Nagyböjti lelkigyakorlaton vettek részt 2019. március 11-én a kisvárdai Szent László Katolikus Gimnázium, Szakgimnázium, Általános Iskola, Kollégium és Óvoda pedagógusai, dolgozói és az intézménybe járó gyermekek szülei. A lelkigyakorlatos előadást Papp Tamás mátészalkai káplán atya tartotta, aki nem először járt a katolikus intézményben, hiszen közel fél évet töltött diakónusként a kisvárdai római katolikus plébánián.

Hegymászás és tánc. Ezt a címet adta Tamás atya hozzánk intézett gondolatainak vezérmondatául. És hogy miért? Erre ezt a választ kaptuk:

Az előttünk álló 40 napos böjt olyan, mint a hegymászás, vagy a tánclépések megtanulása. Hiszen a böjt előtt is át kell gondolnunk tetteinket, miről szeretnénk lemondani, milyen jócselekedeteket szeretnénk véghezvinni. Csak úgy, mint a hegymászásnál. Előre meg kell terveznünk, hogy hová tegyük a kezünket és lábainkat, lépésről lépésre, centiről centire. Mindez fejben dől el, kiválasztva az útvonalat. Nincs ez másként a táncnál sem. Minden egyes lépésnek megvan a maga súlya és szépsége. Ha túl hamar lépünk, kizökkenünk a ritmusból és már máshol járunk.

Hegymászás közben arra kell koncentráljunk, hogy felérjünk a szikla tetejére – utunkat nem a mélyben kell keresnünk, hanem fent a magasban, mert a magasba vágyás felemelő érzés. Le kell küzdenünk önmagunk kényelmes határait. Képzeljük csak el, mennyivel jobb szétnézni a hegy tetejéről, miután felkapaszkodtunk rá, sérüléseket és horzsolásokat szerezve, mint felmenni a szikla tetejéig egy autóbusszal és úgy letekinteni a világra.

A böjti időszakban azonban nem csak tetteinkre kell figyelnünk – folytatta beszédét Tamás atya – hiszen a keresztény böjt lényege, hogy osztatlan szívvel figyeljünk Istenre. A böjt célja nem a méregtelenítés, nem a test megvetése, a világ lenézése, az evilági örömök semmibe vétele. A böjt célja, hogy kivonjuk magunkat a világból, s osztatlan, koncentrált szívvel Istenünkre figyeljünk.

Képzeletünket egy következő filmkockára irányította Tamás atya: egy képzeletbeli hídra, hiszen a testünk olyan, mint egy híd! Kifelé a testen keresztül fejezzük ki szeretetünket: kezet nyújtunk, dolgozunk vele és ölelünk. Ugyanakkor a test híd befelé is! Híd, amin keresztül jut be az érzés, benyomás, félelem, vágy, fájdalom és öröm. A nagyböjti időszakban arra kér bennünket Tamás atya, hogy zárjuk be a külső hidat, hogy csak Isten belső hangját halljuk, melynek mélységes csöndje megérint bennünket.

Végezetül a nagyböjti időszak kezdetén ezt kérte mindannyiunktól Tamás atya: Figyeljünk a csendre, éljünk nyitott szemmel, nyitott füllel és nyitott szívvel. Lássuk meg a mindennapi apró dolgokban is Istent – egy mosolyban, egy köszönésben, egy segítségnyújtásban. Engedjük, hogy a mennyei Atya megismerje új oldalunkat, válasszuk a boldogságot, és örömmel érkezzünk meg a feltámadás ünnepére.

Borus Lászlóné
média-képzős hallgató

Szent László Katolikus Gimnázium
Foto: Molnár László