Idén márciusban az érdeklődők számára megnyitotta kapuit a segítőnővérek nyíregyházi rendháza, hogy bepillantást engedjen a Segítő Nővérek Társai világi közösség mindennapjaiba. A rendezvényen a látogatók Parádi Pálné Magdolna, a Segítő Nővérek Társai magyarországi vezetője, valamint Tegzes Katalin budapesti segítőnővér előadásait hallgathatták meg. Házigazdánk Tomka Magdolna nővér volt, az előadókat pedig Lakatos Marianna hittanár hívta meg, aki maga is nemrégiben csatlakozott a Segítő Nővérek Társai világi közösséghez.
Katalin nővér és Parádiné Magdolna diaképes vetítése bemutatta a rend hazai fejlődését az 1989-es indulástól napjainkig, valamint a nemzetközi szervezet mindennapi életét és elfoglaltságait. A nővérek az előadás végeztével készségesen válaszoltak a látogatók kérdéseire is.
Az alábbiakban Tomka Magdolna, Tegzes Katalin és Parádi Pálné Magdolna nővérekkel beszélgetünk a szerzetesrendről.

— Mit tudunk a rend alapításáráról?

— Tomka Magdolna: Az alapítás után három évvel, 1859-ben vette át a rend a Jézus Társasága (jezsuiták) rendi alkotmányát és szabályait. A II. vatikáni zsinat hatására a szerzetesi közösség is átdolgozta szabályzatát az alapítási szándékhoz hűen és az idők jeleire figyelve. Az alapítási iratok a szerzetesi élet maradandó forrásainak számítanak. A Közép-Európa Tartomány németországi, ausztriai, magyarországi és erdélyi közösségekből áll. 1897-ben Ausztriában alapították meg az első segítőnővéri közösséget Bécsben, Magyarországon pedig az első rendalapítás Budapesten volt 1990-ben.

— Mi jellemző az önök rendjére?

— Tomka Magdolna: Rendünk jellemzői a Krisztus-központúság, a személy egyéni alakítására, képzésére való figyelés, elmélkedés szentírási szövegekről. Feladatunknak tartjuk a lelkigyakorlatok vezetését-szervezését, a lelki kíséretet, a lelkek megkülönböztetését.
Igyekszünk „mindenben Istent keresni“, hiszen világunkban, hétköznapjainkban, minden tapasztalatunkban találkozhatunk vele és szolgálhatjuk őt szemlélődésben, cselekvésben. A szentignáci lelkiség meghatározza rendi képzésünket a noviciátustól egészen a terciátusig, valamint azt, ahogyan a vezetést értelmezzük, és ahogyan döntéseinket hozzuk. A világban élő szerzetesnőkként, megpróbálunk imaidőnkön túl is kapcsolatban maradni Istennel: „mindenben Istent keresni, és megtalálni“.
Tegzes Katalin: Segítőnővérként a külső ismertetőjelünk a fogadalmi keresztünk. Ez egy ruandai művész alkotása. A kereszt Jézus Krisztusra utal, akit egész életünkben követni szeretnénk. A kereszt egyben a remény jele is annak, hogy az élet erősebb a halálnál.
A fekete és az ezüst színek váltakozása, a kereszt kiemelkedései és bemélyedései a fény és az árnyoldalakra mutatnak, az örömteli és a fájdalmas dolgok váltakozására, melyek jelen vannak az életünkben, és melyek annak fontos építőelemei. Mindenben és minden által Isten reményt adó jelenlétét tapasztaljuk az életünk útján.

- Hol élnek Magyarországon a rend tagjai?

- Tegzes Katalin: Több helyen az országban: a fővárosban, Csobánkán és Nyíregyházán. A Budapesten található rendházunkat saját rendezvényeink lebonyolítására is használjuk, és szálláshelyként is szolgál az átutazó nővéreknek, akik a világ bármely tájáról érkezhetnek. A Csobánkán lévő rendházunk Magyarország rendi központja. Itt a közösségi élethez tartozó szentmiséken, szentségimádásokon túl különböző programokat szervezünk, lelkigyakorlatokat, találkozókat, előadásokat és gyakran még szabadidős elfoglaltságokat is. Sokszor szolgál a világ más pontjain élő nővérek találkozóhelyéül is a ház, ilyenkor együtt töltik el az időt megosztással, közös vacsorákkal, beszélgetésekkel. Nyíregyházán a segítőnővérek március elsejétől új cím alatt találhatóak meg, tavasztól a Sólyom utca 39. sz. alatt várják a lelki segítségre vágyókat.

- Kik csatlakozhatnak a rendhez?

- Tegzes Katalin: Azok a nők, akiknek Isten ezt a hivatást ajándékozza: „A végsőkig elmenni a tisztuló lelkekért”, és akik ezt közösségben és a hármas szerzetesi fogadalomban élik meg. Aki vágyat érez Jézus követésére, valamint aktív, apostolkodó szerzetesi életre érez hivatást, és szeretné ezt segítőnővérként élni, különböző lehetőségeken keresztül ismerkedhet meg velünk.

- Hogyan lehet valakiből segítő nővér, ha már a hivatás ajándékát megkapta?

- Tegzes Katalin: Akik úgy érzik, hogy Krisztust a segítőnővérek közösségében szeretnék követni, és ebben meghozták első elhatározásukat, elkezdhetik a „jelöltségi időt“, amelynek időtartama és helyszíne személytől függően változik. Ez egy lehetőség a mélyebb kölcsönös ismerkedésre és egy első döntés meghozására. A jelöltségi idő meghatározott elemei: rendszeres kapcsolat az egyik, erre kijelölt közösséggel, egy segítő nővér általi lelki kíséret, valamint részvétel egy nyolc napos, személyesen kísért lelkigyakorlaton.
Szeretném még a Segítő Nővérek Társait is bemutatni, akik szintén ezt a karizmát élik. Ők olyan emberek, akik részt kívánnak venni abban a munkában, amelynek mibenléte "megélni Gondviselésről nevezett Boldog Mária alapításának szellemét, Loyolai Szent Ignác lelkiségében, a Segítő Nővérek Családjában“. Ezek a hívek vállalhatják, hogy a tisztulás útján járókat segítik imáikkal, áldozatvállalásaikkal. Így válik az lehetővé, hogy a ma már 163 éves rendhez bárki, korra és nemre való megkülönböztetés nélkül csatlakozhasson.
A nővérek segítséget nyújtanak mindazoknak is, akik Segítő Nővérek Társaiként szeretnének részt venni a rend életében – havi találkozást, évi lelkigyakorlatot és közös szentmise lehetőségét is biztosítanak nekik bárhol a rendházaikban.

- Hol találkozhatnak egymással a rend tagjai, van-e lehetőség kicserélni egymással a tapasztalatokat?

- Tegzes Katalin nővér: Világtalálkozónk Párizsban volt több alkalommal is. Legutóbb 2011-ben és 2016-ban. Itt, Franciaország fővárosában élte életét rendünk alapítónője, Eugénie Smet.
A Szent Ignác-i mondat, „A lelkeken segíteni!“- talált visszhangra alapítónőnk szívében, akinek fontos volt „segíteni az embereknek, hogy elérjék teremtettségük célját“, valamint egészen az Istennel való végleges találkozásukig kísérni őket. Ezekkel a gondolatokkal alapította meg a rendet Gondviselésről nevezett Boldog Mária. Ez áll a világtalálkozóink középpontjában is.”
Már több nemzetközi tanácskozáson is részt vettem, ahol a különböző nemzetek képviselői bemutatták diaképekkel és fényképekkel szemléltetve a hazájukban végzett segítő tevékenységeiknek mibenlétét, majd életvitelükből a csak rájuk jellemző sajátosságokat is megemlítették. Az országok képviselői hoztak a találkozóra jellegzetességeket saját hazájukból, így természetesen a mi asztalunkon is ott voltak a „hungaricumok”. Nagyon fontosnak tartottam minden alkalommal az elhangzott imák erejét.

- Melyik párizsi útja tette a legnagyobb benyomást önre és az imádság mellett hogyan próbálnak még azokon segíteni, akik a tisztulás útját járják, akik Istent keresik kimondva vagy kimondatlanul?

- Tegzes Katalin: Számomra a legemlékezetesebb a legutóbbi út (2016. - a szerk.) volt. Párizsba érkezésem után az alapítónőnk szobájában imádkoztam, kértem segítségét és útmutatását az életemre vonatkozóan. Kaptam is választ, és elindultam az özvegyek megsegítése útján, csoportos foglalkozásokat kezdtem el szervezni és tartani itthon. Budapesten a rendházban beszélgettem azokkal az emberekkel, akik reménytelennek látták életüket az „elvesztett szeretteik” miatt. Később ez lett a fő irányvonala munkámnak, amit a mai napig is nagy eredményességgel végzek. Hiszem, hogy a beszélgetéseink során valóban megszelídült a gyász okozta bánat.

- Miben tér el a civil segítők munkája az apácákétól?

- Parádi Pálné Magdika: Civil foglalkozással is rendelkezünk, például orvos, tanár vagy valaki éppen már nyugdíjas. A rendhez kapcsolódó civil társak szabadidejüket és szaktudásukat ajánlják fel a rendben dolgozó nővéreknek – ki milyen területen jártas, ott segít. A rendben élő idősebb, beteg vagy mozgásképtelen társainkkal is törődünk, felváltva látogatjuk őket. Több templomban vállalunk takarítási munkát, illetve a belső tereket virággal díszítjük. Közös zarándokutakra járunk a nővérekkel, belföldön és külföldön egyaránt.

- Hogyan érintette, mikor megtudta, hogy utazhat „civilként” a világtalálkozóra, és képviselheti Magyarországot?

- Parádi Pálné Magdika: Kicsit hihetetlen volt, amikor megtudtam, hogy utazhatok erre a világtalálkozóra. Akkor még nem olyan régen voltam civil tag, és nagyon megtisztelőnek tartottam, hogy rám gondoltak. Ma már úgy érzem, pótolhatatlan lenne számomra az a sok élmény, amit akkor és ott kaptam. A párizsi rendházunkat áthatja a béke és a nyugalom, ugyanakkor a másokért való tenni akarás. Csodálatos volt látni és érzékelni alapítónőnk egykori lakhelyét, az ő szobáját, íróasztalát. Beszélgetni a rendhez tartozó nővérekkel és közösen imádkozni. Itt szereztem tudomást arról is, hogy milyen egységesen dolgozunk szerte a nagyvilágban.

A rendezvényről megerősödve mentem haza, hiszen ez a karizma különösen időszerű a mai világban, ahol oly sok úttalanság van és annyi útkereső.
Gondviselésről nevezett Boldog Mária buzdítja nővéreit, hogy az egyszerűség, önátadás és az öröm szellemében „imádkozzanak, szenvedjenek és dolgozzanak a tisztítótűzben szenvedő lelkekért”, és ezáltal segítsék az embereket teremtésük céljának elérésében.
Számunkra is meghívás a Gondviselés eszközeivé válni - és nemcsak ebben a húsvéti időszakban.
A Segítő Nővérek Kongregációja több évtizede dolgozik Magyarországon is a lelkek tisztulásáért. Álljon itt zárszóként imájuk, mely talán a legjobban rávilágít arra az elhivatott munkára, melyet napról napra végeznek értünk, mindenkiért:

Ima a tisztulás útján járókért:

Hálát adunk neked Atyánk, mindenható Istenünk,
Gondviselésről nevezett Mária életéért, nagy hitéért és erejéért!
Gondviselésről nevezett Mária!
Te, aki Isten szeretetéért égő láng vagy, eszközöld ki számunkra,
hogy követve szolidaritásod példáját, és azt, ahogyan figyelmed
azokra irányul, akiket ezen a világon
és a túlvilágon elfelejtettek, mi is odaadjuk életünket
azokért, akik peremre szorultak, akiket kitaszítottak,
akiket méltóságukban megsértettek.
Te, aki hitted és élted a határok nélküli szeretetet, segíts
bennünket, hogy jelen legyünk a határhelyzetekben, segíts
félelem nélkül ott maradni, ahol konfliktusok vannak,
ahol betegség van, vagy halál.
Hogy tudjunk vigasztalni ott, ahol szükség van ránk ott,
ahol vagyunk.
Hogy életünk a reménység jelévé legyen, és így Isten
gondviselőivé váljunk.
Hogy amint te magad is, mi is a Gondviselés gondviselői
legyünk ebben a világban.
Hogy igazság és béke uralkodjon körülöttünk, és bennünk.
Hogy mi mindannyian, a Segítőnővérek Családjának Tagjai, élő
lángok legyünk és tanúságot tegyünk arról az
örökségről, amelyet tőled kaptunk.
Kérünk mindazokért, akik éheznek, azokért, akiknek nincs
munkájuk, azokért, akik háborúk miatt szenvednek, mindazokért,
akiknek szükségük van az imánkra.

Járj közben értünk, hogy Isten országa elérkezzen hozzánk!
Ámen

Zagyva Klára sajtóapostol - Nyíregyháza

Forrás: http://segitonoverek.info/