Az ugandai származású Pater John Baptist Bashobora november második hétvégéjén tartott lelkigyakorlatot a füzérradványi római katolikus templomban, közel kétszáz hívőnek a következő mottóval: „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled” (Mózes 31,6–8).

A Hegyközi Karizmatikus Megújulás Mozgalom évente 4-5 alkalommal szervez lelkigyakorlatokat, amelyekre az ország különböző részeiről, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyéből és határon túlról is érkeznek hívek, lelkipásztorok. A karizmatikus lelkigyakorlatok előadói rendszerint más országok, kontinensek misszionáriusai, akik karizmájuknak megfelelően előadásaikkal, gyógyító, szabadító imáikkal erősítik és mélyítik a jelenlévők hitét.

Bashobora atyát különleges élete, már gyermekkorában megmutatkozó szilárd hite és Isten iránti korai elköteleződése erősítette abban, hogy Jézushoz hasonlóan növekedjen korban, bölcsességben és kedvességben.
A nehéz és veszélyes körülmények között élő John Bashoborához gyermekkora óta nagyon közel áll Jézus, mindig is a legjobb barátjának tekintette Őt.
Két éves volt, amikor édesapját megmérgezték, édesanyját elzavarták a családból, mint később – felnőtt korában – megtudta, mindezt a szörnyűséget a nagybátyja felesége, a mostohaanyja követte el, mert féltékeny volt a családjukban uralkodó szeretetre.

Bashobora atya elmondta, már kicsi gyermekként szembe kellett nézni a szeretetlenséggel, félelemmel, magánnyal, hiszen mostohaanyja számtalan esetben az életére tört, meg akarta mérgezni, de Isten csodával határos módon megmentette őt.

Amikor 1972-ben pappá szentelték, a mostohaanyja bocsánatot kért az ellene elkövetett bűnökért, és azt is elárulta, hogy az édesapja halálát ő okozta. Az atya elmondta, nagyon nehéz volt a megbocsátás. A történethez hozzátartozik, hogy ő ugyan megmenekült, de a mostohaanyja gyermekei és azok házastársai később mindannyian AIDS betegségben haltak meg, 36 gyermeket hagyva árván. A taníttatásukról és rajtuk kívül még több ezer afrikai árva gyermek támogatásáról Bashobora atya gondoskodik.

Az ugandai misszionárius gyermekkori szenvedése, nehéz élete Jézus utáni vágyakozásában és a Vele való szoros kapcsolatban teljesedett be.
Már négy éves korában Jézushoz akart hasonlítani, tudta, hogy ehhez a lelkének, de még a ruhájának is tisztának kell lenni. „Ez volt az én imádságom Krisztushoz”– mondta az atya, majd 6 éves korában hallotta először Jézus megtalálásának történetét, és azt gondolta, ebben is követni fogja Őt. Így tehát engedély nélkül elment a templomba, hogy Jézushoz hasonlóan a bölcsekkel beszélgethessen. A mise végén átvágta magát a tömegen és látta, hogy néhányan ott maradtak imádkozni. Odament tehát mindegyik „bölcshöz”, de nem tudott nekik mit mondani. Arra viszont nagyon büszke volt, hogy a családja kereste őt, felelősségre vonták, és örült, hogy megtalálták, mint Jézust. Akkor már tisztán érezte, hogy olyan akar lenni, mint Ő, éppen ezért a papi hivatás gondolatát dédelgette magában.

Talán a mély lelki tisztaságának, Jézushoz való rendkívüli közelségének köszönhetőek különleges karizmái, amellyel megáldotta őt Isten, hogy az Ő dicsősége az emberek segítésében megnyilvánuljon. Evangelizációs körútját az egész világon csodák kísérik, tanításai, gyógyító imaszolgálatai világszerte ismertek.

A 73 éves afrikai misszionárius füzérradványi lelkigyakorlatát fiatalokat meghazudtoló frissességgel, lendülettel, energiával tartotta – olykor órákon keresztül –, mindvégig ébren tartva a hallgatóság figyelmét. Különleges képességének köszönhetően Jézus Krisztus szeretetében látta a jelenlévők testi-lelki fájdalmait, és a Szentírás szavait idézve gyógyító imákat mondott értük, megmutatta, tanította, mit jelentenek, mire szólítanak fel Jézus kijelentései: „...mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle” (Jn 15,16). Mindezt csak hittel lehet elérni: „Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen” (Mt 17,20).

Érthetetlen, hogy a keresztények miért kételkednek Jézus egyes, pl. a gyógyulásokra vonatkozó szavaiban. Ő gyógyított, csodákat tett, és továbbadta e hatalmát minden megkeresztelt embernek: „Gyógyítsátok meg a betegeket s hirdessétek: Közel van hozzátok az Isten országa!” (Lk 10,9).

Bashobora atya szoros kapcsolatban áll Istennel. Kérte, hogy engedjük be mi is a Szentlelket életünkbe, hogy kapcsolatba kerülhessünk Jézus Krisztussal. Mint mondta, Jézus sem magától cselekedett: „Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van” (Jn 14,10).
Hogyan lehetnénk képesek a gyógyításra? „Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek, s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, bármit kértek a nevemben, megteszem nektek” (Jn 14,12-14).

Bashobora atya a lelkigyakorlat során bemutatott szentmisék prédikációiban a következő gondolataival is tanította a résztvevőket: „Jézus rám tekint és örvendez, ahogyan lát engem. A legfontosabb, hogy hitünk legyen Jézus Krisztusban. Nap mint nap mindig azzal a napi igével imádkozzunk, amit Istentől kaptunk. Fontos, hogy minden nap prófétai módon olvassuk a Szentírást, mert a próféta meghallgatja Isten igéjét és annak megfelelően él.

Jézus Krisztus arra is figyelmeztet a feltámadás kérdéséről szóló (Lk 20,27–39) igeszakaszban, hogy ne én legyek az életem első számú résztvevője. A legfontosabb, hogy egységben maradjak Jézus Krisztussal, és akkor részese leszek annak a boldogságnak, amiről Szent Pál azt írja, hogy amit ezen a világon látunk, csak árnyéka annak, amit odaát megtapasztalunk. Képzeljük el, hogy valakivel találkozunk, és az árnyékunknak köszön, majd továbbmegy. Pedig ha meglátna bennünket sokkal nagyobb élményben lenne része. Az az öröm és boldogság, amit itt megtapasztalunk, csak éhessé tesz minket a földöntúli boldogságra.

Egyszer észrevettem, hogy elkezd fogyatkozni a hajam, és aggódni kezdtem emiatt. Akkor este misére érkeztem, és a pap barátom megkért, hogy prédikáljak helyette, mert ő nem készült. Én sem készültem, de tudtam, hogy ki az, aki felkészít bennünket. Akkor az Úr az evangéliumon keresztül a szívemhez szólt a hajammal kapcsolatban. Azt mondta nekem, hogy: „Nektek minden szál hajatokat számon tartják. Ne féljetek hát!” (Mt 10,30-31). Jézus azt mondta, a hajad szálát is számon tartom, tudom hova hull le, és az utolsó napon helyreállítok benned, rajtad mindent. Tehát nem veszítettem el a hajamat, várom, hogy visszakapjam.

Van valami, amit nem szabad elfelejtenünk. Mindent úgy éljünk meg, ami az életünkben történik, hogy tudjuk, van feltámadás. A lábunk és mindenünk helyreállítódik, meggyógyul. Sokan vannak, akik öregkorukig várnak, hogy meggyónják bűneiket. Nem kell addig várnunk, hogy meglássuk a mennyek országát, ebben most is részesülhetünk, ezért örvendezzünk. Szent II. János Pál azt mondta, a mennyország nem egy ház, azt nap mint nap megélhetjük Jézus Krisztusban. Ez megvigasztal engem, és minden nap egyre jobban növekszem, hogy fejlődhessek az Úr szintjéhez. Jézus lejött hozzánk, növekedett korban, bölcsességben és kedvességben, és most egy olyan helyen van, ahová még senki más nem juthatott el, de bennünket is magához akar emelni. Ne álljatok meg tehát ezen az úton, hanem naponta növekedjetek!

Jézus születése mindennél fontosabb

Karácsonykor különösen is figyeljünk arra, hogy ne mi kerüljünk az ünnep középpontjába a lázas készülődéssel, ajándékvásárlással, karácsonyfa-állítással, hanem Jézus Krisztus. Izaiás próféta azt mondja: mi az ő fájának ágai vagyunk, amihez kapcsolódnunk kell. Ha nem ezt tesszük, akkor kiszáradunk és hasznavehetetlenné válunk. Első karácsonyi emlékeim közé tartozik, hogy az éjféli mise végéig nem ehettünk húst. Mennyire vártam már a pillanatot, hogy húst ehessek! Amikor feltették a húst a tűzhelyre, éreztük a finom illatát, de azért nem ehettünk belőle, hogy megtanuljuk, Jézus születése még ennél is, mindennél fontosabb.

Menj és evangelizálj!

Ne félj attól, hogy aktivizáld az emberek hitét, te egy szegletkővé válhatsz. Imádkozz a gyógyulásokért! Jézus azt mondja, menjetek és gyógyítsatok, űzzétek ki az ördögöket az én nevemben! Hatalmunk van arra, hogy gyógyítsunk.
A mise végén Jézus példájára mondja a pap: menjetek és hirdessétek Isten országát. Ebben a küldetésben nemcsak arról van szó, hogy beszéljünk a mennyországról, hanem tettekben is meg kell mutatnunk Isten országát és növekednünk kell a hitben.

Bashobora atya igen gazdag, mély gondolatai, a lelkigyakorlaton megtartott esténkénti szentségimádások, a közös, szívből jövő dicsőítések felemelő, sokak számára életre szóló élményt, hitben való elmélyülést jelentettek.

A lelkigyakorlatot követő hétfőn az atya a miskolc-diósgyőri római katolikus templomban tartott esti programján azt hangsúlyozta, hogy megbocsátás nélkül nincs gyógyulás. A népes közösség szentmisén és szentségimádáson vett részt, melyek során gyógyító és szabadító, közbenjáró imákban részesült. Másnap a plébános atya meghívására ellátogatott Pálházára, a helyi általános iskolába is, ahol énekelt és beszélgetett a kicsikkel, mesélt arról, hogyan élnek és tanulnak az afrikai gyerekek, majd megáldotta a diákokat.

A füzérradványi lelkigyakorlat során szolgálatot végeztek: a HKM (Hegyközi Karizmatikus Megújulás) szervezői, a HKM dicsőítő csapata, a Hegyköz plébánosai és vendégpapjai, tolmácsolt: Papp Eszter és Varga Enikő, valamint Fedorka Zsolt atya és Laczkó István atya.

Pater John Baptist Bashobora pappá szentelése (1972) után lépett be az ugandai Szent Kereszt Kongregációba és Indiába ment noviciátusba. Ezután Rómában doktorátust szerzett teológiából és egyetemi diplomát pszichológiából; szakdolgozatát a Lélek tisztánlátásáról írta. Római katolikus papként dolgozik Ugandában, egyházmegyéjének területén, ahol a Karizmatikus Megújulás egyházmegyei koordinátora. Népszerű előadó: 2013-ban Varsóban több mint 60 000 katolikus gyűlt össze egy általa vezetett imatalálkozóra, de gyakran szolgál az USA-ban is nagy tömegek előtt. Hazájában árvaházakat építtetett és iskolákat alapított. Létrehozta a Krisztus Barátai Alapítványt, amely otthont, iskolát és egészségügyi ellátást nyújt több mint 6000 Ugandában élő olyan árvának, akik elveszítették a szüleiket a háború vagy az AIDS miatt. Összegyűjti az elhagyott, szeméttelepeken élő gyerekeket is; evangelizációs útjain nekik, az árvaházaknak és iskoláknak gyűjt adományokat.

Kovács Ágnes
Fotó: Szemenyei Péter atya, Hulják Péter, Papp Eszter, Szoboszlay Marcell