a téma miatt is. Az idei téma a kenyér és a bor volt, ettől az elején egy kicsit tartottunk, hogy nem lesz elég jelenet a misztériumjátékhoz. Aztán alaposabb átgondolás után rájöttünk, hogy az eucharisztia több helyen feltűnik, mint gondolnánk. Rengeteget készültünk, sokáig tartottak a próbák, de mindez megérte, mivel tanáraink, diáktársaink és szüleink arcán azt láttuk, hogy célba ért a misztériumjáték üzenete. És az előadáson éreztük az Ő jelenlétét. Szerintem sokunknak egy Isten közeli élmény volt.” (N.D.R. 12. évf.)

“Egy olyan szintű lelki feltöltődést adott ami teljesen feltöltött nulláról százra. Elképesztő érzés volt azt végigélnem, hogy mindenki engem néz, és akarattal csinálom a szerepemet. Naná, hogy jövőre is jövök.” (I.O. 10. évf.)

“Felemelő érzés volt valamit tenni a közösségért és megmutatni milyen egy szentimrés diák! A szereplés segített új barátokat szerezni és előhozni belőlem valami újat!” (V.D. 11. évf.)

“Számomra az idei FAVÉT azért volt más, mint az eddigiek, mivel végzős vagyok és ez volt az utolsó, amin szereplőként és szervezőként vehettem részt. Nagyon sokat igényelt belőlünk a FAVÉT, mivel sokat készültünk rá, kevesebbet aludtunk, rá kellett jönnünk, hogy hogyan tudunk összedolgozni a társaimmal, és hogyan tudjuk a legjobban átadni, amit szeretnénk egy igényes műsor keretében. Személy szerint nekem, de talán minden szereplő és szervező nevében mondhatom, hogy igazán lángolt a szívünk. A témával kapcsolatban pedig... Úgy érzem, hogy a készülődés alatt és a FAVÉT napján valóban felismertük Őt, mint az emmauszi tanítványok a kenyértörésben.” (Zs.Zs. 12. évf.)

A találkozóra készült két darab összesen 18 m2-nyi felületű az Eucharisztia szimbólumait a kenyeret és a bort ábrázoló festmény is. A képet egy héten keresztül festette Rubóczki Béla festő, restaurátor, valamint Miló Eszter és Gajdos Petra 10. A. osztályos tanulók.
A kép elnyerte Fábry Kornél atyának is a tetszését, közbenjárásának köszönhetően a 2020-as NEK egyik helyszínen díszletként fog szolgálni.

A FAVÉT 2019-en készült videóanyagot néhány héten belül közkinccsé tesszük, és természetesen várunk mindenkit nagy szeretettel 2020-ban is a FAVÉT-ra, de előtte még 2020 szeptemberében találkozzunk Budapesten, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson.

Szeretettel köszöni a részvételt minden szereplő, szervező, segítő, Rubóczkiné Kiss Hajnalka kellékes, Orosz Erzsébet díszlettervező nevében Nagy Csaba atya és Nagy Éva tanárnő főszervezők.

Legyünk szuper keresztények! Ámen!

Nagy Éva, Nagy Csaba és a diákok
Fotó: Rubóczkiné Kiss Hajnalka, Zagyva Klára tanárok, sajtóapostolok, Hubai Levente tanár

Örömhír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye