A polgári egyházközség a város szívében található Kálváriadomb Szűz Mária tiszteletére felszentelt kápolnájának 250. évfordulóját ünnepli ebben az évben. A kolera járvány megszűnésének emlékére épült fogadalomkápolna szeptemberi kálvária búcsúján a hagyománynak megfelelően fekete ruhában vesznek részt a hívek. A nagy járványok idején tették ezt a fogadalmat, amikor szinte állandóan szólt a lélekharang, és a település folyamatosan gyászolt.
( A Kálváriadomb történetéről részletesebben itt olvasható: http://www.dnyem.hu/index.php/item/2527-a-fogadalmi-kapolna-bucsujara-ma-is-fekete-ruhaban-erkeznek-kicsik-es-nagyok-a-polgari-kalvariadomb-tortenete )

Az elmúlt hétvégén, szeptember 13-15-ig Maga László plébános kezdeményezésére háromnapos ünnepségsorozat emlékeztette a híveket őseik hitére, irányította figyelmüket Krisztus keresztjére, hogy növekedjenek hitben, reményben, Krisztus és egymás iránti szeretetben, az állhatatos kereszthordozásban.
Pénteken a Kálváriadomb meghitt csöndjében felcsendülő dallamok gazdagították különleges koncertélménnyel a múltra emlékező közösséget, majd másnap este a hívek gyertyás körmenetben, imádkozva érkeztek a több száz éves temetőkertbe, végül vasárnap a Fájdalmas Anya búcsún püspöki misével, körmenettel zárták az ünnepet. A szentmise végén a képviselő-testületi tagok ünnepélyes ígérettétele is elhangzott.

Maga László helyi plébános a búcsúi mise előtt Palánki Ferenc megyéspüspök atyát köszöntve kérte a híveket, imádkozzanak az ebben az évben ezüstmiséjét ünneplő főpásztor életéért, papi hivatásáért. A püspök atya ezt a hétvégét választotta ki a polgári egyházközség kánoni látogatására, amely során találkozott a testület tagjaival, valamint liturgikus eseményen — a Fájdalmas Anya búcsún — a hívekkel is. A látogatások sorozatát a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megalapításának 25. évfordulóján kezdte el, azóta számos közösség életét közelebbről is megismerte.

A szenvedés elleni lázadás helyett tegyük fel a kérdést, mi annak az üzenete

„Láttam a folyót, melyen minden embernek át kell mennie, s a folyó neve, szenvedés. Láttam a hajót, amely átvisz a folyón és a hajó neve, szeretet.” —Seregély István érsek atya mély értelmű gondolatával kezdte homíliáját Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a búcsúi misén.
Mindannyiunknak át kell mennünk a szenvedés folyóján, keresztet kell hordoznunk, de nem mindegy, hogyan vagyunk jelen küzdelmeinkben. Sokszor megkísért bennünket az Isten elleni lázadás, kérdőre vonjuk Őt, miért engedte meg a szenvedést, ahelyett, hogy azt kérdeznénk Tőle, mit akar nekünk üzenni a bennünket ért nehézségekkel.

Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása óta értelmet nyert a szenvedésünk. Ő nem a szenvedést, hanem bennünket szeretett, ezért vállalta értünk a keresztáldozatot. „Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,8). Kiüresítette magát, hiszen valóságos emberként jött a világra — hogy átélje sorsunkat, közösségre lépjen velünk, egy legyen közülünk —, és közben valóságosan Isten is maradt. 30 éven keresztül egyszerű ácsmesterként élte az életét. A püspök atya kérte, gondolkodjunk el ezen, érintsen meg ez bennünket hivatásunk, hétköznapi munkánk, szeretetből másokért hozott áldozatunk vállalásában. Nem legyőzni, hanem szolgálni kell embertársainkat. Az igazi győzelem az önmagunk fölött aratott győzelem, amikor megtagadjuk magunkat és minden nap hordozzuk keresztjeinket.

Hogyan éljük át szenvedéseinket?

Tekintsünk a keresztre és megszabadulunk a bűneinktől, megkötözöttségünktől. Miként, a pusztában vándorló választott nép feltekintett a rézkígyóra, és megszabadult a rá leselkedő veszélytől, úgy, ha Jézusra tekintünk, mi is megmenekülünk a bűntől, hogy ne kelljen meghalnunk, hanem örökké élhessünk. A püspök atya a keresztről, mint Isten végtelen szeretetének jeléről beszélt. Az édesanyák sem kivégzőeszközt rajzolnak gyermekeikre, amikor megtanítják őket a keresztvetésre, hanem Isten szeretetének jelét. Ezt a szeretetet kell megélnünk a hétköznapjainkban.

A szenvedéseinkben Jézushoz hasonlóan másokra figyeljünk!

Jézus Krisztus karjai azért voltak kitárva, mert a szíve is ki van tárva minden ember felé - elmélkedett Isten végtelen szeretetéről a püspök atya. János apostol Istenről szóló tanításában arra is figyelmeztet, hogy Jézusnak még a kereszten, a szenvedése közben is gondja volt ránk. Gondoskodott édesanyjáról, akit rábízott a szeretett tanítványra és ránk. „Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” (Jn 19, 26-27). Jézus nem csak passzív elszenvedője a keresztnek, Ő haldokolva is másokra figyel, mert ez a szeretet.
Az a kérdés, hogy a szenvedéseink, az áldozathozatalunk alatt hogyan viselkedünk. Másokra figyelünk, vagy saját magunkra? Mindezt szeretetből tesszük, vagy dohogva, lázadozva.

Mária állva maradt szenvedésében

„Áll a gyötrött Istenanya” — utalt a főpásztor Mária fájdalmáról szóló szekvenciára, amely a Szűzanya magatartására enged következtetni. Jézus keresztje alatt állt Mária, nem esett össze, nem magára figyelt, hanem Jézusra. Ő adta neki azt az erőt, hogy állva tudott maradni.
Állva tudunk-e maradni a szenvedéseinkben, a fájdalmainkban? Elég erős-e a hitünk ahhoz, hogy megtartson bennünket minden helyzetben, és ne magunkra figyeljünk, hanem azokra, akiket szeretünk? A mai ünnep üzenete: aszenvedésen mindenkinek át kell mennie, de ami átvisz ezen a folyón, az a szeretet.

Tanuljunk meg szeretni, élni a világban. Tudnunk kell, hogy a világ  - amit sokszor elítélünk -, nem a politikai, gazdasági, vagy saját egzisztenciális helyzetünktől változik meg, hanem akkor, ha mi változunk meg. Magunkon kell tehát kezdeni a változást, viszonyítási alapnak tekintve Jézus tanítását, valamint példaképünk és közbenjáró segítőnk, a fájdalmas Szűzanya magatartását, akinek az élete mindig Jézusra mutat. Mária annak örül, ha gyermekei középpontjában a Fia áll. Mutassuk meg, hogy Máriának jó gyermekei és Jézusnak jó követői vagyunk, merjük felvenni keresztünket minden nap. Ne azért, mert szeretünk szenvedni, hanem mert szeretjük a ránk bízottakat — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye