Elmélkedés és gyakorlati útmutatás, tapasztalatok és elképzelések megosztása az ifjúsági lelkigyakorlatokról – ezzel hangsúlyozták a tudatos tanévkezdés fontosságát a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye iskolalelkészei, rendszeres lelkigyakorlatot vezető papjai és az ifjúságpasztorációt segítő világi munkatársai 2019. szeptember 11-én a Nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya főplébánián.

Demjén Péterné Rivasz-Tóth Kinga, Elek László SJ, illetve Horváth Ferenc SJ, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium munkatársai tartottak képzést a résztvevőknek. A miskolci középiskola iskolalelkészségét vezető csapata az Ignáci Pedagóigai Műhely lelkületében érkezetek egyházmegyénkbe, miszerint „Növekedjünk együtt hitben és hivatásban!”. A képzés hangsúlyát az „együtt” adta meg. Mire hívta fel a figyelmet ez a kifejezés? Az együttműködésre. Az együtt működésre.
Számos kérdés hangzott el, amely megalapozza a lelkigyakorlatok mélységét. Mennyire vagyok lelkes? Mi a személyes célom? Kikre számíthatok? Milyen munkatársak vesznek körül és kiben milyen értéket fedezek fel, amelynek megismerésére teret és időt szánok? Figyelek-e mások lélektani fejlődésére?

Mi a lelkigyakorlat lényege?

A kérdések megválaszolása olyan titkok felfedezésére adott lehetőséget, amelyek a lelkigyakorlatok lényegére világítanak rá. Ezek olyan tapasztalatból induló felimerések, amelyek a gyakorlatot vezető és a gyakorlatozó számára is az élő Isten-kapcsolatot segítik elő. Fontos tudatosítani, hogy a lelkigyakorlatok ereje abban rejlik, hogy az egyénekben egy körülményfüggetlen krisztusi magatartásra lépést mozdítsanak elő.

Hogy az elvetett mag kalászba szökkenjen

Mit jelent ez az előmozdítás? Azt, hogy megadjuk a keretet annak, hogy Isten belépjen éltünk aktuális állomásába. Fontos, hogy a gyakorlatot vezető szüntelen kísérje a figyelőt, hogy abban az élethelyzetben, amelyben éppen van, felismerje azt a belső hajtóerőt, amely arra indítja, hogy az elvetett mag kalászba szökkenjen. A lelkigyakorlatot kísérő műveli a talajt, vet, öntöz és ápol, miközben láthatatlanul vagy láthatóan fejlődik a gyakorlat ajándékait tapasztaló mag.

Isten kezébe ajánlva

Az iskolalelkészek, papok, világi munkatársak feladata abban áll, hogy megteremtsék a körülményt, a keretet, az időt és a teret, majd teljes bizalommal és imával felajánlják azt annak a gondviselő Istennek a kezébe, akié az igazi felelősség.
Milyen gyakorlati eszközök szolgálják ezt a kísérést? A játék, a csend, az ima mélysége, a mesélés és meséltetés, az érzékszervek, a szimbólumok használata olyan lehetőségek, amelyek az élő Isten-kapcsolat tapasztalására irányítják a figyelmet. Nem elég azonban ezek megteremtése. Emögött komoly erő húzódik: a gyakorlatvezetők összetartása, képessége az együttműködés alázatára, a rendszeres találkozásra, a sürgető teendők és időkeretek helyén való kezelésére, nyíltságuk az építő kritikára, korlátok felismerésére, valamint a világos és következetes kommunikációra.

Elengedhetetlen az Isten ügye melletti elköteleződés

Az ifjúságért és a működő közösségekért szervezett találkozó, valamint a jezsuiták üzenete abban erősítette meg az egyházmegye munkatársait, hogy elengedhetetlen a jelenlétük és Isten ügyéért való elkötelezettségük. Napjaink kihívása, hogy a fejlődő technológiában, az ismeretek sokrétűségében felfedezzük azt, hogy ezek bonyolultságát és komplexitását a jelenlét és az együttműködés teszi élhetővé és feloldhatóvá.

Szilágyi Eszter
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye