Mándoki Ernő piarista pap-tanárra emlékeztek születésének 100. évfordulóján, március 23-án, Debrecenben, a Wolaffka úti Szent Antal kápolnában. A szentmisét — amelyen Szegedi Kálmán debreceni plébános is részt vett —, Ruppert József piarista pap-tanár mutatta be, majd megáldotta Mándoki Ernő atya tiszteletére a kápolna falán elhelyezett emléktáblát.

Ruppert József atya homíliájában Isten végtelen türelmes természetéről beszélt. Elmondta, általában az emberek azt gondolják, hogy Isten büntetése áll a velük történt bajok, nehézségek, keresztek mögött. A felolvasott szentírási szakasz (Lk 13,1-8) is arra utal, hogy a zsidók gondolkodása szerint Isten azonnal megbünteti a bűnös embert, mint azokat a galileai férfiakat, akiket Pilátus — félve a zendüléstől — kivégeztetett, valamint azt a tizennyolc embert, akikre rádőlt Siloámban a torony, és agyonzúzta őket. Biztosak voltak abban, hogy ők azért haltak meg, mert bűnt követtek el, és Isten megverte őket. De Jézus szembeszáll ezzel a mentalitással. Nem az Isten büntetése, hanem az ember bűne: mulasztása, bosszúja, pénzsóvársága, haszonlesése, figyelmetlensége áll a tragédiák, természeti katasztrófák, balesetek, betegségek mögött. Nagyon jó példa erre Jézus példabeszéde a termést nem hozó fügefáról. A gazda — aki én vagyok —, azonnal ki akarta vágni a fát, mert nem hozott termést. Mi is azonnal meg akarunk szabadulni azoktól az emberektől, akik nem hoznak hasznot nekünk. De a vincellér — aki maga Isten —, azt mondja, várjunk, hátha jövőre termést hoz. Isten végtelen türelmes, vár, hogy az ember megtérjen.

Majd József atya visszaemlékezett a szerzetesek viszontagságos évtizedeire, a kommunista rendszer egyházellenes tevékenységére, ezen belül az iskolák 1948-as államosítására, majd az 1950-es évre, amikor feloszlatták a szerzetesrendeket. Ruppert atya hangsúlyozta, e mögött sem Isten büntetése áll. Ő furcsa módon nyúl bele az ember életébe. Mándoki Ernő piarista pap-tanár — aki az államosítás miatt csak néhány évig taníthatott a debreceni Piarista Gimnáziumban —, sem hátrált meg, hanem máshol, a tanyasi emberek evangelizálásában és a Wolaffka úti kápolna megépítésében találta meg új küldetését.

A szentmise végén az emléktábla megáldása előtt Gézczy M. Erzsébet nővér (Boldogasszony Iskolanővérek) méltatta az 1919. január 4-én, Aradon született és mindössze 51 évet élt Mándoki Ernő piarista atyát, akit személyesen is ismert. Elmondta, amikor államosították a debreceni Piarista Gimnáziumot, a latin-német szakos pap-tanár a Szent István plébániára került segédlelkészként, amelyhez hatalmas tanyavilág tartozott. Ernő atya 20 km-es körzetben közlekedett az emberekhez kerékpárjával. Nagyon megszerette a tanyasi lelkipásztorkodást, és részt vett az ottani emberek kétkezi munkájában is. Így járt misézni a Wolaffka úti vályogházba is, amelyet az akkor Debrecenben szolgáló ferencesek 1947-ben vásároltak és alakítottak át kápolnává. Az épület azonban idővel rossz állapotba került, ezért Ernő atya elhatározta, hogy önerőből átalakítja, és felépíti azt. Erzsébet nővér is segédkezett a kápolnaépítésben négy testvérével együtt, köztük az 5 éves Istvánnal, aki jelenleg a Szent István-templom kántoraként szolgál. Erzsébet nővér emlékeit felidézve azt is elmondta, hogy nagyon összetartó közösség tartozott az egyházközséghez, így mindenki kivette a részét a munkából, ki-ki a maga szakterületének megfelelően.
A József Attila-telepi Szent Antal kápolnát Hamvas Endre csanádi püspök szentelt fel 1957-ben.
Mándoki Ernő atya ma is példaként áll előttünk, erőt, bátorságot meríthetünk életéből, munkásságából, hiszen ma is nehéz időket élünk, hiszen a diktatórikus rendszert felváltotta a szellemi sötétség alattomos, agresszív terjedése.
„Mennyei Atyánk, tekints reánk irgalmasan, akik hűséges szolgádra emlékezve összegyűltünk oltárodnál, és segíts bennünket, hogy Mándoki atya életpéldáján hitünkben megerősödve folytatni tudjuk a Te népedért végzett munkáját. Hallgass meg, Urunk!” — fejezte be fohászával gondolatait Géczy M. Erzsébet nővér.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye