Kaszásné Tóth Judit a nyíregyházi Szent Imre köznevelési intézmény vezetőhelyettese 2019. július 1-től új feladatot kapott Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspöktől, aki őt a kisvárdai Szent László Katolikus Gimnázium, Szakgimnázium, Általános Iskola, Kollégium és Óvoda intézmény vezetésének ellátásával bízta meg.
Kaszásné Tóth Judittal Borús Lászlóné Mariann sajtóapostol beszélget.

— Mennyire érte önt váratlanul ez a felkérés?

— A felkérés hallatán a szó legnemesebb értelmében megrendültem. Szent Pál írja „Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!” (Róm11,33)
A Jóisten nem ad nagyobb feladatot, mint amennyit elbírunk. Püspök atya képesnek lát erre a felelősséggel teljes szolgálatra. Hiszem, hogy a Jóisten erőt ad ehhez a küldetéshez.

— Az „igen” kimondása után ott kellett hagynia előző munkahelyét, a Nyíregyházi Szent Imre Gimnáziumot, eddigi életét, az otthonát, barátait. Hogyan lehet ezt megélni?

— „Ite missa est!” – „Menjetek, küldetésetek van!” – mondja az elbocsátáskor a szentmisét celebráló atya. Ha ez a felszólítás nem érint meg minket, nem válik hétköznapjaink részévé, akkor szinte lehetetlen volna minden távozás onnan, ahol otthon érezte magát az ember, szinte lehetetlen volna minden kezdet, minden lelki és szellemi fejlődés.

— A Szent László katolikus intézmény egyházi fenntartású, tavaly ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. Hogyan szeretné a hitet még inkább elmélyíteni, vonzóbbá és tüzesebbé tenni a következő nemzedék körében, pedagógusokban, dolgozókban?

— Minden korosztály számára a leghathatósabb, a legvonzóbb, ha hiteles, a hétköznapokban megélt személyes példaadásban tapasztalják meg a szolgáló szeretet erejét. Ha ebben munkatársakká tudunk válni, ha közösségi alkalmainkban, zarándoklatainkban felismerjük Isten jelenlétét, akkor jó úton fogunk járni hitünk elmélyítésében.

— Minden nap új arcokkal, új kollégákkal, gyerekekkel, problémákkal és feladatokkal találkozik. Döntéseket kell hoznia úgy, hogy még nem ismeri teljesen az intézményt. Kap-e segítséget egy-egy döntés meghozatalában? Lehet-e mérlegelni, mikor mi a helyes lépés?

— Lehet, sőt mindig kell mérlegelni, hogy mi a helyes lépés. Azt tapasztalom, hogy számíthatok az intézményvezető helyetteseimre. Fontos, hogy elegendő és időben megkapott legyen a döntések meghozatalához szükséges információ. Sokat segít, ha a döntésben érintettek bizalommal fordulnak hozzám, őszintén beszélgetünk, megismerem véleményüket, aggodalmaikat. Úgy gondolom, hogy a döntést nekem kell meghoznom, de kompetens szakemberek meghallgatása is tudja ezt segíteni.

— Előző munkahelyén helyettesi feladatokat is ellátott. A diákokkal szorosan együttműködött ebben az időszakban a Rákóczi Szövetség ifjúsági szervezetének munkáját segítve. Ez a közösség, szövetség mit jelent az Ön életében?

— A Szövetség, mint ahogyan én is, felvállalja a magyar hagyományok ápolását, a keresztény értékrend közvetítését, a jövőbeli magyarság iránt elkötelezett értelmiség kinevelését.
A Kárpát-medence számos Rákóczi szövetségben szolgáló pedagógusával vagyok élő kapcsolatban, bizalommal fordulhatok hozzájuk határon túli kirándulásaink kapcsán, és én is megadok minden tőlem telhető segítséget az anyaországban. Örvendek, hogy diákkezdeményezésre a Szent László intézményben is elindult a Rákóczi Szövetség ifjúsági szervezete. Azon fogok fáradozni, hogy szárnyait bontogató szervezetünk megerősödjön, és a diákutaztatási pályázatokon, vezetőképzőkön, táborokban minél aktívabban szerepeljünk.

— Tudjuk jól, hogy az Istennel való szoros kapcsolat fontos önnek. Hogyan tudja ezt a lelkületet beleszőni mindennapjaiba?

— A teremtésvédelem alapelvei szerint igyekszem élni mindennapjaimat. Isten tenyerén hordoz minket, és munkatársai vagyunk a teremtett világ formálásában. Isten szeretettervében minden teremtménynek értéke és jelentősége van. Épp ezért minden tanítványom ismeri azt az alapelvem, hogy „legalább karnyújtásnyira felelősek vagyunk környezetünkért.”

— Magyar szakos középiskolai tanárként van-e kedvenc idézete, olvasmánya, akár jelmondata?

— A Délvidéken Utasi Jenő atya plébániájának kertjében egy „útjelző táblán” áll egy Nagy Gáspár-idézet a Jegyezvén szalmaszállal című versből: „... de a remény sohasem meghaló, /ha minden utolsó szalmaszál/ ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!”

— Valamennyien igyekszünk úgy élni, hogy valakit példaként állítsunk magunk elé. Önnek ki a példaképe? Van-e valaki, akinek az életszemlélete követendő, követhető egy életen át?

— Természetes, hogy a családi példák meghatározóak, szüleim szorgalma és szolgáló szeretete, édesapám kitartása a sok megpróbáltatásban.
Magyar történelmünkből II. Rákóczi Ferenc fejedelem áll előttem példaképként, mint gondolkodó, lelki ember, az Úr alázatos és imádságos szolgája. Rákóczi, akit magyar kortársai úgy ismertek, mint akire az ősök közösségi tennivalókat hagyományoztak, akit európai kortársai rendkívül tisztességes, egyenes, igaz, a végsőkig bátor embernek ismertek, akiről Vallomásaiból kiderül, hogy Szűz Máriával, a Magyarok Patrónájával bensőséges lelki kapocs kötötte össze.

— Örömmel látjuk, hogy aktívan bekapcsolódik a kisvárdai egyházközség életébe. Részt vett az általuk szervezett Családi napon, a máriapócsi gyalogos zarándoklaton, az énekkari családi kiránduláson Lengyelországban. Miért fontos Önnek a családokkal való közösség kiépítése? Vannak-e ötletei, amivel még szorosabbá lehet szőni a köteléket az intézmény és az ide járó gyermekek és szüleik között?

— A communio – a közösség keresése Istennel és embertársainkkal alapvető keresztény érték. A társadalom, a nemzet legalapvetőbb sejtje a család. Épp ezért nem elég az egyén megerősítése a keresztény hitben, szükség van a családok szellemi és lelki támogatására. A találkozás, az együtt töltött minőségi idő, az informális kapcsolatokban is közvetített keresztény nevelési értékek együttesen segítik azt, hogy egy irányban tudjunk haladni az értékelvű nevelésben.
A pedagógusok eddig is sokat tettek a közösség építéséért. Szeretettel hívtam a szentlászlós családokat az egyházközségi gyalogos máriapócsi zarándoklatra, családi jó gyakorlatok megosztására. Továbbra is számítok a Szent Orsolya Rend jelen lévő tagjainak segítségére a családok érzékenyítésében a közösség szolgálatára.

— Mindannyiunknak vannak rövid és hosszú távú terveink. Önnek az intézménnyel kapcsolatban melyek ezek?

— A minőségi oktatás és nevelés tárgyi feltételei sok szempontból adottak intézményünkben. Modernizálásra, bővítésre azonban szükség van. Az egész évben használható közösségi terek kialakítása sürgető feladat, ezért is van szükség egy díszteremre. A külső terek is tovább fokozzák majd a gyermekközpontúság erősítését és a közösségi szemlélet megvalósítását. Rövidtávon a játszóterek megújításával, parkosítással, fásítással, hosszútávon tanösvény kialakításával tesszük otthonosabbá környezetünket.
A mennyiség soha nem helyettesítheti a minőséget. A minőségi oktatást a minőségi nevelés tudja megalapozni. A minőségi nevelést hosszú távon a keresztény pedagógia iránti minél szélesebb körű elkötelezettség és a családok keresztény értékrendjének formálása tudja megerősíteni.
A tehetséggondozás és felzárkóztatás rendszerszemléletű megszervezése, tehetségpont kialakítása és működtetése lesz az egyik mozgatórugója a minőség biztosításának. A zenei nevelést hosszútávon az intézménybe integrált alapfokú művészeti iskolában képzelem el, az idegennyelvi oktatás megerősítését alapfokon két tannyelvű képzés elindításával.

— Van-e olyan általános irányelv, amit minden egyházi iskolában feltétlenül meg kell valósítani?

— A szép, az igaz és a jó erőterébe kell helyeznünk az egyházi nevelést. Minden egyházi iskolában meg kell hogy érezzék neveltjeink az emberi jóságot. Fel kell ébresztenünk a vágyat tanulóinkban az igazság és a létezés értelmének keresésére.

— Említette Igazgatónő, hogy szeretne minél több időt a gyermekek, diákok körében tölteni. Mennyire tud pedagógus maradni vezetői feladatai mellett? Hogyan lehet helyesen áthidalni az igazgatói szék és a tantermek közötti távolságot?

— Pedagógusnak kell maradni, hiszen hivatásunkat akkor tudjuk beteljesíteni, ha a gyermekeket, fiatalokat elvezetjük az értékek ismeretére és az értékelvű életre. Szeretném minél jobban megismerni diákjaink sokféle területen kibontakozó talentumait. Az óralátogatások mellett a közösségi programok, az ifjúsági szervezetek nyújtotta lehetőségek, a lelkiségi mozgalmak, a találkozás informális helyzetekben, az odafigyelés egymásra mind-mind lehetőség a távolság áthidalására.

— Mit üzen a Szent László katolikus intézmény munkatársainak, tanulóinak, a szülőknek? Mit vár tőlük?

— Emberségünk közösségben bontakozik, fejlődik. Munkatársak, tanulók és szülők, éljük meg együtt minél mélyebben a keresztény közösség biztonságot adó, megtartó erejét. Akarjunk és merjünk Istennel közösségben lenni, egymásért és a közösségért tenni!

Borus Lászlóné sajtóapostol – Kisvárda

Az interjú megjelent az Örömhír őszi (2019. XV. évf. 3.) számában.