Szenes István FSV plébános, prior (Vianney Testvérek Közössége) vetítettképes előadást tartott „Visszatérés Emmauszból Jeruzsálembe. Közös felelősségünk a felnövekvő nemzedékért” címmel november 9-én, Pócspetriben az Életek az életért – III. Életvédő Konferencián.

István atya útkereső gondolatait Ferenc pápa Christus Vivit kezdetű apostoli buzdítása ihlette, amely az emmauszi tanítványokról szóló evangéliumi szakaszt ajánlja vezérfonalul az ifjúság irányába folytatott lelkipásztori küldetésnek. Fontos tisztázni, hogy amikor azt mondom, pasztoráció vagy lelkipásztorkodás, akkor ez alatt mindnyájunk tevékenységét értem, akik bármilyen módon kapcsolódunk – vagy kapcsolódni fogunk – az ifjúság neveléséhez. A végső cél visszatérni Jeruzsálembe, a Jézus által egybehívott közösségbe, ahol vele lehetünk. Isten keres minket. Megtestesül, s emberségében Ő maga „bejár egy belső utat, kríziseket él meg az életében, keresi a küldetését. Ezáltal Isten egészen közel került az emberhez, s így mi magunk is odaléphetünk másokhoz, a kereső fiatalokat is megszólíthatjuk.

Ahhoz, hogy küldetésünk gyümölcsözővé váljon, szükséges, hogy világosan lássuk a célt, illetve azt is, hogy milyen környezet segíti elő a növekedésüket. Az egyik legfontosabb pedig, hogy önmagunkba tekintve megállapítsuk, jelenleg alkalmasak vagyunk-e arra, hogy Jézus rajtunk, mint kísérőkön keresztül elérje az ifjúság szívét. A felnövekvő nemzedék is az emmauszi út kezdetén jár, önmagukra találásuknak útján, miközben megélik a sötétséget, s próbálkozásaik megannyi kudarcát. Sebződnek és sebeznek. A mi feladatunk, hogy az ifjúságot az emmauszi útra vezessük. A végső cél pedig Jeruzsálem. Eljutni abba a közösségbe, ahol fejlődhet, növekedhet, eljuthat ahhoz, akit felismert. Az egyik legfontosabb üzenet, amit el kell juttatni az útkereső fiatalnak: Szeretlek úgy, ahogy vagy. A fára mászó Zakeus kissé nevetségessé teszi magát, miközben keresi Jézust. Talán úgy tudja, hogy keresi önmagát. Ilyen keresés van a magát sokszor nevetségessé tevő fiatalban, amikor bugyuta divatokat kezd követni. Ez egy kiáltás, amit nekünk nem elvárásokkal és feltételekkel kell megtorolnunk. Elfogadott vagy, ahogy vagy – ezt kell elültetnünk a lelkükben. A mondat második fele annak a szívében születik meg, akinek mondjuk: Nem akarok olyan maradni, amilyen vagyok. Ha szabad lennem, szabad változnom. Emmausz útján a gyógyító Jézussal találkozhatunk. Zakeus szívét eléri Jézus álarcokat lebontó szeretete, így talál rá arra, hogy ki ő valójában. S így, ha a fiatal rátalál Istenre, elindulhat Jeruzsálem irányába, ahol lényeges, hogy egy hívó közösség várjon rá. Olyan közösségre van szükség, amely megosztásból él, feltárják az Istennel való találkozásuk élményét, értékelve egymás útját az azonos cél felé.

Az irgalmasság és megbocsátás a második, aminek uralnia kell ezt a jeruzsálemi közösséget, ahol semmit nem olvasnak a fejére az elkóborolt báránynak, így a kudarcok és az elesések sebeit hordozó visszatérők szabadon növekedhetnek Isten feltétel nélküli szeretetének bizonyosságában. Olyan környezetre, otthonra van szükség, ahol a közösség tagjai között a kölcsönös egymás iránti bizalom növekedésnek indul és nyitottak a befogadásra. Ebben a közösségben pedig fontos, hogy mindenkinek legyen feladata. Kell egy közösségi tér, ahol szabadon mozoghatnak, amit magukénak érezhetnek, s ahol önmaguk lehetnek.

Milyen a megfelelő kísérő ezen az úton? A kísérő nem azt jelenti, hogy a krisztusi tökéletesség magas fokán van. A hitelesség ennél sokkal összetettebb. Ahhoz, hogy Krisztusra találjanak azok, akiket kísérünk, éppen az esendőségünk vagy annak felvállalása szükséges. A kapcsolatban szintén Jézus példája van előttünk: a feltétel nélküli szeretet, a kitaszítottaké is. Ez a második pillér. A harmadik pedig a tanítás. Amikor az ember – így a fiatalok is –, megismerik Isten mérhetetlen szeretetét, megszületik bennük a vágy, hogy még többet megtudjanak Róla és viszontszeressék. Ekkor válik igazán befogadóvá a tanításra és a jóra vezető intelemre. Egy személyes kibontakozást segítő, egyszerre gyógyító és tanító lelkigondozás talán segít felfedezni és megélni a Ferenc pápa által megfogalmazott igazságot: A fiatalok nemcsak a jövőben akarnak élni, meg akarják élni a jelent is.

A közösen elfogyasztott ebédet szekcióülések követték. A jelenlévő atyákhoz négy csoportba osztva lehetett csatlakozni, mivel ők vezették a tematikusan felosztott beszélgetéseket. A kialakult csoportokban két fontos kérdés került megvitatásra: hogyan lehet létrehozni, elmélyíteni a tanítás és a közösségi élmény közti harmóniát, s ki hogyan tudna hozzájárulni a maga területén az ifjúság útjához Emmauszból Jeruzsálembe. A kis csoportok tagjai a kellemes eszmecsere során megismerték egymás gondolatait, javaslatait és megosztották egymással tapasztalataikat.

Nadrai-Gergely Klaudia
sajtóapostol, nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház