Az elmúlt években a hortobágyi viselet egy-egy darabjával kedveskedtek és fejezték ki szeretetüket az egyeki hívek lelkipásztoruknak, Papp László plébánosnak Jó Pásztor vasárnapján. Idén a legszebb és „legmagyarabb” ruhadarabbal, egy cifraszűrrel lett teljes a viselet, amelyet Bencsik Zoltán egyházközségi világi elnök és dr. Fekete Péter Pál egyházközségi képviselő testületi tag adott át a plébánosnak húsvét negyedik vasárnapján, a szentmisét követően. A hívek jelenlétében Fekete Péter Pál összefoglalta a szűr népi és szakrális üzenetét:

A cifraszűr a magyar népi iparművészet csúcsterméke. A legszebb és „legmagyarabb" ruhadarabnak is nevezik, mert a Nagy-Magyarország határain nem terjed túl, sőt a Kárpát-medencében élő más nemzetiségek is csak a magyar ajkú lakosság határterületein vették át, amelynek talán az az oka, hogy az előállító mesterek, a szűrszabók nem jártak külföldi vándorutakon.

A cifraszűr a XIX. században élte virágkorát. Ez időben a pásztorok nélkülözhetetlen ruhadarabja volt, de a parasztság körében is nagy népszerűségnek örvendett. Fontos társadalmi szerepet töltött be, mert viselete rangot kölcsönzött.
Néphagyományok szerint, a legény addig nem is házasodhatott, amíg cifraszűrt nem szerzett az esküvőre, sőt a leánykérőnél, ha a véletlenül, illetve szándékosan ottfelejtett szűrét korán reggel kitették a ház ereszaljára, akkor nem volt keresnivalója ott tovább. Ha pedig nem tették ki, akkor az azt jelentette, hogy szívesen látják, és szót ejthetnek a házasságról. Megesküdni is leggyakrabban csak cifraszűrben lehetett. A cifraszűr volt a magyar parasztember díszruhája egész életén át.

Györffy István néprajzkutató, így ír a cifraszűrről:
„A szűr a gyalogjáró embernek éppúgy alkalmas, mint a lovasnak. A gyalogosnak könnyű, melegen tartó, eső-szél ellen biztos oltalom. A lovas embernek ezenfelül még a lovát is védi. Szőrén ülő lovas gyakran nyereg helyett is használja, ha pedig leszáll, vagy szekerével megáll, lovait vele takarja be. Verekedéskor a szűr az ütést kitűnően felfogja, ha pedig futásra kerül sor, a nyakból azonnal kivehető. A pásztornak mindene. Oltalma hideg, eső, szél, hó ellen, árnyéka a nyári nap heve ellen. Ezenkívül derékalja, párnája, ülőszéke, takarója”.

XIX. század közepétől a túlnyomó részben virágornamenseket alkalmazó díszítés sorra olyan motívumokat érvényesített, amely kifejezésre juttatta a parasztság önbecsülését, hazafiasságát. Így az új stílusú, a nemzeti öntudattól áthatott díszítőművészetnek közkedvelt motívuma lett a magyar címer. Az 1848-49-es szabadságharc leverése után a magyar államiságot jelképező címer a nemzeti függetlenség jelképeként élt a köztudatban. Ábrázolásának térhódításában kétségtelenül fontos szerep volt az 1867-es kiegyezés után megenyhülő politikai légkörnek, amely kedvezett a társadalmi mértékben igényelt hazafias érzületű népművészet fellendülésének, amelyhez a milleneum is számottevően hozzájárult.

Érdekes tény, hogy a suba szabásmintája szabályos körtemplom-alaprajzot rajzol, úgy a másik jellegzetes ünnepi viselet, a cifraszűr a négyszögletes szentélyzáródású, háromhajós, kereszthajós bazilika meghökkentően pontos alaprajzát idézi, és az is biztos, hogy ahol és ameddig viselték, ott és addig feltétlenül ünnepi öltözéknek számított. A templom nyugati homlokzatának főkapuja, az oldalhajók mellékbejáratai, a kereszthajó "vak" végződései (a szűr ujja is vakon, azaz zacskószerűen végződik, amelyben gyakran bort lehetett elrejteni), a szentélyt a hajótól elválasztó "diadalív" - mind-mind a maguk díszítményeivel, még az oltárt is megidézik.

Ha a magyar népi viseletek, azon belül is a cifraszűr ilyen szempontú vizsgálatát vesszük, akkor legkézenfekvőbb hasonlóság az iszlám vallás imaszőnyegével lehet felfedezni. Amint az metszetét adja az imádkozás építészeti környezetének, addig a mi cifraszűrünk az alaprajzát. Míg előbbivel szembe kell fordulnia a hívőnek, utóbbinál tulajdonosának bele kell öltöznie, mintegy magára öltve az Isten házát.

Az ünnepi alkalmon a rózsafüzér társulatok tagjai imacsokorral fejezték ki, hogy továbbra is imádkoznak papjukért, és papi, szerzetesi hivatásokért.
Húsvét negyedik vasárnapján, a hivatásokért adtunk hálát. Azért, hogy a csöndben megszólaló fölséges Isten most is hív férfiakat és nőket, hogy egészen Isten Országáért szenteljék életüket. Nyeste Tamás első éves szeminarista ezen a hétvégén részt vett a plébánia életében, betekintést kapott arról, hogyan folyik ezen a vidéken a lelkipásztori munka. Szombaton a plébánia ministránsaival találkozott, az esti, illetve a vasárnapi szentmiséken pedig hivatásának történetét osztotta meg velünk. A plébániai nagymise végén őt is köszöntötték az egyeki katolikus hívek.

Dr. Fekete Péter Pál
PlebaniaTeam
Fotó: Papp Ágoston